Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

tenyésztők

szaporító

állat

biológia

tenyészet kialakítása

szervezés

eljárás

egészségügy

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

Tenyésztők

 

Sokan gondolják úgy, hogy ha van egy nőstény vagy egy hím állatuk, amit pároztatnak, akkor ők már állattenyésztők. Pedig ez nem így van. A kérdés tárgyalását leghelyesebb az állattenyésztés és az azt végző állattenyésztő fogalmának meghatározásával kezdeni, ami nem könnyű feladat. Sokan és sokféleképpen folytatnak ugyanis tenyésztői munkát, a kép ezért nem egységes. Esetenként nagyon különbözőek lehetnek a tenyésztői munka körülményei és színvonala is, ezért nagyon különböző, és nehéz meghatározni, hogy kit tekintünk állattenyésztőnek és ki az, akit már nem tarthatunk annak. Ennek vizsgálata előtt érdemes áttekinteni az állattenyésztés céljait, mert ez segít az állattenyésztő fogalmának a meghatározásában is:

  1. Az állattenyésztés legfontosabb célja a jó minőségű és a piac (a vásárlók) igényeinek megfelelő mennyiségű állat előállítása. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a társállat-tenyésztésben a legfontosabb cél a piac által igényelt tulajdonságokkal rendelkező, megfelelő minőségű és megfelelő számú végtermék előállítása, ami az esetünkben az emberi társnak alkalmas állatok létrehozását jelenti. Emiatt az állattenyésztés ma elfogadott legfontosabb ismérve a minőségi és a mennyiségi elvárások együttes teljesítésére törekvés.
  2. A fenti alapvető elvárások mellett az állattenyésztésnek további céljai is vannak. Az egyik az állattenyésztés korábbi eredményeinek megőrzése, vagyis a génmegőrzés. A már kialakult háziállatok az emberiség közös kincsét képezik, az elmúlt évezredekben elért egyik legnagyobb közös eredményünknek tekinthetők!
  3. További tenyésztési cél lehet még a tenyésztett fajta javítása, illetve az új fajták előállítása, vagyis az állatnemesítés is. Mindenki, aki állattenyésztéssel foglalkozik, az akarva-akaratlanul ebben is részt vesz.

A fenti célokat minden állattenyésztőnek szem előtt kell tartania. Annak, hogy egy tenyésztő ezeknek megfelelő munkát folytasson, vannak további követelményei is. A legfontosabbak közé szerintem az elkötelezettség és felelősségvállalás tartoznak, mégpedig mind az állatokkal, mind pedig az azokat megvásároló emberekkel szemben. A társállatok tenyésztése meglehetősen költséges, sok ismeretet igényel, valamint rengeteg munkával és lemondással jár, ami általában lehetetlenné teszi, hogy végül megtérüljön, mint befektetés, és a tenyésztő megéljen belőle. Ezért mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a társállatok tenyésztése általában nem nyereséges vállalkozás, hanem sokkal inkább nevezhető költséges hobbinak. Természetesen, mint szinte minden más tevékenység, ez is végezhető olyan alacsony színvonalon, hogy a bevételei meghaladják a kiadásokat, de ilyenkor általában már nem állattenyésztésről beszélünk, hanem sokkal inkább állatszaporításról, amiről külön fejezetben szeretnék szólni.

Összefoglalva állattenyésztőnek azokat a személyeket nevezzük, akik kellő elkötelezettséggel és felelősségvállalással dolgoznak az állattenyésztési célok megvalósulása érdekében.

Az, hogy ki a jó állattenyésztő és mi teszi azzá, szintén nehezen határozható meg. A külsőségek alapján megszerezhető benyomás nem mérvadó, hiszen az eredmény szempontjából nem sokat számít egy tenyészet csillogása, hangzatos neve vagy szép logója. A színvonalas állattenyésztésnek számos ezeknél fontosabb feltétele van. Ezek közül az alábbiakban a fontosabb szempontokat igyekszem felsorolni:

  • állatvédelem: a tenyésztő családtagként kezeli a tenyészállatokat, életük végéig gondoskodik róluk, emellett védi a többi állatot és segíti ebben a vásárlóit is,
  • dokumentáció: a munkájáról részletes feljegyzést vezet,
  • egészségvédelem: részletes állategészségügyi és szocializációs programja van és az ezekben foglaltakat végrehajtja, rendszeresen vizsgáltatja meg és kezelteti az állatait, és betartja az állatorvos utasításait
  • fajtaválasztás: általában egy, legfeljebb néhány fajtával foglalkozik,
  • felelősségvállalás: visszafogadja az általa értékesített, majd feleslegessé vált állatokat, vagy segít az elhelyezésükben,
  • higiénia: folyamatosan tisztán tartja és szükség szerint fertőtleníti az állatok tartási helyét,
  • ismeretek: magas szintű állattenyésztési (biológiai, genetikai, fajtaismereti, nevelési, állattartási, takarmányozási, betegségmegelőzési, higiéniai stb.) ismeretekkel rendelkezik,
  • ismeretterjesztés: lehetőségei szerint részt vesz az ismeretterjesztésben,
  • ivartalanítás: előmozdítja a nem tenyésztési célból tartott állatok ivartalanítását, ivartalanítva értékesít vagy az adásvételi szerződésében köt ki ivartalanítási garanciát, és a tenyésztés végeztével a volt tenyészállatokat is ivartalaníttatja,
  • kereskedelem: nem ad el állatot idő előtt, ismeretlennek vagy kereskedőnek,
  • környezetvédelem: óvja és védi a környezettet,
  • mennyiség: csak annyi szaporulatot állít elő, amennyit biztosan értékesíteni tud,
  • minőség: garanciákat és elvárásokat is tartalmazó adásvételi szerződést köt a vevőkkel,
  • nyomonkövetés: figyeli az értékesített állatok sorsát, minősítéseit és betegségeit, tanácsokkal segíti a vevőket,
  • szabálykövetés: betartja a jogszabályokat és megfelel az etikai elvárásoknak,
  • szervezet: tenyésztői szervezet tagja, részt vesz annak munkájában,
  • takarmányozás: mindig az állatok aktuális igényeinek megfelelő, jó minőségű takarmányokat etet,
  • tenyészállatok kiválasztása: megfelelő minőségű tenyészállatokat igyekszik előállítani vagy beszerezni, ezeket a tenyésztésbevétel előtt szakemberekkel minősítteti és elvégezteti a tenyésztői szervezet által javasolt szűrővizsgálatokat,
  • tenyészet kialakítása: biztonságos és kényelmes tartási körülményeket biztosít az állatok számára, hogy elegendő élet- és mozgásterük legyen, és él a környezetgazdagítás lehetőségeivel,
  • tenyészet üzemelése: minden állatnak elegendő foglalkozást biztosít, rendszeresen ellenőrzi, neveli és kiképzi, ápolja a küllemüket és kellő mozgáslehetőséget biztosít a számukra,
  • tenyésztési cél: pontosan meghatározott tenyésztési célja és kidolgozott tenyésztési programja van,
  • vásárlók kiválasztása: igyekszik megismerni a vevőket, hogy el tudja dönteni, alkalmasak-e az állat tartására.

Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy nincs két egyforma tenyésztő, ahogy két egyforma tenyészet sem létezik. A paletta nem csak fekete és fehér, hanem megtalálható rajta a szürke minden árnyalata. Általában az ideálistól való távolság alapján nevezünk egy tenyésztőt jónak vagy kevésbé jónak, illetve súlyos hiányosságok esetén szaporítónak. De azt is tudni kell, hogy a tenyésztők többsége igenis megérdemli a megbecsülést. Az ő szakértelmüknek, lelkesedésüknek és önfeláldozásuknak köszönhetően alakultak ki és fejlődnek ma is a fajták, nélkülük az értelmetlen és lelkiismeretlen állatszaporítás lenne az általános. Az eredményeik pedig egészen csodálatosak. Ezért az, hogy a jó tenyésztők mellett vannak rosszak is, nem vet árnyat az állattenyésztésre, ahogy az állatvédők érdemeit sem csökkenti, hogy néhányan csak az adománygyűjtésben jeleskednek.

Napjainkban a társállatok tenyésztése számos olyan nehézséggel küzd, amelyek rányomják a bélyegüket. A továbbiakban ezekből említek néhányat annak érdekében, hogy a most kezdeni kívánók némi bepillantást nyerjenek a várható nehézségekbe.

Talán a legtöbb nehézség forrása a színvonalas állattenyésztés már említett magas és egyre növekvő költsége. A tenyésztők jellegzetességeinek felsorolásából is látható, hogy szinte nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni egy tenyészet kialakítására és fenntartására. Egyre drágábbak a terület, az épületek, a felszerelések, a takarmányozás, az állategészségügyi ellátás és a tenyészállatok is. Emiatt sok tenyésztő ott próbál takarékoskodni, ahol lehet, ami gyakran a minőség rovására megy. A takarékosságnak ugyanis számos megnyilvánulási formája van, és ezek szinte mindegyike hibák elkövetéséhez vezethet. Az egyik tipikus hiba az, ha olcsó takarmánnyal, olykor házilag összeállított moslékkal etetik az állatokat, ami nem ritkaság, hiszen a takarmányok teszik ki a legnagyobb költségét az állattenyésztésben. Ugyanakkor az állatok számára a takarmány az egyik legfontosabb külső körülmény is egyben, aminek a minősége meghatározza az egészségi állapotukat és a teljesítményüket. Ezért minden meggondolatlan takarékoskodás súlyos következményekkel járhat. A másik jellegzetes spórolás az állategészségügyi kiadások megnyirbálása. Néhány tenyésztő mindent maga végez, ő adja be a védőoltásokat és kezeli a beteg állatokat is. Ha ezeket észleli, a legjobb inkább egy másik tenyésztőt választani, hiszen jó eséllyel számíthat hibákra. A gyermekeinket sem vinnénk olyan óvodába, ahol az óvónénik azzal dicsekednek, hogy majd a legolcsóbb ételekkel etetik, vagy nem viszik orvoshoz, mert maguk is mindent meg tudnak gyógyítani. De vannak olyanok is, akik a fentieket és ezek mellett még minden más lehetőségeket is megragadnak a költségek csökkentésére, hogy az elérhető legolcsóbban előállított és dömping áron kínált, ezért némi haszonnal könnyen eladható, de rossz minőségű (pl. felnevelési és fertőző betegségekkel, genetikai hibákkal terhelt) áruval árasztják el a piacot. Sajnos az esetek jelentős részben csak az állat megvásárlása után derül ki, hogy szaporítótól származik, de néhány vásárló még utólag sem hozza összefüggésbe az állat eredetét a később észlelt problémákkal. Pedig a színvonaltalanságnak súlyos ára van, amit valakinek, a leggyakrabban az állatnak és az állattartónak kell megfizetnie, emellett ez rontja a színvonalas tenyésztői munkát folytatók helyzetét is. Ezért a vásárlóknak is érdemes tudniuk, hogy olcsón csak a minőség rovására lehet tenyészteni, és hogy a legtöbb takarékossági kompromisszum olyan hiba, aminek súlyos következményei lesznek.

Sok nehézséget okoz a ma már inkább kötelező érvényűnek tekinthető tenyésztési etika és az eredményre törekvés között feszülő ellentétek is. A tenyésztők a munkájuk során állandó döntéskényszer előtt állnak, és gyakran kell választaniuk az állatok kívánatos külleme és belső tulajdonságai (viselkedés, szervezeti szilárdság, egészségi állapot) között. Kezdetekben a használati cél dominálta az állattenyésztést, de a hobbitenyésztés széles körű elterjedése ezt megváltoztatta. A kiállításokon való megmérettetés vált a legfontosabbá, és vele hangsúlyosabb tényezővé vált az egészséggel gyakran összeegyeztethetetlen küllem. A kívánatos küllemi tulajdonságok fixálásának igénye és az egységes megjelenés monopolizálása beltenyésztést és számos örökletes probléma elterjedését eredményezte. Egyre keresettebbé váltak az extremitások, ezért a tenyésztett állatok egy részének az egészségük rovására módosult a külleme. Sok esetben annyira eltávolodtak a tenyésztett állatok az őseiktől, hogy nagy árat kell fizetniük érte. Mára az állattenyésztői szervezetek általában felismerték ennek tarthatatlanságát, ezért számos fajtaleírását változtatták meg állatvédelmi szempontok alapján, amivel több szélsőséges küllemi jegyekkel járó problémától megszabadultak. Ma már törvényi kötelezettség, hogy a tenyészállatok egészségesek és örökletes betegségektől mentesek legyenek. Ugyanakkor a tenyésztőknek kell minden esetben eldönteniük, hogy milyen mértékben favorizálják a küllemet a szervezeti szilárdság és az elvárt viselkedés rovására. Erre a vevők is hatással vannak, hiszen ők döntik el, hogy melyik szemléletű tenyésztőtől vásárolnak. Igazán jó tenyésztőnek ma már azok számítanak, akik mindkettő területen képesek eredményt felmutatni, vagyis úgy állítanak elő minőséget, hogy nem kötnek előnytelen kompromisszumokat az egészség vagy a teljesítmény rovására. Azonban nehezíti az előrelépést, hogy sok gond van a tenyésztői szervezetekkel is. A működésük nincs megfelelően szabályozva, ezért a feszültségek miatt gyakran osztódnak, és az állam beavatkozási kísérletei is gyakran balul sülnek el. Ezért gyakori az anarchia, ami a legritkább esetben kedvez a színvonalas tenyésztésnek.

Az elmondottak mellett még a legjobban felkészült tenyésztőknek is szembe kell nézniük bizonyos mértékű kiszámíthatatlansággal. Ez mindenkit sújthat. Sok mindent nem tudunk még, vagy rosszul tudunk, emellett szinte képtelenség mindent ellenőrizni és biztosítani, ezért mindig van esély a váratlan és kellemetlen meglepetésekre. Terméketlenné válhatnak vagy elpusztulhatnak a tenyészállatok, elveszíthetik a kölykeiket, nem biztos, hogy a várt eredményt hozza az adott párosítás és az is előfordulhat, hogy nem lesz kereslet a kölykökre. Még a legszínvonalasabb tenyésztői munka ellenére is adódhat előre nem látható probléma, és az a kiszámíthatatlanság még sokáig fennmarad. Ezért is szükséges, hogy garanciát adjanak a tenyésztők a vevőknek, ami növeli ugyan a vételárat, dserkenti a minőségi munkát és csökkenti a kockázatokat.

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.