Újpest:
(1) 787-2637

Krisztinaváros:
 (1) 201-0052

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  biztonság

  megelőzés

  ellenőrzés

  biztosítás

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

 Az állatok rendszeres ellenőrzése

 

A társállatok akkor is bajba kerülhetnek, ha a tulajdonosuk mindent elkövetett a biztonságuk megteremtése érdekében. Ezért fontos az állandó vagy legalább rendszeres otthoni ellenőrzés és a rendszeres állatorvosi vizsgálatok. Csak ezek tehetik lehetővé, hogy időben észrevegyék a baleseteket és az egészségükben bekövetkezett változásokat. Az alábbiakban a rendszeres felügyelet, az otthoni vizsgálat, a legalább évenkénti állatorvosi vizsgálat (erről a megelőzés cím alatt szóltunk), valamint az idős állatok védelme témákat érintjük.

 

Rendszeres felügyelet

 

A felelős állattartás további fontos eleme, hogy figyelemmel kísérni az állat mindennapjait, testi és lelki egészségi állapotának alakulását. Ez a rendszeresség mellett tudatosságot is igényel, vagyis azt, hogy az állattartó figyeljen azokra a jelekre, amelyek betegségekről árulkodhatnak. A felügyelet akkor a legkönnyebb, ha valaki együtt él az állatával. Ha máshol lakik, mint ahol az állatot tartja, akkor is legalább naponta egy alkalommal fel kell keresnie, ellenőrizni kell és foglalkozni is kell vele.

Az állatukkal rendszeresen foglalkozó állattartók folyamatosan benyomásokat szereznek az állatuk egészségi állapotáról. A gyakorlatban bármely változás az állat megjelenésében és viselkedésében betegség jele lehet. A szőrhullás és az étvágytalanság a legfeltűnőbb tünetek közé tartoznak, de egy gondos tulajdonos figyeli és észreveszi a kevésbé nyilvánvaló jeleket is, mint amilyen a megnövekedett vízfogyasztás vagy a testsúly lassú változása. Sok állat elrejti a betegségeit, egykedvűen tűrve a vele járó kellemetlenségeket, amivel könnyen félrevezetheti az állattartót. Márpedig a betegségek éppen a korai szakaszban kezelhetők a leginkább, ezért is fontos, hogy az állatok olyan mindennapi megfigyelés alatt álljanak, ami segíti a különböző betegségek korai felismerését. Különösen nehéz feladat több együtt tartott állat megfigyelése, hiszen így sokkal nehezebb észrevenni a finom jeleket, de olykor még azt is nehéz eldönteni, hogy melyik állat hányt vagy ürített véres vizeletet.

vissza az elejéhez

 

Otthoni vizsgálat

 

Az állattartók is végezhetnek bizonyos ellenőrző vizsgálatokat. Erre több célból is szükség van. Egyrészt folyamatosan monitorozni kell az állatokat abból a célból, hogy a különböző betegségek mielőbb felderítésre kerüljenek. Ez döntő jelentőségű az állat egészségének védelmében, a betegségek ugyanis a kezdeti szakaszban általában könnyebben kezelhetők és nagyobb arányban gyógyulnak, mintha későn, előrehaladott stádiumban fedezik fel őket. Ha egy állat betegségre utaló tünetet mutat, az állattartónak fel kell ismernie és meg kell ítélnie azt, vagyis meg kell különböztetni az állatra jellemző normális működésektől, és el kell döntenie, hogy igényel-e segítséget, esetleg állatorvosi ellátást az állat. A beteg állatok gyógykezelése során azok állapotának változásait is a tulajdonosnak kell nyomon követnie. Ennek hiányában nehéz lehet megítélni bizonyos állapotváltozásokat. A gyógyult állatok esetében pedig szükség van a visszaesések monitorozására.

A felsorolt feladatok, bár céljaikban és módszereikben is jelentősen különböznek egymástól, rendszerességet és ismereteket igényelnek az állattartók részéről. Csak az ismeri fel a betegségek olykor alig látható jeleit, aki tisztában van azzal, hogy milyen az egészséges állat. Ezért a rendszeres otthoni vizsgálat fejleszti a tulajdonos hozzáértését is.

Ugyan a betegségek lehetséges tünetei rendkívül széles skálán mozoghatnak, mégis a leginkább az alábbi jelekre érdemes figyelni:

  • viselkedés

  • testsúly és kondíció

  • étvágy

  • vízfogyasztás

  • bélsárürítés

  • vizeletürítés

  • köztakaró

  • testnyílások

  • mozgás

  • légzés

  • pulzus

  • testhőmérséklet

A betegségekre utaló klinikai tünetek szinte felsorolhatatlanok, ezért ha bizonytalan abban, hogy valamely jelenség kóros-e, a legjobb, ha felhívja az állatorvosát.

 

Viselkedés

Az egészséges állat a fajtára és az életkorra jellemző, megszokott módon élénk és érdeklődő a környezete iránt, a különböző ingerekre az elvárható módon reagál. A betegségek gyakori jele a viselkedésben vagy a kedélyállapotban bekövetkezett változás. A beteg állat fáradt benyomást kelt, gyakran visszahúzódó, elbújik vagy antiszociális, esetleg kimondottan agresszív is lehet. Nem a szokásos módon, magasan tartott farkának csóválásával üdvözli a gazdáját vagy az idegeneket, hanem behúzott farokkal lapul és félrehúzódik.

A fájdalom felismerése különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen ha nem vagyunk erre képesek, akaratlanul is tartós szenvedést okozhatunk vele az állatnak. Ezért különösen az alábbi viselkedési tünetekre kell felfigyelni, mert a fájdalomhoz is kapcsolódhatnak:

  • levertség

  • étvágytalanság

  • nyugtalanság

  • agresszió

  • indokolatlan félelem

  • zihálás

  • sírás, nyüszítés, ugatás vagy nyávogás

  • járkálás

  • rendellenes testtartás

  • rendellenes járásmód

  • sántaság

  • nem akar mozogni

  • nem engedi megérinteni magát

  • nem akar ürítkezni

  • ismételten ürítkezési pózt vesz fel

  • egy testrész túlzott nyalogatása

  • öncsonkítás

A felsoroltak közül egy vagy több gyakran lép fel a fájdalom következtében, de lehet más okuk is. Így a nyugtalanság lehet a betegségek jele, de lehetnek érzelmi okai is:

  • félelem

  • fájdalom

  • kedvezőtlen környezet (pl. unalom, bezártság, hőség, fagy)

  • közelgő ellés

  • ürítkezési kényszer

  • szomjuság

  • éhség

  • öröm

  • játékra vagy sétára vágyakozás

És még sorolhatnánk. A nyugtalan állatok minegyik esetben zihálnak, nyüszítenek, járkálnak, a fekvőhelyüket kaparják, képtelenek lefeküdni vagy elbújnak.

 

Testsúly és kondíció

Az egészséges állat a fajának megfelelő súlyú, és nem mutatja az elhízás vagy a lesoványodás jeleit.

Az állat kondíciójának rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen. A nem megfelelő kondíció egyaránt utalhat betegségekre és olyan tartási és táplálási hibákra, amelyeket gyakran követnek betegségek. A kondíció vonatkozásában ránézésre is szerezhetünk benyomásokat, bár a hosszú szőrű állatok esetén nehéz így megítélni. Ezért idénként át is kell az állatokat tapintani.

A testkondíció megítélésére több pontozási módszer létezik. A leginkább az terjedt el, amelyik 5 csoportba sorolja az állatokat. Ezek:

  1. A sovány állat ránézésre is vékony benyomást kelt, a bordái, a lágyékcsigolyái és a medencecsontjai messziről láthatóan kiemelkednek. A has erősen felhúzott és felülről nézve is rendkívül karcsú az állat. Egyáltalán nem tapintható zsírszövet a bordák felett és csekélynek mondható az állat izomzata is.

  2. Az alultáplált állat medence kiszögellései és lágyékcsigolyáinak nyúlványai szintén láthatók. A bordák könnyen kitapinthatók és olykor láthatók is, mert alig van zsírszövet a mellkas bőre alatt. A has nagyon felhúzott és felülről nézve is karcsú az állat dereka.

  3. A megfelelően táplált állat bordái nem láthatók, de a felettük levő kevés zsírszövettel együtt könnyen kitapinthatók. A has enyhén felhúzott, és felülről némi derék is látható. Az állat megfelelően izmolt, de sehol sem tapintható rajta jelentős zsírpárna.

  4. A túltáplált állat húsos benyomást kelt. A bordái alig tapinthatók a felettük található zsírszövet miatt. A lágyéktájékon, a faron és a hason is van némi zsírlerakódás. Oldalról a has alig felhúzott, felülről pedig nem látható derék.

  5. A kövér állat ránézésre is vaskos, kerekded benyomást kelt. A bordái és gyakran még a csigolyái sem tapinthatók a vaskos bőr alatti zsírszövet miatt. A has megereszkedett, a derék nem látható, inkább kiemelkedik. A nyakon, a háton, a faron és a hasaljon is nagy zsírpárnák tapinthatók.

Az alábbi angol nyelvű táblázat ezt az 5 pontos kondíció besorolást mutatja. Létezik 9 pontos besorolás is, ami pontosabb meghatározást tesz lehetővé.

 

Étvágy

Az egészséges állat érdeklődéssel fogadja a felkínált ételt és képes azt elfogyasztani.

Az étvágytalanság viszont a betegségek egyik első jele is lehet. Számos oka lehet, köztük:

  • nyugtalanság vagy félelem

  • láz

  • a száj-garatüreg, a nyelőcső, a gyomor vagy a vékonybél megbetegedései (pl. gyulladás, fekély)

  • fogászati rendellenességek

  • nehezített nyelés (diszfágia)

  • az orrjáratok eldugulása (különösen macskában)

Sok állat válogatós, ami gyakran a helytelen táplálás vagy a tartós stressz következménye. A falánk étvágy (polifágia), amit lesoványodás követ, a leggyakrabban bélférgek, EPI vagy hipertiroidizmus miatt lép fel. A fonák étvágy (pika) során az állatok emészthetetlen anyagokat fogyasztanak el, ami gyakran táplálási hiba vagy viselkedési zavar következménye. Egyik formája a bélsárevés (koprofágia).

 

Vízfogyasztás

Az egészséges állat képes ivóvizet fogyasztani.

Az állatok ivóvízigénye napi szinten is változhat, mert sok tényező befolyásolja, köztük az állatfaj, a táplálék víztartalma, a külső hőmérséklet, a levegő nedvességtartalma, a testmozgás, az állat egészségi és szaporodási állapota (pl. a tejtermelés), a stressz és még sok más körülmény is. Emiatt a kutyák és a macskák napi átlagos ivóvízfogyasztása 25és 70 ml/ttkg között van, a vadászgörényeké 75-100 ml/ttkg, a nyulaké pedig 50-150 ml/ttkg. A szokásosnál több ivóvíz tartós fogyasztása viszont egy jellegzetes betegségtünet, amit a vizeletürítés kapcsán tárgyalunk részletesen.

 

Mozgás

Az állatok mozgása hirtelen és fokozatosan is megváltozhat. Az előbbit könnyebb észrevenni, míg a testtartás vagy a különböző mozgáselemek lassú változása gyakran tűnik természetesen a környezetnek, és ha észre is veszik, akkor a lustaság vagy az öregedés jelének gondolják gyakran. Pedig általába egyik sem! Az egészséges állat a mozgása során nem mutat merevséget vagy fájdalmat.

 

Köztakaró

Az egészséges állat szőre fényes, bőre rugalmas és mentes a sebektől és a parazitáktól.

A szőr kifakulása, erőteljes hullása és korpázása viszonyla könnyen észrevehető. Ha nem vedlik az állat, akkor ezek általában betegség jelei. A szőrtelen területek és azokon a bőr elváltozása szintén jól látható. A vakarózási is egy gyakori és feltűnő betegségtünet. Ajánlott visszafelé átsimogatni a szőrzetet, hogy észrevegyük a bőr kipirultságát és egyéb rejtett elváltozásait. A test szőrirányú végigsimítással pedig a nem feltünő duzzanatok vehetők észre. Fel kell figyelni a paraziták esetleges megjelenésére. A kullancsok leggyakrabban a fejen, a nyakon, a hajlatokban és a végtagokon telepszenek meg, a bolhákat pedig a szőrtelen hasi területen a legkönnyebb észrevenni.

 

Testnyílások

Az egészséges állat szemei tiszták és fényesek, váladéktól mentesek. Az orrnyílásai tiszták és váladéktól mentsek. A száj kitátható, nyálfolyástól mentes és a fogazat ép. A hallójáratok is tiszták és szagmentesek, az ivarnyílása váladéktól mentes.

A testnyílások körül jelentkező elváltozások gyakran jeleznek betegséget. A szemek váladékozása és kipirultsága, az arc kaparása és dörzsölése általában feltűnő jelenségek és szemészeti problémákra hívják fel a figyelmet. Az orrfolyás általában tüsszögéssel is párosul és légúti betegségek jele. Az egészséges állatok orra amúgy lehet hideg vagy meleg, nedves és száraz is, a közhiedelemmel szemben ezek egyike sem jelez feltétlenül betegséget. A fülek váladékozása gyakran fejrázással és a beteg oldal lógatásával jár, a kellemetlen szaggal, valamint a kipirultságával együtt a hallójárat és a fülkagyló megbetegedéseinek a jele. A hüvelyből csöpögő gyakran véres, lecsöppenve áttetsző váladék szuka kutyáknál és nőstény vadászgörényeknél az ivarzás jele. A vemhesség alatt és az ellés után fokozatosan tisztuló, tojásfehérje-szerűen nyúlós váladék szivároghat a pérarésből, ami általában 1 hétig, de szukáknál 4 hétig is eltarthat. Ha ez néhány nap után áttetsző és tiszta, akkor normális, minden más esetben kóros folyamat eredménye. A sűrű, lecsöppenve át nem látszó vér és a genny szivárgása viszont betegségekre utal. A nem ivartalanított kanoknál gyakran látható sárgászöld váladékozás a tasaknyílásban, ami normális lehet, szemben minden más színű váladékkal.

A nyálkahártyák is a testnyílásokban vizsgálhatók. A leggyakrabban a kötőhártya, a száj és az ivarnyílások nyálkahártyáját vizsgáljuk. Ha az egyikben elváltozást észlel, érdemes a többit is ellenőrizni, hogy tisztázza, helyi vagy általános folyamatról van szó. Normálisan az állat látható nyálkahártyái rózsaszínűek és nedvesek, a hajszálereinek újratelítődési ideje 1-2 másodperc. Ettől minden eltérés betegségre utalhat:

  • haloványak lehetnek a nyálkahártyák vérszegénység (pl vörösvértest szétesés vagy vérzés) és a keringés összeomlása (sokk, szívelégtelenség) esetén

  • élénkvörösek a nyálkahártyák helyi gyulladásos folyamat, szénmonoxin mérgezés vagy hőguta következtében

  • téglavörösek a nyálkahártyák szeptikus sokkban

  • kékesek (cianotikusak) a nyálkahártyák oxigénhiány következtében, amit a légzés és a keringést érintő problémák okoznak

  • sárgák a nyálkahártyák sárgaság (ikterusz) esetén, amikor bilirubin halmozódik fel vörösvértestszétesés, illetve máj- vagy epeút betegség miatt

  • pontszerű vérzések (petecsek) vagy nagyobb összefüggő bevérzések jellenek meg a nyálkahártyákon a véralvadás zavara esetén

A hajszálér (kapilláris) újratelítődési idő (capillary refill time, CRT) hasznos kiegészítő lehetőség a keringés vizsgálatára. Ezt úgy vizsgáljuk, hogy erős nyomást gyakorolunk egy olyan nyálkahártya területre, ami nem pigmentált, vagyis normálisan rózsaszínű. A leggyakrabban az ínyt és a pofákat belülről bélelő nyálkahártyát használjuk erre a célra, mert azt könnyű elérni, illetve megcsípni. A nyomás hatására a vér eltűnik a területről, ezért az kifehéredik, majd ha hirtelen megszüntetjük a nyomást, akkor visszatér az eredeti szín. A hajszálér újratelítődési idő az, ami ahhoz szükséges, hogy a kiürült hajszálerek újra vérrel telítődjenek. Normálisan ez 2 másodpercen belül következik be, de újszülötteknél 3 mp is lehet. Azonban érdemes tisztában lenni azzal, hogy a nem pigmentált nyálkahártyákra jellemző halvány rózsaszín színárnyalat és a rövid hajszálér újratöltődési idő egy rövid ideig fennmaradhatnak még a szív leállása után is, ezért ezek a tünetek megtévesztők is lehetnek. A módszer ezért a sokkos állapot megítélésére használatos és nem a keringés fennállásának vizsgálatára.

 

Bélsárürítés

Az egészséges állat bélsara szilárd és barna, amit fájdalom és túlzott erőlködés nélkül ürít.

Bélsárrekedés (constipáció) akkor alakul k, amikor nem ürül ki időben a vastagbél tartalma. A vastagbélből a víz felszívódása egy passzív folyamat eredménye, vagyis minél többet tartózkodik benne a bélsár, annál inkább kiszárad. Ennek számos oka lehet:

  • csont etetése

  • sok szőr lenyelése

  • mozgáshiány

  • szennyezett alomanyag miatti bélsárvisszatartás

  • prosztata megnagyobbodás

  • vastagbél megbetegedései (divertikulum, stiktúra, gátsérv)

A hasmenés (diarrhea) az iménti folyamat ellenkezője, amikor gyakran ürül ki a bélsár. Ennek is sok formája lehet:

  • ozmotikus

  • kiválasztási

  • gyulladásos

  • motoros

Ozmotikus hasmenés akkor alakul ki, ha egyes anyagok nem tudnak felszívódni a béltartalomból, ezért a szokásosnál nagyobb koncentráció alakul ki a belekben. Ez sok vizet tart a bél üregében, ami hasmenés kialakulásához vezet. Ozmotikus hasmenés kialakulásával jár a tejitatás, vagy a hasnyálmirigy emésztőnedvének elégtelen termelődése (EPI).

Szekréciós hasmenés akkor keletkezik, amikor a bélfal sókat (főleg konyhasót) és vizet választ ki a bél ürege felé. Ezt sok kórokozó és méreganyag idézheti elő.

Gyulladásos (exszudatív) hasmenés akkor alakul ki, amikor kórosan elváltozik a bél nyálkahártyája, és emiatt fehérjét, vért, nyálkát vagy folyadékot választ ki, ami jelentősen megnöveli a béltartalom folyadéktartalmát és mennyiségét is.

Motoros hasmenés akkor jelentkezik, ha a bélfal mozgása nem megfelelő.

Ajánlott feljegyezni a bélsárürítés gyakoriságát és mennyiségét, akár a bélsár színét, állagát és szagát is.

 

Vizeletürítés

Az egészséges állat tiszta, halovány sárga vizeletet ürít a szokásos testtartásban, fájdalomtól és erőlködéstől mentesen. Az állatok vizelettermelése normálisan napi 2 ml/ttkg/óra körül van.

A szokásosnál több vizelet ürítése és több vízivás (poliúria és polidipszia) sok betegség jellemző tüneteggyüttese. Köztük:

  • veseelégtelenség

  • cukorbetegség (diabetes mellitus)

  • a mellékvesekéreg túlműködése (Cushing-kór vagy hiperadrenokorticizmus)

  • a pajzsmirigy túlműködése (hipertiroidizmus)

  • májbetegségek

  • az ADH hormon hiánya (diabetes insipidus)

  • ivarzás

A fájdalmas vagy nehezített vizelés is sokféle okból alakulhat ki. Köztük:

  • hólyaggyulladás (cisztitisz)

  • hólyagkő

  • vizelet kristályok

  • prosztata megnagyobbodás

A vérvizelés (hematúria) eredhet a vesék és a húgyhólyag megbetegedéseiből is. A vizelet hiánya (anuria) és a kevés vizelet képződése (oligúria) is sokféle betegség következménye lehet, mint:

  • fertőzések

  • vesebetegségek

  • hólyaggyulladás

  • a húgyútak elzáródása

  • sokk

A vizeletürítési szokások (testtartás, szobatisztaság elveszítése stb.) változásai is fontos figyelmeztető jelek, akár a vizelet színének vagy szagának eltérései.

 

Légzés

A három klinikai alapérték (légzésszám, pulzusszám, testhőmérséklet) megállapítását általában akkor érdemes otthon elvégezni, ha valamilyen betegség gyanúja vetődik fel és nem lehet eldönteni, hogy valóban bete-e az állat, vagy ha egy beteg ápolása során az állapotvbáltozásokat igyekszünk követni. Érdemes légzés vizsgálatával, azon belül is a légzésszám megszámolásával kezdjeni, mert ez igényli a legcsekélyebb beavatkozást, márpedig a klinikai alapértékeket pihenő állaton, nyugalomban a legjobb vizsgálni, mert a mozgás és a nyugtalanság midegyiket jelentősen befolyásolhatja. Általában 30 másodpercig érdemes számolni a légvételeket, majd 2-vel megszorozva az eredményt megkapjuk a légzésszámot. Az egészséges kutyák légzésszáma 10-30/perc, a macskáké 20-30/perc, a vadászgörényeké 33-36/perc, a házinyulaké pedig 30-60/perc. A légzés emellett lehet normális, ritmikus, lassú, gyors, felületes, mély, ziháló és nehezített, az utóbbi lehet mellkasi, hasi és kombinált (mindkettő) is. A tüsszentés és a köhögés

 

Pulzus

A pulzus vizsgálatára állatokban leggyakrabban a comb belső oldalán található combartériát (a. femoralis) használjuk, de a hónaljban az elülső végtag belső oldalán haladó karartéria (a. brachialis), a farok alján futó farokartéria (a. coccygea), húsevőkben az orsócsonti artéria (a. radialis) elülső lábtőizület alján tapintható ága, valamint öntudatlan állatokon a nyelv alján található nyelvartéria (a. linguale) is használható. Ha csak a szívverések percenkénti számára, a pulzusszámra vagyunk kíváncsiak, akkor az a látható mellkasi szívcsúcslökések megtekintésével, vagy tapintásával is megszámolható. A pulzus teljes vizsgálata azonban csak a felsorolt artériák alkalmasak, mert az adott szerv hosszában, felületesen szaladnak, ezért keresztbe ráhelyezve és finoman rányomva a mutatóujjat alkalmasak a pulzus vizsgálatára. Ennek során megállapítjuk a pulzus percenkénti számát, ami megegyezik a bal kamra összehúzódásainak számával. Az egészséges kutyákban 60-160/perc, a macskákban 120-200/perc, a vadászgörényekben 200-250/perc és a házinyulakban 130-325/perc, vagyis nagyjából a testmérettel fordítottan változik. A számolás általában 15 másodpercig tart és az eredményt megszorozzuk 4-el. Vizsgáljuk a pulzus minőségét is, ami lehet szabályos és szabálytalan, intermittent, ugráló, erős vagy gyenge. A pulzus lehet szapora (tahikardia), lassú (bradikardia), gyenge, erős, vagy ugráló. A jellemző pulzusszám, hasonlóan a normális testhőmérséklethez, fajon belül egyedileg is változhat. Általában a nagyobb testű és a sokat mondó állatok pulzusa lasúbb.

 

Testhőmérséklet

A testhőmérséklet a harmadik klinikai alapérték, aminek vizsgálatát érdemes utoljára hagyni, mert ez a  vizsgálat jár  a legtöbb kellemetlenséggel. A testhőmérséklet vizsgálata során érdemes figyelembe venni, hogy a melegvérű állatok hőmérséklete jellegzetes napi ingadozást mutat, emellett számos egyéb tényező befolyásolhatja, mint a külső hőmérséklet, a testmozgás, a napszak, a vízellátás, az emésztés vagy a különböző megbetegedések, és a test különböző részeinek sem egyforma a hőmérsékletük. Emiatt általában az állatok végbélhőmérsékletét mérjük meg, mert az könnyen vizsgálható és viszonylag állandó. A kutyáké 37,9-39,9 °C, a macskáké 38,1-39,2 °C., a vadászgörényeké 37,8-40,0 °C., a nyulaké pedig 38,6-40,1 °C.

A testhőmérséklet megadott szélsőértékei nem minden állatra vonatkoznak az adott fajon belül. Ha valaki rendszeresen méri, pontosan tudja, hogy a saját állatának a végbélhőmérséklete a megadott normálérték alsó, a középső vagy inkább a felső harmadban van. A kutyák többségének végbélhőmérséklete állandóan 39 °C alatt van, ezért a 39,3 °C feletti végbélhőmérséklet általában már láznak tekintjük, annak ellenére, hogy néhány kutyának nyugalmi állapotban is mindig 39 °C felett van a végbélhőmérséklete. Hasonló egyedi eltérések minden más állatfajnál is előfordulnak.

A végbélhőmérséklet vizsgálatához az öntudatnál levő állatok esetén általában segítségre van szükség, aki a nyaknál fogva tartja az állat fejét, mert még a viszonylag nyugodt állatok is tiltakozhatnak a vizsgálat ellen. A higanyos hőmérőket le kell rázni, a digitálisak működését előzetesen ellenőrizni kell. Ajánlott a bevezetés előtt vazelinnel vagy más sikosítóval bekenni a hőmérőt, de utcai körülmények között akár a leköpése is megfelelő lehet. Az egyik kézzel meg kell emelni az állat farkát, a másikkal pedig óvatosan, enyhén felfelé irányítva és csuklómozdulatokkal ide-oda csavargatva néhány centire be kell vezetni a hőmérő hegyét a végbélbe. Az állatot úgy kell tartani, hogy ne menekülhessen el és ne ülhessen le. Ha letelt a megadott idő, vagy biztosan megállt a higany mozgása, illetve a digitális hőmérő hangjelzéssel jelzi a mérés végét, akkor húzza ki és olvassa le az eredményt. Használat után a hőmérőt alaposan meg kell tisztítani és ha van rá lehetőség, akkor le kell fertőtleníteni is.

vissza az elejéhez

 

Az idős állatok egészségvédelme

 

Az idős állatok egészségvédelme sok szempontból eltér a fiatal és felnőtt állatokétól. A nyulak és a vadászgörények 4, a kutyák és a macskák pedig általában 7 éves korig felnőttnek számítanak, ezt követően kezdenek öregedni és 2-3 évvel később már idős állatnak számítanak. Ettől kezdve gyakoribb és súlyosabb problémák kialakulására lehet számítani a körükben. Az öregedés természetes folyamat, az állatok esetében is az emberhez hasonlóan fizikális változásokkal jár. Ezek egy része megváltoztathatatlan átalakulást jelent, mások viszont megelőzhető folyamatok, amelyek kiküszöbölése fontos feladat. Ebben segít az idős állatok különleges gondozása, az állat korához igazított tartáskörülményei és táplálása, valamint a már említett rendszeres állatorvosi ellenőrző vizsgálatok elvégzése, és vele számos kiegészítő szűrővizsgálat is.

Természetesen a legfontosabb tényező a tulajdonosi odafigyelés, a megfelelő gondoskodás az állatról, a javasolt egészségügyi programok végrehajtása és a betegségekre jellemző jelenségek állandó figyelése. Annak érdekében, hogy a tulajdonos képes legyen megkülönböztetni a betegségek tüneteit az öregedésre jellemző változásoktól, ismernie kell az utóbbiakat. Idős korban a leggyakrabban az alábbiakra számíthat:

  • Az idősödő állatok szemlencséi általában lassan elhomályosodnak (elszürkülnek), és fokozatosan romlik a látásuk is.

  • A hallásuk is romlik, általában szintén fokozatosan, ami ijedősséget és látszólagos engedetlenséget eredményezhet.

  • A fogászati és ínyproblémák egyre gyakoribbá válnak, amit étvágyromlás, fájdalmas, gyakran féloldalas evés, kieső vagy törött fogak és kellemetlen szájszag is jelezhet. Ezek mindegyike ok egy soron kívüli fogászati vizsgálatra.

  • A légzőszervek elváltozásait általában köhögés, szapora, esetleg nehezített, néha nyitott szájjal való légzés jelzi. A háttérben az öregedés mellett a légutak megbetegedése (gyakran idült gyulladása), olykor tüdővizenyő vagy mellkasi folyadékgyülem állhat.

  • A szív elváltozásai is gyakoriak idős korban, amit fokozódó gyengeség, szapora vagy szabálytalan szívverés és szívzörejek jelezhetnek és olykor mellkasi vagy hasüregi vizenyő kísér. A leggyakrabban fáradékonyság és reggeli köhögés hívja fel a keringési problémákra a tulajdonos figyelmét.

  • Az emésztés is romlik, amit a bélgázok gyakoribb ürítése, az állat lesoványodása, visszatérő hányások vagy hasmenések is jelezhetnek. Az idős állatok nehezebben birkóznak meg a nehezen emészthető, zsíros és fűszeres táplálékokkal, ezért azok gyakran okoznak emésztőszervi tüneteket a körükben.

  • A máj elváltozásait kezdetben gyakran bizonytalan tünetek jelzik. Étvágytalanság, lesoványodás, különböző emésztőszervi tünetek, és a szokásosnál bőségeseb vízfogyasztás léphet fel. A sárgaság ritka tünet és általában súlyos problémát jelent.

  • Az idős állatok körében az egyik leggyakoribb halálok a veseelégtelenség. Ezt általában szintén kevésbé feltűnő jelenségek, főleg sok ivóvíz fogyasztása, a szokásosnál több vizelet ürítése és étvágyromlás jelez, amelyekhez később hányás és egyéb tünetek is csatlakozhatnak. Fontos már az első tünetek észlelésekor állatorvoshoz fordulni. A pihenő állat vizeletcsepegése (inkontinencia) és a hólyagfertőzések szintén gyakoriak idős korban.

  • A bőr idővel elveszíti a lazaságát, a szőrzet megritkul és kifakul. Különösen az arcorri rész őszül meg.

  • A mozgásszerveket az ízületek elfajulásos elváltozása miatti fájdalmassága és megvastagodása, valamint az izomzat sorvadása jellemzi. Az idős állatok ezért nehezen kelnek fel és indulnak el. Eleinte általában merevek a végtagjaik és sántítanak, de járás közben némileg bejáratódnak az izületeik. Általában lassan mozognak, egyre kedvetlenebbek és erőtlenebbek. A kevesebb mozgás miatt el os hízhatnak, ami tovább rontja az ízületeik állapotát.

  • A hormonális megbetegedések közül a pajzsmirigy rendellenességei, a cukorbetegség és a mellékvese problémák a leggyakoribbak idős korban. Ezeknek számos tünete lehet, gyakran sok víz fogyasztása és nagyobb étvágy, valamint a szőrzet kétoldali kihullása jelzi őket, emellett a betegek idővel lesoványodnak, vagy éppenséggel meghíznak miattuk.

  • Az idegrendszer elváltozásai is gyakoriak. Számos más probléma mellett különösen az idős kutyák körében kell számítani a kognitív képességek zavarára, ami miatt eltávolodnak a családtól, éjszaka körbe járnak, vagy a sarokban ácsorognak, és olykor elveszítik a szobatisztaságukat is. Ez is kezelhető probléma, ha időben állatorvoshoz fordulnak vele.

  • A nem ivartalanított nőstény állatok körében gyakorivá válnak a tejmirigy daganatok, valamint a cikluszavar és a méhgyulladás, a hímivarúaknál pedig a heredaganatok, illetve a kutyáknál a prosztata megbetegedései és a gátsérv is a nem ivartalanított idős állatokra jellemzők.

  • Idős korban gyakrabban jelentkeznek különböző daganatos megbetegedések is.

A felsorolt tünetek nagy része mérsékelhető vagy olyan betegségeknek tulajdonítható, amelyek időben elkezdve a kezelést általában gyógyíthatók, ezért a tünetek észlelése esetén forduljon mielőbb állatorvoshoz. Általában elmondható, hogy az idős állatok esetében évente legalább két nagyon alapos állatorvosi (fizikális) vizsgálatra van szükség annak érdekében, hogy időben fény derüljön a rejtett problémákra. Érdemes figyelmet fordítani a rendszeres vizsgálatok elvégeztetése mellett a javasolt kiegészítő vizsgálatokra is, mert ezekkel számos betegség deríthető fel időben. Csak a vizelet fajsúlyának vizsgálatával egy sor időskori, gyakran rejtett szervi és hormonális betegség ismerhető fel időben, köztük a gyakori veseelégtelenség, a máj elváltozásai és emellett a mellékvesekéreggel, a pajzsmiriggyel és a hasnyálmiriggyel kapcsolatos hormonális problémák is. Mivel a vizeletvizsgálathoz nyerhető a legkönnyebben vizsgálati anyag (vizelet), ezért félévente minden idős állat esetén javasolt szűrővizsgálatként elvégezni. Az állatorvosok a vizeletvizsgálat mellett a leggyakrabban vérvizsgálattal egészítik ki a fizikális vizsgálatokat, ami a szokásos hematológiai és biokémiai paramétereken túl általában pajzsmirigy hormon meghatározást is tartalmaz, valamint ajánlott a bélsárvizsgálat és szűrési célból évente egy mellkasi röntgenvizsgálat elvégeztetése is. A felsoroltak mellett számos vizsgálóeljárás jöhet még szóba, amit a praxisok a különböző állatfajok különböző korcsoportjai esetén rutinszerűen javasolnak elvégezni.

A lassú fizikális változások miatt az idős állatoknak kíméletes és rendszeres életmódra, valamint a fiatalokétól eltérő táplálásra van szükségük. Különösen fontos a számukra a pontosan betartott napi rutin, valamint a rendszeres, de nem megerőltető testmozgás is. A társállatok táplálásáról már részletesen beszéltünk, de annyit itt is érdemes kihangsúlyozni, hogy ennek a korcsoportnak speciális, vagyis a megváltozott igényeket kielégítő, kiegyensúlyozott táplálásra van szüksége. A táplálékuk legyen ízletes, emellett könnyen fogyasztható, jó minőségű és könnyen emészthető. Az idős állatoknak eleinte általában kevésbé hizlaló eleségre van szükségük, egyrészt azért, mert kevesebbet mozognak, másrészt pedig azért, mert nehezebben emésztenek, így különösen a zsírtartalom csökkentése lehet hasznos a számukra. A fehérjék vonatkozásában igényesebbek, általában kevesebbet, de magasabb biológiai értékűt igényelnek, mint a felnőttek. Jó az is, ha az eledelük zsírsavakban, valamint természetes antioxidánsokban gazdag, mint az E vitamin és a béta-karotin, mert az utóbbiak segítenek megvédeni a sejthártyákat és a nukleinsavakat is a felszaporodó szabadgyökök támadásától. Az ivóvízellátás szempontjából is nagyon igényesek, mert nincsenek tartalékaik. Ezért különösen fontos, hogy állandóan hozzáférjenek a tiszta vízhez.

vissza az elejéhez

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.