Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  NYÚLTARTÓKNAK

ki tartson?

összeszoktatás

nevelés

takarmányozás

küllemápolás

egészségvédelem

tenyésztés

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELES

  TAKARMÁNYOZÁS

A házinyúl nevelése

 

A nyulak meglehetősen öntörvényű állatkának tűnnek, de a valóságban rendszeres nevelést és sok foglalkozást igényelnek annak érdekében, hogy jól beilleszkedjenek a családba, boldogok és egészségesek maradjanak. Csak azok számára meglepő, hogy nevelhetők és képezhetők, akik nem ismerik a nyulakat. A gyakorlott nyúltartók tudják, hogy türelemmel, hozzáértéssel és következetességgel sok eredmény érhető el a nevelésükkel kapcsolatban. Természetesen nem követelhető tőlük annyi, mint egy kutyától, de nem szabad elfelejteni, hogy a nyulak sem csak bűbájos állatok, de egyben szociális lények is, amelyek készek az együttműködésre és a tanulásra, emellett szeretnek játszani. Sőt, az alapvetően szintén ketrecben tartott vadászgörényekhez hasonlóan a nyulak számára is elengedhetetlen a napi több órás, ketrecen kívüli szabad mozgás és a társaság.

Az alábbiakban a nyulak nevelésének sajátosságaira térünk ki csupán. A társállatok nevelésével kapcsolatos általános ismereteket a linkre kattintva olvashatja el.

 

A szocializáció

 

A nyúlfiókák szocializációja is a tenyésztőnél kezdődik el, ahol az alomtársakkal és az első emberrel kapcsolatos első, meghatározó tapasztalataikat szerzik. A szocializáció legoptimálisabb folytatása érdekében 8 hetes korban tanácsos hazavinni őket. Ezután pedig nagy súlyt kell helyezni a fokozatosságra. A leghelyesebb a hazaérkezés utáni első két napon egy háborítatlan, szűk helyre zárni őket. Itt be kell almozni, enni és innivalót, valamint játékokat kell betenni, és teljes nyugalmat kell biztosítani a nyúl számára. Ez teszi lehetővé azt, hogy kevesebb stressz mellett ismerkedjen meg az új környezetével. Az első találkozások gyakran járnak azzal, hogy a nyúl megdermed, majd menekülni próbál. Ezen ne lepődjön meg, hiszen ez a természetes viselkedésük. Ne feledje, hogy a nyulak a természetben prédaállatok. Általában könnyebb a helyzet, ha már megkezdődött a fióka szocializációja a tenyésztőnél, vagyis hozzászokott az idegenekhez, de az új környezetben általában kezdetben az ilyen nyulak is ijedőssé válnak.

Ha a nyúlfióka azt látja, hogy a környezetük biztonságos, az őt ellátó ember nyugodtan és halkan mozog, és enni ad, akkor gyorsan hozzászokik. Ezt a kapcsolatot kell fenntartani, és fokozatosan fejleszteni, mert a rendszeres foglalkozás és a kíméletes bánásmód a nyulak egész életében szükséges. Ennél általában sokkal több idő kell ahhoz, hogy ne meneküljön akkor sem, ha kézbe veszik és felemelik. A nyugodt viselkedéssel és türelemmel megszerzett bizalom, a rendszeres etetések és a gondozási feladatok kíméletes végrehajtása, valamint a közös játék élménye bőven elegendő egy szoros kapcsolat kialakítására és fenntartására. De a nyúl felemelése és az ölelgetés ennek egyáltalán nem előfeltétele.

A legtöbb probléma gyermekekkel van. Ez általában abból fakad, hogy a nyulakkal kapcsolatos ismereteik elsősorban a mesealakokra és a plüssfigurákra korlátozódnak. Ezekhez az élő nyulak külsőre hasonlítanak ugyan, de a valóságban mégis teljesen mások. Meg kell tanítani a gyermekeket is arra, hogy az igazi nyuszik általában nem szeretik, ha felkapják és megölelgetik őket, de nem rajonganak azért sem, ha összegyömöszölik a testüket, erőszakosan a szájukba dugdosnak ezt vagy azt, vagy ha kitépik a bundájukat! A gyerekekkel ezért különösen fontos megértetni, hogy bármennyire is szeretik kedvenc mesehősüket, a valódi nyuszikkal másképp kell bánniuk. A nyugodt viselkedés, a lassú mozgás, a türelem és a fokozatosság a legfontosabb leckék a számukra, és amíg el nem sajátítják ezeket, addig jobb, ha nem vehetnek részt a nyúl ellátásában. A leghelyesebb az első napokban teljesen távol tartani őket és szigorú felügyelet mellett csak akkor a nyúl közelébe engedni, ha már elfogadta az új környezetét. A családban található kutyák és macskák összeszoktatását is hasonló óvatossággal és késleltetéssel kell megkezdeni.

 

Kézbefogás és felemelés

 

A megfogás, a felemelés és az ölelés nem természetszerű a nyulak számára. Sok még azt sem szereti, ha megsimogatják őket. Ha belegondol egy vadon élő üregi nyúl életébe, könnyen beláthatja, hogy a természetben a leginkább a ragadozók ragadják meg és kapják fel őket, ezért természetes, ha védekeznek ellene. Haraphatnak és vadul elrugaszkodhatnak, közben sérüléseket okozhatnak az éles karmaikkal, és maguk is megsérülhetnek. A nyulak teste a gyors nekiiramodáshoz alkalmazkodott, ezért rendkívül fejlett az izomzatuk, emellett könnyű és törékeny csontozatuk van. Ha felkapják őket, gyakran menekülni próbálnak, és ha az elrugaszkodás után elmarad a talaj várt ellenállása, a gerincük túlnyúlhat, a csigolyáik pedig elmozdulhatnak egymástól vagy akár el is törhetnek. Ezek az állatok általában menthetetlenek. Szerencsére ez nem következik be minden alkalommal, de a nyúl reakciója a legtöbb esetben csalódáshoz, a csalódottság pedig kiábránduláshoz, végül a nyúl elhanyagolásához vezethet. Ezért érdemes az első perctől fogva tisztában lenni azzal, sőt, el kell fogadni és el kell fogadtatni a családtagokkal is, hogy a nyulak általában nem szeretik, ha felemelik és ölelgetik őket, és a védekező állatokat ajánlott inkább a számukra biztonságos földön tartani. 

Természetesen minden nyulat fel kell néha emelni, például azért, mert állatorvosi vizsgálatra kell vinni őket, ezért minden nyúltartónak ismerni kell a módját. Először is ne siessen, haladjon fokozatosan és türelemmel szoktassa hozzá a megfogáshoz és a felemeléshez. Előbb nyerje el a bizalmát, várja meg, amíg etetéskor magától közeledik, majd finoman érintse meg, miközben eteti. Kezdetben csak simogassa, idővel meg is foghatja, sőt, kissé megemelheti, de csak fokozatosan, egyre magasabbra. A legfontosabb, hogy nem szabad a fülénél fogva, vagy macska módjára a mellkasuknál tartani őket, hanem egyik kézzel a mellkasa alá kell nyúlni úgy, hogy az elülső lábak a hüvelyk, a mutató és a középső ujj közé kerüljenek, a másik kézzel pedig egyidejűleg a nyúl hátsója alá nyúlva kell a testét tartani és felemelni. Ha a nyúl közben tiltakozik, vagyis menekülni próbál, gyorsan tegye le. Ilyenkor lépjen egyet vissza a szoktatásban. A legjobb, ha rendszeresen gyakorolják és hangsúlyt fektet a fokozatosságra is. Előbb egy kicsit emelje fel, majd azonnal tegye le a nyulat, aztán jutalmazza. Ha nem menekül, megpróbálhatja a mellkasára fektetni, de legyen nagyon óvatos, hiszen akár egy elrugaszkodás is a nyúl életébe kerülhet. Minden leugrás és a lezuhanás, de még az elrugaszkodás is veszélyt jelent a számára. Ha küzd, azonnal le kell tenni, majd kis időre újra és újra megpróbálni felemelni, amíg nyugodtan tűri, hogy a mellkasához szorítsa. Ha türelmes, a legtöbb nyúl megtanítható, hogy elviselje ezt az ölelést és így a szállítást is, de ne számítson arra, hogy szeretni is fogja. Ha viszont a nyúl ismételten ellenkezik, vagyis minden esetben menekül, amikor felemeli, akkor fogadja el, hogy ezt nem lehet.

A kimondottan nyugodt állatok esetén alkalmazhatja az ölelés és a hátsójuk hónalj alá szorításának kombinációját. Az agresszív, durván tiltakozó állatokat pedig, ha mégis feltétlenül szállítani kell, markolja meg a hátán, a lapocka felett a grabancát az egyik kezével, a másikkal pedig nyúljon a nyúl hátsója alá és így szorítsa a mellkasához. A túlzott reakciót mutató állatok törülközőbe csavarása megoldást hozhat, de jó szolgálatot tehet egy kisebb párnahuzat is. Azonban 23-25 Co feletti külső hőmérséklet esetén legyen ezzel inkább óvatos, mert a betakart nyulak könnyen túlmelegednek és hőgutát kaphatnak. Mivel sem izzadva, sem pedig lihegéssel nem tudnak gyorsan hőt leadni, ezért ne tartsa meleg időben sokáig betakarva őket. Ha pedig utaztatni kell vele, akkor vásároljon egy jól szellőző szállító dobozt a számára.

 

Alomhasználat

 

A nyulakat is akkor látjuk a legszívesebben az otthonunkban, ha a többi társállathoz hasonlóan szobatiszták. Erre szerencsére könnyen megtaníthatók, mert ösztönösen törekednek a környezetük tisztántartására, és a dolgukat szívesen végzik el egy kiszemelt helyen. Arról már volt szó, hogy amikor hazaviszi az új nyulat, egy nagyon kis helyre (ketrecbe) kell zárni. Ez elegendő időt ad arra is, hogy a nyúl kiválasszon egy sarkot, ahová szívesen végzi el a dolgát. A második nap végén ide érdemes behelyezni az alacsony peremű alomtálcát, benne a már ismertetett alomanyagok valamelyikével. Ebbe lehet egy kevés szénát vagy ürüléket tenni, mivel a nyulak szívesen végzik el a dolgukat evés közben, a régebbi ürülékük illata pedig növeli az ingert. Ezért is számít jó megoldásnak az alomtálcát a szénarács és az etetőtál közelében elhelyezni úgy, hogy a használata közben ehessen a nyúl. Ne tartson a higiéniai következményektől, a nyúl nem eszi meg a szennyezett takarmányokat.

Az alomtálca legyen elég nagy ahhoz, hogy a nyúl megfordulhasson benne. A nyúlbiztos kifutóban is hasznos néhány alomtálca, amiből lehetőleg több legyen annál, mint amennyi nyulat kienged. Ezekbe tegyen kevés, a nyulak számára ajánlott pelletált alomanyagot, ami készülhet fából vagy kukoricacsutkából, de használhat pelletált macska alomanyagot is. Általában könnyebben fogadják el azt, aminek puha a tapintata.

Miután behelyezte az alomtálat, tartsa további egy napig ezen a kis helyen bezárva a nyulat, hogy megszokja azt is. Csak ezután, vagyis a negyedik napon engedje ki először, hogy lehetővé váljon a számára a lakás, illetve az abban elkerített nyúlbiztos kifutó megismerése.  

Az első napokban érdemes külön figyelmet fordítani arra, hogy jutalmat (pl. répaszeletet) kapjon a nyúl, ha az alomtálcába ugrik, vagy ha használja azt. Arra is figyelni kell, hogy az alomtálca rendszeresen ki legyen takarítva, de egy kis szagmaradék azért maradjon benne, amíg a szokás rögzül. Általában másfél naponta mindenféleképpen ki kell takarítani, mert ha nagyon szennyezett, a nyúl nem megy többé bele. Legyen türelmes, a nyulak egy része csak 14 hetes korra képes teljesen szabályozni az ürítés folyamatát, vagyis idővel a kezdetben rendetlenek is szobatisztává válnak.

Még a legjobban nevelt nyúl is elkezdheti az ürülékével és a vizeletével körbejelölni a területét, miután ivaréretté válik. Ennek megelőzésére a leghelyesebb mindkét nemhez tartozó állatokat ivartalanítani. Ha már ivartalanítva van, és mégis az alomtálca mellé ürít, akkor lehet, hogy az túl kicsi, vagy taszító a nyúl számára, mert szennyezett, esetleg túl közel van az táplálékához. Emellett a hirtelen változások is ellenérzést válthatnak ki, ezért legyen óvatos az alomtálca vagy az alomanyag cseréjével és az áthelyezésekkel is. Végül betegség is állhat a szobatisztaság elveszítésének a háttérben. Ezért vizsgáltassa meg a nyulat egy állatorvossal, kezeltesse vagy küszöbölje ki a hibákat, ha pedig mindez nem segít, akkor zárja be újra a nyulat egy kis helyre és kezdje előröl az alomhoz szoktatását a már leírtak szerint.

A lakásban az ürülékkel szennyezett területeket mielőbb alaposan tisztítsa fel és szagtalanítsa. Ha makacsul használ egy helyet a nyúl, akadályozza meg, hogy odajusson, vagy helyezzen oda is egy alomtálat. A szobatisztaságra nevelésben, akár a többi állatfajnál, a nyulak esetében is a jutalmazásra kell alapozni. Értelmetlen, sőt, káros büntetést alkalmazni!

 

Sétáltatás

 

A házinyulaknak is szükségük van a rendszeres teamozgásra, ezért ha van rá lehetőség, engedje meg, hogy a ház körül fussanak. Számos ellenségük van, ezért a futtatás idején állandó felügyeletre van szükség. A mozgatható ketrecek kitűnő időtöltési lehetőséget biztosítanak a szabadban, de még ezek használata esetén is szükséges a felügyelet a ragadozók miatt.

Sokan próbálják pórázon vezetve sétáltatni a nyulukat. Különösen a fiatal egyedek kaphatók és taníthatók meg erre. A nagyobb testű fajták állítólag könnyebben sétálnak pórázon. A sétáltatáshoz szerezzen be egy megfelelő hámot. Ez készülhet kimondottan nyulak számára, de használhatók a törpe kutyáknak, illetve a macskáknak gyártottak is. A nyakörv használata nem javasolt, mert csigolyasérülést okozhatnak. Póráznak leginkább a macskák és a vadászgörények számára gyártottak jöhetnek szóba. Fontos, hogy a hám állítható legyen és szorosan illeszkedjen a nyúl testéhez, mert gyakran válnak izgatottá a séták során, nekiiramodhatnak vagy folyamatosan húzhatnak, és ha nem elég biztonságos a hámjuk, akkor elszabadulhatnak és elszökhetnek.

A szoktatás lassan és fokozatosan, sok jutalmazással történjen. Előbb tegye fel a hámot lazán és jutalmazza a nyugodt viselkedést. Ismételje néhányszor otthon, majd csatlakoztassa a pórázt is, és kövesse a nyulat. A séták során állandóan vigyázni kell, mert az odafutó kutyák, gyerekek vagy a váratlan zajok egyaránt komoly veszélyt okozhatnak. Számítson rá, hogy cikkcakkban halad, nekiiramodik vagy átszalad a lábai közt!

 

Játék

 

A napi rendszeres testmozgás mellett társaságra, foglalkozásra és játékokra is vágynak a nyulak. Ha unatkoznak, akkor általában rosszak, ezért a békés természetű nőstényeket csoportosan is ki lehet engedni. Sokat kell velük foglalkozni, játékokat és rágcsálnivalókat kell adni nekik. Szeretik a mozgó játékokat, ezért sikere lehet azoknak, amelyek gurulnak vagy felakaszthatók. A golyókat és kartonpapírpapír gurigákat is szívesen gurítják. A WC-papír hengerébe tömött szénával jól elszórakoznak. Imádják a rágcsálnivalókat, gallyakat, botokat, seprűnyelet, festetlen gyékény lábtörlőket vagy régi telefonkönyvet. Szeretik a búvóhelyeket is, így a kezeletlen vesszőből vagy szalmából font kosarakat, és a bejárati nyílással ellátott cipős dobozokat is.

 

Kiképzés

 

A nyulak, miután megszokták az őket körülvevő embereket, jutalomfalat vagy simogatás reményében sokféle trükköt tanulhatnak meg. Ez a számukra is hasznos. A hangsúlyt a nyulak esetén is a pozitív megerősítésre, vagyis a jutalmazásra kell helyezni, de a magas szénhidrát tartalmú jutalomfalatok használatát korlátozni kell, de a divatos klikker tréning sikerrel alkalmazható. A büntetést kerülni kell, a rosszallást legfeljebb egy nem durván, de határozottan kiejtett tiltó szóval („nem”) vagy hanggal (pl. pisszegéssel vagy ciccegéssel) lehet kifejezésre juttatni, ha feltétlenül szükséges.

A nyulak gyorsan megtaníthatók arra, hogy hallgassanak a nevükre és a hívásra odajöjjenek. Játék közben számos más mutatványra is rávehetők. Megtaníthatók ülni és akadályt (karikán, cipőn, tárgyakon át) ugrani, de akár pacsit adni is. Emellett sok-sok türelemmel és következetességgel le lehet szoktatni őket is néhány rossz szokásukról. A kanapéra való felugrás ellen például azzal védekezhet, ha mindig azonnal leteszi onnan a nyulat.

 

A gyakori problémák elhárítása

 

Károkozás

Tisztában kell lenni vele és számítani kell rá, hogy a nyulak mindent megrágnak vagy szétkaparnak. Ezért be kell tartani a biztonságos környezettel kapcsolatban leírtakat, vagyis ajánlott eltüntetni a kábeleket és a vezetékeket, taszító anyaggal (pl. alufóliával) beburkolni az elől maradókat, zajokkal vagy lefröcsköléssel el kell riasztani a nyulakat, és más elfoglaltságot, több mozgáslehetőséget, új játékokat, veszélytelen rágcsálnivalókat és változatos környezetet kell biztosítani a számukra.

 

Agresszió

 A Monty Python csoport Gyalog galopp című filmjében bemutatott rettenetes „vérnyúl” ugyan bohózat csupán, de még egy olyan rendkívül békés és szociális állat, mint a házinyúl is megkeserítheti a tulajdonosa életét agresszív viselkedéssel. A leggyakrabban a nem ivartalanított és az unatkozó állatok válnak agresszívvé. Ilyenkor fújtatnak és morognak, karmolnak vagy harapnak, különösen, ha felettünk állónak képzelik magukat, illetve ha úgy gondolják, hogy meg kell védeniük a területüket. Máskor félelmükben okoznak komoly kárt és sérüléseket.

Ilyenkor a leghelyesebb elkerülni a támadáshoz vezető helyzeteket. A harapásokra azonnal reagálni kell, lehetőleg magas hangon visszariasztva a nyulat. Elegendő mozgást és elfoglaltságot, változatos életteret kell biztosítani a számukra, és szakemberrel kell tanácskozni a probléma megoldásának egyéb lehetőségeiről.

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.