Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  NYÚLTARTÓKNAK

ki tartson?

összeszoktatás

nevelés

takarmányozás

ápolás

egészségvédelem

tenyésztés

                    vissza

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELES

  TAKARMÁNYOZÁS

Előkészületek a házinyúl tenyésztésére

 

A nyúltenyésztés is gyakran nyúltartással kezdődik, és a legtöbb tenyészet fokozatosan alakul ki. Hagyományosan a házon kívül, a szabadban felállított ketrecekben tartották és tenyésztették a házi nyulakat, csak később terjedtek el az állattartó épületek és vált szokássá a lakásban tartás társállatként. Elvileg mindhárom elhelyezési mód alkalmas tenyésztésre, de a vitathatatlan előnyei miatt a külön épületben tartás terjedt el a leginkább.

 

Nyúltenyészet kialakítása a lakásban

 

A lakás nem ideális hely a nyúltenyésztésére. Nem lehetetlen megoldani, de a lakásokban a az állattartási szabályok és a korlátozott hely miatt legfeljebb kis volumenű tenyésztői munka folytatható. Az anyák számára a háborítatlan nyugalom az egyik legfontosabb feltétel, ezért csak ennek maradéktalan biztosításával lehet évente akár 4 almot is nyerni tőlük. Ha zajos és mozgalmas környezetben kerülnek elhelyezésre, akkor gyakori lesz a vetélés, a fialás utáni magzatfelfalás, a tejhiány és a nyúlfiókák taposása. Ezért a lakáson belül a leghelyesebb egy biztonságos védelmet adó külön szobában elhelyezni a tenyészállatokat.

A nyúltenyésztésre az ablaktalan helyiségek alkalmasak a leginkább, ahol lehetőség van a mesterséges megvilágítási program biztosítására. Az ablakokon át bejutó fény legfeljebb a közelben tartott állatok számára elegendő. A ketreceknél a mesterséges fény ereje napi 16 órán át 30-40 lux kell legyen, és figyelmet kell fordítani arra is, hogy ez a fény egyenletesen érjen minden tenyészállatot. A fiatal nyulak optimális fejlődéséhez ennél sokkal kevesebb (5-10 lux) fény is elegendő, de hasonló hosszúságú, vagyis mintegy 16 órás legyen a megvilágításuk, ezért a leghelyesebb az alsó, árnyékos ketrecekben elhelyezni őket.

A lakásban is egyedi elhelyezést biztosító nagy méretű ketrecekre van szükség, de a többi társállathoz hasonlóan a házinyúl sem tartható ezekben egész nap bezárva. A rendszeres testmozgás és a társaság, vagyis más nyulakkal és az emberekkel való kapcsolattartás elengedhetetlen minden házinyúl számára. Az egyedül és bezárva tartott állatok lelkileg és testileg is megnyomorodnak. Vagyis a ketrec a nyulak esetében is csak arra szolgál, hogy a nap nagy részében abban tartsák őket, leginkább addig, amíg a tenyésztő vagy a családja nincsen otthon vagy alszik. Sokan kifutókat kerítenek el a nyulaknak a nappaliban, mások egész szobát vagy szobákat tesznek nyúlbiztossá, hogy minden nap veszélytelenül kiengedhessék ide az állataikat legalább néhány órára.

A nyulak szociális állatok. A fiókák, a felnőtt nőstények és az ivartalanított egyedek általában csoportosan is jól tarthatók, de a tenyészállatoknak egyedi elhelyezésre van szükségük. A természetben a házinyúl ősei, vagyis az üregi nyulak főleg reggel és este aktívak, napközben és éjszaka pedig általában emésztenek és alszanak. Ezért is a házi nyulak viszonylag könnyen alkalmazkodnak az emberek életritmusához. Reggel általában megkapják a szénát és a zöldtakarmányt (zöldségeket), amin elrágódhatnak, az esti etetés időszakában pedig még az elfoglalt tenyésztők is ki tudják engedni őket legalább néhány órára, hogy szabadon mozoghassanak. Ha lehetővé teszik a körülmények, vagyis biztonságos az épületen belüli kifutó, akkor egész napra is kiengedhetők a nyulak.

A nyulaknak meglehetősen nagy ketrecre van szükségük, és ezek mérete korlátozza a leginkább a nyúltenyésztés lehetőségét. Testmérettől függően legalább 0,5-0,9 négyzetméter alapterületre van szüksége egy nyúlnak, csoportos tartás esetén pedig ennek a felével többre nyulanként. A nyúlketrecbe bele kell férjen a nyúl pihenő helye, tápláléka és alomtálcája, emellett maradjon némi szabad mozgástér is. A ketrec legalább olyan magas legyen, hogy az állat a hátulsó lábaira állva fel tudjon ágaskodni benne. Az ideális ketrec hossza a nyúl kifejlett kori testhosszának legalább a négyszerese, de több nyúl tartásához ennél nagyobb ketrecekre van szükség. Ha nagyon szűkös a rendelkezésre álló terület, akkor emeletes ketrecek is használhatók, vagyis olyanok, amelyekben az egyes szinteket rámpa köti össze. Ez nem ideális megoldás, de jobb, mint a szűkös elhelyezés vagy a zsúfolt tartás.

A ketrec fala legyen sűrű fonatú, könnyen takarítható, elég erős és tartós. Általában a nyulak számára is a fémrács a leginkább alkalmas. A körben zárt falú szerkezetek, mint a dobozok vagy az akváriumok alkalmatlanok a nyúltartásra. A vásárlás előtt vizsgálja meg a fémrácsot belülről, hogy az éles és kiálló részektől mentes legyen. Az is fontos, hogy a fém ne legyen lerágható műanyaggal borítva. A ketrec ajtaja legyen nagy és az egyik hosszanti oldal felé nyíljon. A földön álló ketrecek alja legyen olyan magasan, hogy a nyúl kényelmesen kijárhasson rajta. Hasznos, ha a ketreceknek nyitható teteje is van,  vagy az egyik oldala nyitható egészben, mert ez megkönnyíti az ellenőrzést, az alom cseréjét és a takarítást.

A ketrec alja lehet teljesen zárt vagy 1/3 részben rácsos is. A teljesen rácsos padozatú ketrecek használatát kerülni kell a nyulak lábának és a cekotrófjának védelmében. Ha a ketrec padozata teljesen rácsos, a nagyobbik részét könnyen takarítható szőnyeggel vagy gyékényfonattal kell fedni. A teljesen zárt, fém vagy műanyag lappal borított padozatú ketrecekben összegyűlhet a vizelet és a kicsöpögő ivóvíz, ezért kevésbé higiénikusak és gyakoribb takarítást igényelnek. Az almozás általában nem nélkülözhetetlen, olykor higiéniai okból szükséges lehet. A fiókáikat nevelő anyák és a nagyobb testű és nyugtalan állatok ketrecében, valamint teljesen zárt padozat esetén viszont be kell almozni.

Az utóbbi években kitenyésztettek néhány olyan nagyüzemi nyúlfajtát, amelyek jobban viselik a teljesen rácsos aljú padozatot. Ez a nagyüzemekben jelentősen megkönnyíti az állatok tisztán tartását, de csekély előnyt jelent a hobbitenyésztők számára.

A ketrecet fel kell szerelni a nyúltartás elengedhetetlen kellékeivel, mint amilyen a szénarács, az etető, az önitató és az alomtálca. A házinyúl őse, vagyis az üregi nyúl védett földalatti üregekben él, ezért a házi nyulak számára is ajánlott a testméretüknek megfelelő alapterületű, magas falú, felülről nyitott vagy zárt, szénával kitömött dobozt betenni pihenőhelynek. A tejesen zárt dobozok előnye az, hogy növelik a nappali nyugalmat, ezért ilyet érdemes ott választani, ahol sok a zavarás.

A ketreceket a lakásban egy nyugodt, jól szellőző és világos, de a huzattól és a közvetlen napsütéstől védett helyre kell állítani. A nyulak is szeretik szemmel tartani a körülöttük folyó tevékenységet. Ha a ketrec a lakás egy forgalmas pontjára kerül, akkor feltétlenül gondoskodni kell egy fedett búvóhelyről benne.

A szénarács a széna és a zöldtakarmány etetésére egyaránt alkalmas szerkezet. Megakadályozza, hogy a nyúl szétkaparja és ürülékkel szennyezze a takarmányát, amit ezután már nem fogyaszt el, ezzel csökkenti a pazarlást. A szénarácsot általában a ketrec ajtajára vagy elülső falára kívülről rögzítik fel, és tálcát szerelnek alá. Emellett egy a ketrecben elhelyezett etetőtálra is szükség van. Ezt kiboríthatja a nyúl, ezért legyen súlyos vagy rögzíthető. Az ivóvizet is kaphatja itatótálból, de ha kiborogatja, amire jó esély van, akkor használjon inkább önitatót helyette. Az utóbbi sokkal célravezetőbb megoldás, mert nagyobb mennyiségű víz tárolható benne, emellett védi a vizet és a nyúl környezetét is. Ha nagy űrméretű, a vizet naponta cserélni kell benne.

A fiatal és az ivartalanított nyulak általában alomanyagra szoktathatók, vagyis szobatisztaságra nevelhetők. Ehhez az alacsony oldalfalú alomtálat a ketrec valamelyik sarkába kell elhelyezni. A legjobb, ha megvárják az első néhány napot, hogy hova ürít a nyúl, és abba a sarokba teszik a tálcát. A nyúlbiztos szoba területén is hasznos néhány alomtálca, amiből lehetőleg több legyen annál, mint amennyi nyulat egyszerre kiengednek. Ezekbe tegyen kevés, a nyulak számára ajánlott pelletált alomanyagot, ami készülhet fából vagy kukoricacsutkából, de használhat pelletált macska alomanyagot is. Általában könnyebben fogadják el azt, aminek puha a tapintata. Kezdetben tegyen néhány bélsárgolyót is a tálcába, mert az vonzóbbá teszi a helyet a nyul számára, és egy kevés szénát is, mert szeretik evés közben elvégezni a dolgukat. Ne féljen, ez nem okoz higiéniai problémát, hiszen a nyulak nem eszik meg az ürülékkel szennyezett táplálékot. Az ivaros felnőttek általában jelölik a területüket, vagyis elveszítik a szobatisztaságukat, de néhány továbbra is az alomra jár.

Érdemes figyelembe venni, hogy a környezetgazdagítás eszközeinek tudatos alkalmazásának hiányában a nyúl unatkozhat. Legalább napi 3-6 óra mozgáslehetőséget és társaságot is igényelnek. A leghelyesebb egy nagyobb nyúlbiztos területet kialakítani a számukra valahol a lakásban, ahonnan nem szökhetnek meg és ahol nem férnek hozzá az elektromos kábelekhez, vagy a telefon és a számítógép vezetékekhez, sem pedig az értékes bútorokhoz vagy a mérgező növényekhez. Ezért is ajánlott egy külön szobát berendezni a számukra, ahol a nyúlketrecek állnak. Ennek hiányában hasznos lehet a szaküzletekben kapható, műanyagból készített, összehajtható kerítés, de a deszkalapok és a bútorok kombinációja is alkalmas egy nyúlbiztos terület elkerítésére. A padozat ezen a területen ne linóleum legyen, mert az túl sima a nyulaknak. A csúszásmentes kő alkalmasabb. Jó, ha a nyúlnak szabad bejárása van a ketrecébe, különben egy alkalmas búvóhelyet, benne műszőrme vagy gyékényfonat fekvőhelyet is érdemes a kifutóban elhelyezni. Ilyenkor némi széna és friss ivóvíz is legyen állandóan elérhető a kifutóban. A nyulak a testmozgás mellett társaságra is vágynak. Ha unatkoznak, akkor általában rosszak, ezért a békés természetű nőstényeket csoportosan is ki lehet engedni. Emellett sokat kell velük foglalkozni, valamint időnként különböző játékokat és rágcsálnivalókat, vagyis gallyakat, botokat, seprűnyelet, gyékény lábtörlőket vagy régi telefonkönyvet kell betenni a számukra. A nyulak szeretik a búvóhelyeket is, így a kezeletlen vesszőből vagy szalmából font kosarakat, a bejárati nyílással ellátott cipős dobozokat és a nagyobb kartonpapírpapír gurigákat. Sikere lehet a guruló és a felakasztható játékoknak is.

Az ellető láda feladata az, hogy megvédje a csupasz és magatehetetlen fiókákat, melegen tartsa őket, valamint megakadályozza, hogy szétmásszanak és kihűljenek. A láda készüljön furnérból, de fűtött helyen lehet az anyaguk galvanizált fém vagy műanyag is. Az anya méretétől függően a láda 35-50 cm hosszú, 25-35 cm széles és ugyanilyen magas legyen. A láda egyik keskeny falát enyhén mélyítse ki úgy, hogy az anya könnyen bejuthasson rajta, de maradjon egy 10 cm magas perem, ami néhány centire az alomanyag felé emelkedik, hogy a kicsik ne juthassanak ki idő előtt. Tömje ki az egész ládát jó minőségű szénával úgy, hogy a közepén maradjon egy bemélyedés. A széna alá tehet egy kevés jó nedvszívó képességű, pormentes faforgácsot, de az is segíti az alom tisztántartását, ha kifúrja a doboz alját, hogy a vizelet el tudjon folyni belőle.

A lakásban nyugodt és fűtött helyen fialó nyulak számára nem szükséges az ellető ládára tető, de zavarás és a szabadban tartott állatok esetében erre is gondolni kell. A nyitott tetejű dobozban könnyebb ellenőrizni az anyákat és a kicsinyeiket. Ha mégis zárt ellető ládára van szükség, ami csak elöl nyitott, akkor a legjobb megoldás az, ha felnyitható teteje van. Szükség esetén láda hiányában egy az anya méreténél nagyobb, erős kartondoboz (pl. egy nagyobb cipős doboz) is megteszi. Előnyös, ha az ellető ládát ki lehet venni a ketrecből, mert az megkönnyíti a tisztítását és fertőtlenítését.

A nyulakat is lehet szállítódobozban szállítani. A hosszabb utakra jobb egy minden szükségessel felszerelt mobil ketrecet vinni. A zárt kartondobozok és a kistestű rágcsálóknak gyártott kis szállítódobozkák alkalmatlanok a nyulak szállítására.

 

Nyúltenyészet kialakítása a házon kívül

 

A házinyúl a lakáson kívül a szabadban felállított ketrecekben, illetve külön épületben is tartható és tenyészthető. Közismert kép a szabadban, fal mellett álló hagyományos nyúlketrec látványa, pedig ezekkel mindig is sok probléma adódott. A szabadban tartott nyulak ki vannak téve az időjárás és a ragadozók okozta veszélyeknek. Nyáron a melegtől szenvednek, télen befagyhat az ivóvizük, a ragadozók pedig messziről megérzik a szagukat, ami vonzza őket, ezért előbb-utóbb minden udvarba bejutnak, ahol akár a puszta megjelenésükkel is megölhetik a nyulakat. Gyakran bontják szét még a legerősebb ketrecet is. További hátrány, hogy a nyulak szociális állatok, a házon kívül kevesebb foglalkozást kapnak, ezért magukra hagyva unatkoznak. Ez a tartásmód ezért már nem ajánlott.

A szabadban elhelyezhető, fából készült, elől rácsos nyúlketrecek építésének jelentős hagyománya van, ezért a megépítésükhöz ötletek meríthetők az internetről, de ilyen ketrecek a kereskedelmi forgalomban is kaphatók. Fontos, hogy védett helyre kerüljenek, valamint biztonságosan zárhatók és rögzíthetők legyenek. A lehető legnagyobb alapterületű ketrecet ajánlott elkészíteni vagy megvenni. Ma már olyan ketrecek is kaphatók, amelyeknek zárt kifutója van, ezért kellemesebb elhelyezést biztosítanak a nyulak számára a hagyományos bunkerszerű ketreceknél.

A kinti ketrec váza készülhet keményfából és fémből is, a teteje legyen vízhatlan, az oldala pedig körben zárt, csak az elülső legyen nyitott, vagyis erős dróthálóval borított. A többi fal erős furnérlemezből, préselt farostból vagy deszkából készüljön. A rágásnak kitett fafelületeket finom szövésű dróthálóval kell belülről takarni. A padozat kétharmada legyen zárt, egyharmadát pedig sűrű és erős drót vagy lécrács borítsa. A nyulak általában megtanulják, hogy ide ürítsék a vizeletüket, így a ketrec többi része száraz marad. A rács alá tálca kerüljön a hulladék felfogására. Hiba, ha a ketrec egész padozata rácsos, mert attól megsérülhet a nyulak lába. Almozásra a leggyakrabban szalmát használnak, amit hetente egyszer cserélni kell. A magas ketrecekben mélyalom is használható, amit legalább 6-7 hetente szintén ki kell cserélni. Kerüljön a ketrecbe etető és öblös önitató, az elejére szénarács, és télen vastag szalmaréteggel kibélelt búvó láda álljon a nyúl rendelkezésére. Fagypont alatt legalább naponta friss ivóvizet kell biztosítani, ellenkező esetben befagy és a nyúl kiszárad.

A nyúltenyésztés céljára átalakított vagy erre a célra épített melléképületekben a kevésbé robusztus felépítésű ketrecek is megfelelnek. Fontos, hogy fűthető legyen az épület, a megfelelő megvilágítás, szellőztetés és páratartalom. Az épületet és a berendezést is úgy kell kialakítani, hogy könnyen takarítható és fertőtleníthető legyen, könnyen hozzá lehessen férni a ketrecekhez, amelyek elegendő fényt kapjanak. A legjobb, ha az épület ablaktalan és a tenyésztési szezon idején mesterséges fényforrásokkal biztosítják a megvilágítást.

A nyulakat kizárólag állandó felügyelet mellett szabad kiengedni az udvarra, de ilyenkor résen kell lenni, mert sok ragadozó madár és emlős már messziről kiszagolja őket és lesi az alkalmat, hogy lecsaphasson. Jobb megoldás, ha hordozható ketrecekben viszik ki a nyulakat. Az épülethez kívülről hozzátoldott, erős és fedett kifutó még ennél is alkalmasabb. De még ebben az esetben is óvatosnak kell lenni, mert akármiben tartják vagy viszik ki a nyulakat a szabadba, elszökhetnek vagy ragadozók áldozatává válhatnak.

 

A tenyészállatok kiválasztása és felnevelése

 

A nyúltenyésztés első lépése a tenyészteni kívánt fajta kiválasztása és a tenyésztési cél meghatározása, majd a tenyésztőnek be kell szerezniük a megfelelő tenyészállatokat. Általában azokat a példányokat tanácsos továbbtenyészteni, amelyek megfelelnek a küllemi kívánalmaknak, ismerten szapora ősöktől származnak és mentesek az örökletes és egyéb betegségektől. Ezért is fontos, hogy a tenyésztők pontos nyilvántartással rendelkezzenek a tenyészállataikról. A pároztatás előtt ellenőrizni kell az egészségi állapotukat is, és ha szükséges, be kell pótolni a védőoltásaikat.

A házinyúl ivarérésének idejét több tényező, köztük a nyulak testmérete és takarmányozása is befolyásolja. A kistestű fajták nőstényei általában 5, bakok pedig 6 hónapos korra válnak ivaréretté. Az óriások körében ugyanez a nőstényeknél 8, a bakoknál pedig 9 hónapos korban következik be. A koncentrált takarmánnyal etetett kistestű fajtákhoz tartozó nőstények válnak a legkorábban ivaréretté, ami akár 4 hónapos korukra bekövetkezhet.

Az ivarzások kialakulását és azok későbbi intenzitását a méret és a takarmányozás mellett a felnevelés egyéb körülményei is befolyásolják. A tenyésztők általában 3 hónapos kortól egyesével tartják a tenyészállatokat, mert ez gyorsítja az ivarérésüket és növeli a biztonságot is. A tenyészállatokat azért is egyedül kell tartani, mert még a nőstények is territoriálissá válhatnak, és fennáll a veszélye, hogy harcolnak. Mivel a nyulak szaporodásában a szociális tényezők és a bakok által termelt feromonok is fontos szerepet játszanak, az utóbbiak ketrecét ajánlott a nőstények közelében elhelyezni. Emellett a hőmérséklet és a megvilágított időszak hossza is hatással van az ivarzások kialakulására.

Az ivarérett nyulak sem lesznek azonnal tenyészérettek, amikor ivaréretté válnak. Ha az első ciklusok alkalmával pároztatják őket, vemhesülhetnek ugyan, de problémákra lehet számítani a fialás vagy az alomnevelés során. A tenyészérettség ugyanis néhány hónappal később, legkorábban 6-9 hónapos korban következik be.

 

A tenyészállatok takarmányozása

 

A nyulak 7 hónapos kortól gyakorlatilag fiatal felnőttnek számítanak. Ilyenkor a magasabb tápértékű takarmányokról fokozatosan át kell térni a kisebb tápértékű, de jó minőségű kevert (pl. réti) széna alapú takarmányozásra. A kifejlett tenyészállatok már gyakorlatilag igény szerint kapjanak szénát, mert ez képezi a takarmányozásuk alapját. Ugyanakkor a tenyésztési szünetekben a minimálisra kell csökkenteni az etetett lucernaszéna és a nyúltáp adagját. A túltáplált tenyészállatok nem csak elhíznak, de csökken a szaporaságuk is.

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

 VISSZA A NYITÓ OLDALRA

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.