Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  NYÚLTARTÓKNAK

ki tartson?

összeszoktatás

nevelés

takarmányozás

ápolás

egészségvédelem

tenyésztés

                    vissza

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELES

  TAKARMÁNYOZÁS

A házinyúl vemhesítése

 

A tenyészérett nyulak tervszerű pároztatása a tulajdonképpeni tenyésztési folyamat első lépése.

 

A nőstények ivarzása

 

A nőstény nyulak ivari ciklusára a szezonális poliösztrusz és a provokált (indukált) peteleválás jellemző.

A szezonális poliösztrusz a nyulak esetében is azt jelenti, hogy a tenyészidőszak során a nőstények többször is ivarzanak (bagzanak). Más fajoktól eltérően azonban a nyulak esetében a petefészkek működése nem eredményez jól látható testi tüneteket (tüzelést), sem pedig feltűnő viselkedésbeli változásokat. A nőstények ivarzása ezzel szemben szinte folyamatos, vagyis rövid szünetekkel újra és újra kezdődik, és néhány napig tart csupán. A péra ilyenkor alig duzzad meg és pirul ki, ezért a leginkább csak azt lehet észrevenni, hogy egymásra ugrálnak a nőstények és esetenként leeresztik a hátukat. Két tünetekben nem vagy alig megnyilvánuló ciklus között olyan rövid a szünet, hogy a nőstények gyakorlatilag szinte bármikor felveszik a bakot a tenyésztési szezon egész ideje alatt. Ezért a leginkább csak abból lehet tudni, hogy vége van a tenyészidőszaknak, hogy a nőstények nem hajlandók többé párzani, ehelyett menekülnek a bak elől, a ketrec sarkában gubbasztanak, és egy idő után agresszívekké is válhatnak. Ugyanakkor a párzási készség az ivarzás legfeltűnőbb jele.

A nyulak ivarzására a tünetszegénység és a tenyészidőszakban a folyamatosság mellett az is jellemző, hogy a vemhesség során termelődő progeszteron nem blokkolja az ivari működést, ezért az anyák a vemhesség során is párosodhatnak. Ez különösen a vemhesség második felében gyakori. Emellett az anyák élénken ivarzanak közvetlenül a fialás és a választás után is, de a tejtermelés idején visszafogott az ivari tevékenységük, mert a magas prolaktin szint gátolja a hipofízisben a GnRH termelődését.

A szezonalitás, vagyis a változó ivari aktivitás nem csak a nőstényekre, de a bakokra is jellemző. A vadászgörényekhez hasonlóan elsősorban a nappalok hosszának szezonális megváltozása határozza meg a szezon kezdetét és végét. A bakok párzási aktivitásához és ondótermeléséhez már napi 8 órás megvilágítás is elegendő. Ezzel szemben a nőstények napi 14-16 órás megvilágítást igényelnek annak érdekében, hogy aktívan és eredményesen pározzanak. Emiatt a tenyésztők arra törekednek, hogy mindkét ivarhoz tartozó egyedek napi 16 órás megvilágítást kapjanak a tenyésztési szezon ideje alatt. Ez ugyan némileg csökkenti a hímek aktivitását, de jelentősen javítja a nőstények fogamzó képességét. A 24 órás megvilágítás viszont már mindkét ivar esetében szaporodási zavarhoz vezet.

A provokált (indukált) peteleválás a nyulak ivarzásának egy további jellegzetessége. Azt jelenti, hogy a párzás váltja ki az érett tüszők leválását a petefészekről, vagyis párzás hiányában elmarad az LH csúcs és a peteleválás, és az érett tüszők felszívónak, ezért nem alakul ki sárgatest fázis sem.

A nyulak ivarzásának jellegzetes hormonális háttere van. Az FSH termelődése szinte folyamatos, ennek köszönhető a szinte állandó tüszőérés is. Párosodás hiányában a tüszőérés 7. napjától az érett tüszők felszívódnak, miközben újabbak érnek meg és válnak alkalmassá a peteleválásra. Az utóbbira úgy kerül sor, hogy a párzás hatására hirtelen megugrik az LH szint, és az így kialakuló az LH csúcsot 10-12 óra múlva követi az érett peték leválása.

A nyulaknál október és december között jön el az őszi vedlés ideje. Az váltja ki, hogy ilyenkor jelentősen csökken a nappali világos órák száma, ezért a nyulak nem csak téli bundát növesztenek, de csökken, majd megszűnik a szaporodási képességük is. Zárt épületen belül azonban a megvilágított órák számát növelve a szezont meg lehet hosszabbítani. Emellett a nőstények ivarzása gyógyszeresen is kiváltható.

 

Pároztatás

 

A nyúltenyésztésben is a tenyésztési célnak megfelelő párosítási tervre van szükség. A párok összeengedése előtt ellenőrizni kell a nyulakat és az ivarszerveiket. Ha rendellenes kipirultságot, kifolyást vagy sérülést észlel, kezeltetni kell. Meg kell vizsgálni a ketrecet is, és el kell halasztani a pároztatást, ha hasmenéses ürüléket lát.

Egyetlen bak akár 10 nőstényt is képes kiszolgálni, vagyis eredményesen megtermékenyíteni, de a legtöbb tenyészetben csupán 5-8 anyanyulat számítanak egy bakra. A bakok akár naponta is párosodhatnak, néha naponta kétszer, de a kívánatos alomszám elérése érdekében ennél kisebb igénybevétel javasolt.

A szezon alatt az ivarzások pontos idejét nehéz eltalálni, de a szinte folyamatos ivari tevékenység miatt erre nincs is szükség. Amikor úgy véli, hogy egy nőstény ivarzik, egyszerűen tegye be a bak ketrecébe. Ne a bakot rakja a nőstényhez, mert ott a körülmények elvonhatják a figyelmét. Azonnal jelölni kezdi az új területet, a nem ivarzó nőstény pedig megtámadhatja a területét védve. Ezektől nem kell tartani, ha a nőstényt teszi a bakhoz. Ilyenkor általában szinte azonnal udvarlásba kezdenek. A legtöbben a bakkal együtt hagyják a nőstényt egész nap, mások kiveszik a párzás után, majd néhány (4-12) óra múlva újra visszateszik. Mindkét megoldás elfogadható. Alapszabály, hogy legalább két párzásra szükség van, és bármelyik módszert is választják, legkésőbb 36 órával az első párzást követően feltétlenül el kell különíteni a nőstényt és a bakot. Aki nem hagyja a párt egész napra együtt, annak a pároztatás sikere érdekében azt is érdemes figyelembe vennie, hogy a nyulak reggel és este a legaktívabbak.

Pontosan jegyezze fel a pároztatás idejét. Ha az sikeres volt, akkor a törpe fajták nőstényei általában 4 (1-8), a nagytestűek pedig 7-8 (1-14) magzatot hordanak ki. Ez függ a bak és a nőstény egészségi állapotától, genetikai hátterétől, életkorától, az évszaktól, a takarmányozástól és más tényezőktől is. A bakok 6 hónapos és 3 éves koruk között a legtermékenyebbek. A magas és az alacsony külső hőmérséklet egyaránt csökkenti a termékenyítőképességet. A különösen szélsőséges időjárási körülményeket követően pedig a bakoknak akár egy hónapra is szükségük lehet arra, hogy visszanyerjék a termékenyítőképességüket.

 

Mesterséges megtermékenyítés

 

A nyulak mesterséges megtermékenyítése inkább a nagyüzemi nyúltenyésztésre jellemző. Számos előnye van. Növelhető vele a kiemelkedő bakoktól származó utódok száma, elkerülhetők a nemi úton terjedő betegségek és programozhatóvá válik az állomány szaporodása. A hobbitenyésztésben a mesterséges megtermékenyítésnek elhanyagolható a jelentősége.

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

 VISSZA A NYITÓ OLDALRA

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.