Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 201-0052

 

 

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  KUTYATARTÓKNAK

összeszoktatás

nevelés

takarmányozás

küllemápolás

egészségvédelem

betegségek

tenyésztés

mentsen életet

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A kutya nevelése

 

Az etológia tudomány kialakulásának hajnalán az volt az általános vélemény, hogy mivel a kutya a farkas és más kutyaféle ragadozók (pl. a sakál és a róka) leszármazottja, ezért ezektől a fajoktól örökölte a viselkedési szokásait. Ma már tudjuk, hogy a kutya a legelső háziasított állat, már legalább 16 ezer éve kialakult mint önálló faj, és az egyetlen őse a farkas, de a háziasítás során jelentős mértékben megváltozott. A kutya és a farkas genetikai kódjának összehasonlítása alapján az is kiderült, hogy a kutya külleme és a táplálkozása mellett az idegrendszere változott a legtöbbet. Intelligensebb és alkalmazkodóbb lett a farkasnál, és sok szempontból jobban hasonlít ránk, mint a legközelebbi rokonaink, a főemlősök. Ezért vannak, akik nem is háziasításról, hanem egyenesen humanizációról beszélnek a kutyák esetében. De bárminek is nevezzük a háziasításukat tény, hogy a kutya ugyanúgy nem vált emberré, ahogy ma már nem is farkas. A kutya az kutya. És a kutyák egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az, hogy kiemelkedő tanulási és együttműködési képességgel rendelkeznek.

A kutyanevelés ennek ellenére nem könnyű feladat, ahogy a gyermeknevelés sem az. Érdemes megismerni a kisemlős társállatok nevelésével kapcsolatos összefoglalónkat, mert az ott leírtak a kutyákra is vonatkoznak. Az alábbiakban a kutyák nevelésével kapcsolatos néhány jellegzetességet igyekszünk röviden összefoglalni. Ezek:

szobatisztaságra nevelés

sétáltatás

szájkosár használata

ruhaviseléshez szoktatás

egyedülléthez szoktatás

ketrechez szoktatás

kutyaajtóhoz szoktatás

játék

engedelmességi alapképzés

kiállítások

sport

munkakutya kiképzés

leszoktatás a harapásról

leszoktatás a felugrálásról

leszoktatás az ugatásról

dominancia

 

Szobatisztaságra nevelés

 

Ma már a legtöbb kutyatartó beengedi a kutyáját a lakásába, ezért központi témává vált a szobatisztaságra nevelés. Ez az első feladat, amivel a legtöbb kutyatartó szembesül. A többi kisemlős társállathoz hasonlóan a kistestű kutyák is alomra szoktathatók, de jobb, vagyis tisztább és higiénikusabb megoldás, ha arra nevelik, hogy a lakáson kívül végezze el a dolgát. Ez történhet a házhoz tartozó udvaron vagy közterületen is. Még a kertben tartott kutyáknak is szükségük van legalább napi egy sétáltatásra, ezért akinek nincsen elég ideje erre, az válasszon inkább más állatfajt.

A kutyák számára is természetes, hogy nem piszkítanak a saját vackukba, de tisztában kell lenni azzal, hogy sem a kölyökkutyák, sem pedig a korábban szabadban tartott felnőtt állatok számára nem genetikailag kódolt, hogy nem üríthetnek a lakásban, ezért ezt meg kell tanítani nekik, majd rendszeres sétáltatással lehetővé kell tenni a szobatisztaság fenntartását. A szobatisztaságra nevelésben jól hasznosíthatók a kutya ösztönei, valamint az, hogy rendkívül intelligensek és kiválóan képesek alkalmazkodni is. Ebben még a csimpánzoknál is jobbak. A kutyák felsorolt tulajdonságainak köszönhetően a szobatisztaságra nevelés általában zökkenőmentes folyamat, ha nem zavarjuk meg őket. De gyakran megzavarjuk. Abból adódik a probléma, hogy sok olyan fertőző betegség (pl. a parvovírusos bélgyulladás, szopornyica) terjedt el, amelyek megölhetik az oltatlanul sétáltatott kölyök kutyákat. Az alapoltások viszont csak 14-16 hetes korban zárulnak, vagyis ezt követően tekinthető a kölyök biztosan védettnek. A legtöbben 8 hetes koruk után viszik haza a kölyköket, amelyek a tenyésztőnél már egy helyre szoktak. A kutyákban ugyanis általában 7-9 hetes életkor között rögzülnek az ürítkezéssel kapcsolatos szokások, vagyis az, hogy hol és milyen felületen végzik el a dolgukat. A kölykök megvásárlásuk után új környezetbe kerülnek, ahol általában egy másik hely (pl. a lakásokban izoláltan tartott kölykök esetén a fürdőszobába helyezett pelenkák) használatát kell megtanulniuk. Majd újabb néhány hét múlva, vagyis az alapoltások lezárultával sétáltatni kezdik őket, és azt várják el tőlük, hogy az utcára szokjanak. Emiatt ugyanaz a kölyök, amelyik könnyen, szinte magától válik szobatisztává, ha megfelelő körülmények között tartják, a sok változás miatt megzavarodik.

A szobatisztaságra nevelésnek ezért több lehetséges forgatókönyve létezik:

  1. Kedvező a helyzet, ha az új tulajdonos rendelkezik egy zárt udvarral vagy más elzárt területtel a ház körül (pl. kennellel), ahová idegen kutyák nem mehetnek be, vagyis nem kell a fertőzésektől tartani. Ha a tenyésztőnél is az udvarra járt a kölyök, akkor csak fenn  kell tartani a már kialakult szokásait. A lakásban nevelkedett kölykök szobatisztaságra nevelése pedig azonnal megkezdhető.

  2. Jó a helyzet akkor is, ha a kölyök már megkapott legalább 2 kombinált oltást a tenyésztőnél, a másodikat 10 hetes kora körül, mert akkor néhány nap múlva kisebb kockázattal sétáltatható. Ha addig is a lakáson kívül végezte a dolgát, akkor nem kell új szokást kialakítani, ha pedig pelenkára nevelték, akkor azonnal megkezdhető a kinti szobatisztaságra nevelés. A továbbiakban lesz még erről szó.

  3. Ha viszont a felsorolt körülmények egyike sem áll fenn, vagyis nem kezdte el a tenyésztő a szoktatást, és még nem sétáltatható a kutya, akkor több nehézségre kell számítani. Ezekben az esetekben az első lépésben a lakáson belül egy helyhez (pl. pelenka, újságpapír, alom), vagy egy könnyen takarítható területhez (pl. fürdőszoba) igyekszünk hozzászoktatni, vagyis megtanítjuk a lakásban üríteni. Később pedig, amikor már sétáltatható, ennek az ellenkezőjét várjuk el tőle, vagyis azt, hogy a lakáson kívül, az utcán végezze el a dolgát a séták során. Ez bárkit összezavarna, még a kölyökkutyákat is, hiszen mi magunk nehezítjük meg a szobatisztává válást a számukra. Ilyenkor számítani lehet a nehézségekre.

A siker több módon segíthető elő:

  1. Az egyik legfontosabb az időzítés. Ebben az első lépés ezért a rendszeres táplálkozásra nevelés. Javasolt a kölyköket az előre meghatározott időpontokban pontosan etetni és az etetések után eltávolítani az el nem fogyasztott ételt. A legtöbb kölyök 10-20 perccel az evések után ürít. Emellett főleg alvás, ivás és játék után ürítenek, ezért ilyenkor a kiszemelt helyre kell vinni a kölyköt és türelmesen várni kell az eredményre.

  2. Egy jó minőségű, koncentrált kölyöktáp etetése is segít. Ebből ugyanis kevesebbet fogyaszt a kölyök, mint az olcsó termékekből, ezért kevesebb ürülék keletkezik. Ha házi kosztot vagy változatos étrendet kap a kölyök, az rendszertelen és gyakoribb ürítéshez vezet, emellett nem ritkán puha bélsarat, vagyis hasmenést eredményez, ami megnehezíti a szobatisztaságra nevelést.

  3. A gyakoriság is fontos. Ha van rá lehetőség, az első napokban különösen gyakran ajánlott felkeresni a kiválasztott helyet, akár fél-egy óránként is.

  4. Az igazán intenzív szobatisztaságra nevelésnek az is része, hogy figyelje a jeleket. Ha szükségük támad, általában odébb mennek, hogy elintézzék a dolgukat. A legtöbb kölyök nyüzsögéssel, forgolódással és szaglászással is jelzi, ha készülődik valamire.

  5. Amikor nem tudjuk felügyelni a kölyköt, akkor rövid időre érdemes bezárni valamely kisebb helyre. Ilyenkor előnyös a mozgásterét a lakás könnyen takarítható területeire (pl. konyha vagy fürdőszoba) korlátozni. Külföldön sokan élnek a ketrec-tréning lehetőségével is, amit később mutatunk be. Ha ketrecben tartják a kutyát, amikor nem foglalkoznak vele, azzal felerősítik és kihasználják azt a természetes ösztönét, hogy lehetőség szerint nem ürít a saját almába. Ha innen gyakran kiveszik és azonnal a megfelelő helyre teszik, előbb válik szobatisztává. A ketrec és a bezárás további előnye, hogy lehet benn etetni a kutyát, így az evés után nem csatangolhat el, hanem azonnal a kiszemelt helyre vihető. Azonban tisztában kell lenni azzal, hogy ez a módszer nem helyettesíti a rendszeres foglalkozást, hiszen ha elhanyagolják és túl hosszú ideig bezárva hagyják a kutyát, akkor kénytelen lesz bepiszkítani.

  6. Amikor a megfelelő helyre teszik, ajánlott felügyelni a kölyköt. Nehezíti a folyamatot, hogy a 8 hetesnél idősebb kölykök már odafigyelnek a környezetükre, izgatottá válnak a változások miatt, de előbb-utóbb túlteszik magukat ennek figyelemelterelő hatásán és elintézik a dolgukat.

  7. A pozitív visszajelzések szerepe kiemelkedik a szobatisztaságra nevelésben. Minden sikerért meg kell jutalmazni a kölyköt. Erre használhat bíztató szavakat és simogatást, illetve adhat jutalomfalatokat is.

  8. Ha ez már működik, vagyis a kölykök rendszeresen a kiszemelt helyre ürít, akkor el lehet kezdeni jelezni neki, hogy nem örülünk, ha nem így tesz. A büntetés kerülendő. A kiabálásnak, a fizikai fenyítésnek és az orr beleverésének számos negatív következménye van, amelyek rányomják a bélyegüket a kapcsolatunkra és a kutya későbbi viselkedésére. Egy finom szemrehányás bőségesen elegendő, de csak azután, ha már elkezdett a megfelelő helyre üríteni, amiért dicséretet kapott. A szemrehányás lényege az, hogy megértse, hogy neheztelünk, és nem a büntetés, ami inkább a folyamat elhúzódásához és más problémák kialakulásához vezet.

  9. Fontos szabály az is, hogy a rossz helyre kerülő ürüléket mielőbb fel kell takarítani, méghozzá oly módon, hogy a szagokat is eltüntesse, mert azok vonzzák a kutyát. Ajánlott az ecetes víz vagy valamely enzimatikus tisztító és szagtalanító szer használata.

Ha nincs mód 7-9 hetes korban elkezdeni a szobatisztaságra nevelést, mert nem áll rendelkezésre az idegen kutyák elől zárt, vagyis fertőzéstől védett kert, vagy a kutya nem sétáltatható az általa igényelt gyakorisággal, akkor átmenetileg szóba jöhet a pelenkához, újságpapírhoz vagy alomhoz való szoktatás. Azonban érdemes előre tisztázni, hogy ez az egyik legkevésbé kívánatos megoldás! Ha mégis elkerülhetetlen, akkor a lakás egy könnyen takarítható pontján, mint a fürdőszoba vagy a biztonságossá tett erkély, helyezzen el pelenkákat, vagy takarjon le több rétegben újságpapírral egy nagyobb területet, illetve tegyen ki alomanyagot egy nagyobb dobozban, és igyekezzen a már elmondottak szerint ide szoktatni a kutyát. Vagyis tegye ide evés, ivás, alvás és játék után, illetve ha szimatolni és forgolódni látja, majd várjon türelemmel. Általában jó, ha egy kis időre be is zárja a kutyát, mert a nyugodt és ingerszegény környezet segít. Ha elvégezte a dolgát, dicsérje és jutalmazza meg. Később a letakart terület fokozatosan csökkenthető. Ha elkezdte használni a kutya, akkor tehet rá nyakörvet, később pórázt is a vécézések idejére, hogy összekösse ezek használatát az ürítéssel, amivel megkönnyíti a későbbi átszoktatást az utcára. Elfoglalt tulajdonosok és a törpe kutyák esetén fenntartható a séták és a benti lehetőség biztosításának kombinációja, de a kutya féléves kora után általában jobb megszüntetni a lakásban ürítést, ha elegendő lehetőség van az sétáltatásra. Vannak olyanok is, akik szeretik fenntartani a lakásban ürítés lehetőségét, mert rendszertelen életmódot folytatnak vagy nincs lehetőségük a háromszori megsétáltatni a kutyát, de érdemes figyelembe venni, hogy a séták rendszertelensége vagy elmaradása ellentétes a kutya érdekeivel.

Elterjedt tévhit, hogy a gyors anyagcseréjű fajták (pl. Yorkshire terrierek) számára a pelenka használata élethossziglan szükséges. Tény, hogy a törpe fajták esetében hasznos a háromnál többszöri sétáltatás, de ha a tulajdonosuk következetes és rendszeres, szinte mind képes megőrizni a szobatisztaságát háromszori sétáltatás mellett is. Vagyis ha mégis szükség van a kisegítő pelenkáztatásra, az sokkal inkább annak a jele, hogy valami hiba van a tulajdonos hozzáállásában, mintsem a kutya biológiai szükségleteivel.

Ha eljön az idő, vagyis a kölyök megkapta legalább a minimális alapoltásokat, megkezdhetik a sétákat. Az első alkalmakkor készüljön fel arra, hogy hosszú ideig kell várnia, míg a kutya a számára idegen környezetben ürít. Mi sem tennénk az ő helyében, hiszen az olyan váltás a számára, mintha mi próbálnánk az otthoni mellékhelység helyett a forgalmas utcára átszokni, vagy a megszokott vízöblítéses WC-t lecserélni egy pottyantósra. Ráadásul a dolog nyugalmat igényel, az új környezet pedig általában felizgatja a kutyákat. Ezért ne érezze sorscsapásnak, ha egy ideig nem hajlandó az utcán elintézni a dolgát, különösen, ha szerepel az előzményekben a már ecsetelt többszöri átnevelés. A legjobb, amit tehet, ha nem sétával kezdi, hanem keres egy padot a közelben, ahova leülhet és hagyhatja, hogy hozzászokjon a körülményekhez a kutya. A házból kilépve a legrövidebb úton vigye ehhez a kiválasztott, nyugodt helyre, ahol ne játsszon vele, csak hagyja, hogy unatkozzon. Ha elunja magát, előbb-utóbb üríteni fog. Ekkor dicsérje meg és vigye sétálni. Így a séták nem csupán lehetőséget teremtenek a szobatisztaság kialakítására és fenntartására, hanem egyben annak legfőbb motivációjául is szolgálnak. A módszer további előnye az, hogy később sem okoz problémát, ha olykor nincs lehetőség hosszú sétára, mert a kutya megtanulja, hogy előbb el kell végezze a dolgát, és csak utána sétálnak.

Az első lépések megtételét az is segíti, ha már a benti ürítések alkalmával is pórázhoz és nyakörvhöz szoktatta a kutyát, valamint ha a kutya által megszokott, esetleg már használt újságpapírt vagy pelenkát magával viszi, vagy az otthon összeszedett ürülékéből tesz egy keveset oda, ahová szoktatni szeretné a kölyköt. De a szobatisztaságra nevelés kezdetén ne induljanak nagy sétákra és ne engedje játszani sem a kölyköt addig, amíg nem könnyített magán, különben lekötik a figyelmét az események, izgatottan bejár egy hosszú útszakaszt, majd hazaérve könnyít magán.

A városi kutyatartók közül sokan vezényszavakkal is igyekeznek a kutyájukat gyors megkönnyebbülésre sarkallni. Ez, jutalmazással kombinálva, gyakran sikeres megoldás, azonban ezzel is csak élni szabad, de visszaélni nem. Arra használható, hogy jelezzük a kutyának, ez a séta kivételesen rövid lesz, de arra nem, hogy minden séta rövid legyen! A kutyáknak ugyanis szükségük van a testmozgásra, a társaságra és a kiadós séták egyéb örömeire.

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a kölykök korlátozott „tároló kapacitással” rendelkeznek, ezért kezdetben egyáltalán nem elég napi háromszori alkalmat biztosítani a számukra. Nincsen minden kutyára vonatkozó aranyszabály, de általában féléves korig csupán annyi óráig képesek visszatartani, ahány hónaposak, vagyis 3 hónaposan 3 óráig, később tovább, de még a felnőtt állatoknak is szükségük van legalább napi három alkalomra. A rendszeresség a segítségünkre van, ezért ajánlott megszervezni, hogy az első perctől fogva ugyanazokban az időpontokban és adagban kapjon enni a kutya, majd egyre hosszabb idő múlva meg kell sétáltatni. A nagytestű kutyáknak több idő kell az emésztésre, ezért általában a séták után etetjük őket, de a többi már szobatiszta kutyát is helyesebb a séták után etetni, mint közvetlenül előtte.

A sétáltatás és a szobatisztaságra nevelés korai megkezdése, valamint a megfelelő szocializáció és habituáció érdekében olykor kompromisszumokra is szükség van. Csak az a kölyök tekinthető védettnek, amelyik legalább három kombinált védőoltást kapott úgy, hogy az utolsó 14 hetes életkora utánra essen. Ezt követően néhány nap múlva minden kutya sétáltatható. Igen ám, de a kutyák korai szocializációs és habituációs életszakasza 12 hetes kor körül végleg lezárul, és azok a kölykök, amelyek eddig ingerszegény környezetben nevelkedtek, egész életükben sérültek maradhatnak. A statisztikák szerint ma az utóbbi sokkal több áldozatot szed, mint a fertőző betegségek. Ezért Nagy-Britanniában (és nyilván más országokban is) általánosan elfogadott, hogy nem választani kell a kölykök biztonsága és szocializációja között, hanem egyszerre kell szocializálni és a védettséget kialakítani. Ezért ott általános szokás a kölyköket 8 és 10 hetes korban kombinált védőoltással beoltatni, majd 11 hetesen az utcára vinni. Mivel ott az állatorvosi praxisok döntő többsége ezt a megoldást javasolja az ügyfeleinek, így az elterjedt. A második, 10 hetes oltás után egy héttel a legtöbb kutyánál már kialakult bizonyos fokú védelem és még legalább egy hét van hátra a korai érzékeny periódusokból álló időszakból, ezért sétáltatni kezdik a kölyköket. Ez egy ésszerű kompromisszum a kockázatvállalás és az időzítés vonatkozásában. Az igaz ugyanis, hogy ezzel a két oltással nem alakul még ki teljes védelem, de a fertőződés kockázata annyira lecsökken, hogy annak veszélye nagyságrendekkel alulmúlja az elmaradt szocializációból és habituációból eredő veszélyeket, emellett a szobatisztaságra nevelést is segíti. Vagyis érdemes ezt a csekély kockázatot vállalni annak érdekében, hogy ne kelljen szembenéznünk a kutya életét gyakrabban veszélyeztető nagyobb kockázatokkal, ugyanis a legtöbb kutya korai pusztulását és menhelyre kerülését az erre az időszakra visszavezethető hibákra visszavezethető viselkedési problémák okozzák. Természetesen később, 14 hetes életkorban egy harmadik kombinált oltásra is szüksége van ezeknek a kutyáknak, de addigra általában már megismerkednek a városi forgalommal, tolerálják az idegeneket és szobatiszták.

Vannak olyanok is, akik az első védőoltás előtt vagy után azonnal az utcára viszik a kutyájukat, azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a fertőző betegségek jelen vannak, és olykor még az egészségesnek tűnő kutyák is üríthetnek kórokozókat, ami a kölykök fertőződéséhez vezethet. A két viszonylag korai (8 és 10 hetes) oltás és a második után egy héttel elkezdett sétáltatás viszont ésszerű kompromisszumnak tűnik, ami jól vizsgázik hosszú évek óta. Azonban a fent felvázolt oltási program, ahogy a többi sem, egyáltalán nem kötelező és minden állatorvosnak lehetnek az itt leírtaktól eltérő ajánlásai, amelyek jobban megfelelnek a helyi viszonyoknak vagy az Ön kutyájának. Bizonyos különösen fogékony kutyafajták, különösen a rottweiler  és néhány más nagytestű fajta esetén (pl. dobermann, német juhászkutya) megfontolandó, hogy csak a 14 hetes kor elérése után beadott legalább harmadik kombinált alapoltás után vigyék az utcára, mert ezeknél a fajtáknál sokkal nagyobb a kockázat. Addig alternatív megoldások alkalmazása javasolt, pl. kézben vagy táskában vinni őket.

Ha a kölyök szobatisztaságra nevelése megfelelő módon történik, akkor az 12 hetes korra általában be is fejeződik. Ennél korábban sok kölyök képtelen szabályozni a hólyagürülését. Ha 12 hetes kor után is a lakásba piszkít a kutya, annak sokféle oka lehet. Előfordul, hogy a szobatisztaságra nevelés volt sikertelen. Máskor alávetettség vagy izgatottság az ok, amikor a kölyök a találkozáskor, játék vagy más alkalmak során bevizel az emberek jelenlétében. Ilyenkor behúzzák a farkukat, hátracsapják a fülüket, összekuporognak vagy hanyattfekszenek. Ez tehát viselkedési probléma. Az sem ritka, hogy a kölyök vagy a felnőtt kutya megbetegedések, pl. húgyúti fertőzés vagy emésztőszervi problémák miatt ürít a lakásban. Ezeket fontos megkülönböztetni a szobatisztaságra nevelés hiányosságaitól, amihez ajánlott szakember segítségét kérni. A háttérben álló nevelési, lelki vagy testi problémákat mielőbb orvosolni kell.

vissza az elejéhez

 

Sétáltatás

 

A kutyák és a gazdájuk életében egyaránt fontos szerepet töltenek be a séták. Ezek nem csak testmozgást jelentenek mindkettőjük számára, de lehetőséget nyitnak a szocializáció kialakítására és fenntartására, valamint a környezetgazdagításnak is fontos eszközei. Legalább naponta egyszer azokat a kutyákat is meg kell sétáltatni, amelyek kertben élnek, a lakásban tartottak számára pedig legkevesebb napi három sétára van szükség, amelyikből legalább egy (lehetőleg a reggeli és/vagy az esti) mindenféleképpen kiadós legyen. Ezért a szobatisztaság mellett a pórázon való követés az egyik legfontosabb tanulást igénylő képesség, amit bárhol is éljen, minden kutyának el kell sajátítania. Ebben a vonatkozásban is hagyatkozhatunk a kutyák ösztöneire és intelligenciájára, de tisztában kell lenni azzal, hogy a póráz és a nyakörv nem természetes a kutyák számára, ezért ezek használatát is tanítani kell. Hasonlóan a szobatisztasághoz ez sem mindig problémamentes, mert mindjárt az elején sokan követnek el olyan hibákat, amelyek rányomják a bélyegüket későbbiekre.

A leghelyesebb a megfelelő méretű, tágítható, de akár ideiglenes nyakörvet már a kölyökkel együtt beszerezni. A legjobbak az egyszerű bőrnyakörvek. Használhatók azok a korlátozott szűkülésre képes szorító (martingale) nyakörvek is, de fojtó és a szöges nyakörvek használatát kerülni kell. Az első sétákhoz minden kölyök esetén jobb választás egy nyakörv, de a felnőtt kistestű kutyáknak inkább a hámok használata javasolható.

A kiválasztott nyakörvet lehetőleg játék során kell először felhelyezni a kölyökre a lakásban. Igyekezni kell közben elvonni a figyelmét. Ha nyugodtan viseli, meg kell jutalmazni. Kezdetben néhány percre, majd egyre hosszabb időre tegye fel. Állítsa olyan szorosra, hogy ne fujtogassa a kutyát, de ne húzhassa ki a fejét sem belőle. Ha megszokta, csatlakoztasson hozzá pórázt is néhány alkalommal a lakásban, szintén egyre hosszabb időre. A pórázt eleinte tartsa lazán és kövesse a kutyát. A legtöbb kutya kezdetben vakarózással próbálja meg eltávolítani a nyakörvét, a póráz rácsatolása még ennél is jobban zavarhatja őket, ezért leülnek. Figyelje a kölyök reakcióját. Ha megijed, igyekezzen játékokkal elvonni a figyelmét, a nyugodt viselkedést pedig jutalmazza. Az első alkalmakkor ne próbálja meg vezetni a kutyát, inkább kövesse. Gyakorolja ezt néhány alkalommal a lakásban, amit sok dicsérettel és játékkal igyekezzen kellemessé tenni a kutya számára.

Sok kölyök játszik a pórázzal, vagyis harapja és rángatja azt. Ezt soha ne engedje. Már az első alkalmakkor szóljon rá, mert egy sérült póráz életveszélyt okozhat.

Aki nem szoktatja hozzá a nyakörv és a póráz használatához a sétáltatás megkezdése előtt a kutyáját, az könnyen azzal találhatja szembe magát az első séták során, hogy a kutya mást sem tesz, mint leül vagy menekülni próbál. Ha viszont a lakásban már megszokta a pórázt a kölyök, akkor az utcán is csak arra kell ügyelnie az első alkalmakkor, hogy inkább kövesse, mint irányítsa. Csak abban akadályozza meg, hogy kárt tegyen magában vagy feltekeredjen az összes villanyoszlopra és fára. Ilyenkor se húzza, hanem próbálja a megfelelő irányban csalogatni. Erre a célra vigyen magával jutalomfalatokat. Fontos, hogy már az első séták is kellemes hangulatban teljenek, ezért dicsérje gyakran a kutyát és adjon neki jutalmat is, amivel a megfelelő viselkedést erősíti és magára vonhatja a figyelmét.

Az első sétáltatásokhoz közepes hosszúságú bőrpórázt válasszon. A túl rövid, a túl hosszú és a flexi póráz kevésbé alkalmas a tanítás időszakában. A helyes pórázhasználat alapelve az, hogy a póráz inkább egy biztonsági kiegészítő eszköz legyen, ami összeköti az emberrel és védi a kutyát, de nem lehet a kényszerítés eszköze. Vagyis a póráz nem arra való, hogy magunkkal vonszoljuk a szerencsétlent, ahogy arra sem, hogy a kutya rángassa végig az úton a gazdáját. Sajnos ennek ellenére meglehetősen gyakran használja erre valamelyik fél. A megfelelő pórázhasználat elsajátítása azt jelenti, hogy együttműködés alakul ki, vagyis a póráz célja biztosítani a szükséges kontrollt és védelmet, de nem a kényszerítés eszköze. Ennek érdekében a tanítás időszakában két fontos alapelvet érdemes érvényesíteni. Az egyik az, hogy a kutya lehetőleg ne a póráz miatt kövesse a gazdát, a másik pedig az, hogy általában a gazda vezessen. Ez persze nem jelentheti azt, hogy csak a tulajdonos irányíthat. Ezek elérése érdekében az első naptól fogva következetességre van szükség.

A cél a kutyát a balján tartani (ha jobbkezes) és harmonikusan, konfliktusoktól mentesen együtt mozogni vele. Próbálja meg már az első séták során felhívni magára a figyelmet, majd irányt váltani, és időnként jutalmazza meg a kutyát, ha a póráz megfeszülése nélkül követi. Így könnyebben alakul ki a harmónia. Ha pedig a kutya húzni kezdi, akkor az első pillanattól fogva ne menjen utána, hanem álljon meg. Várjon néhány másodpercet, majd induljanak el újra. Ha megint húz, álljon meg ismét. Ilyenkor be is hívhatja, majd leültetheti maga mellé, így az elindulás lehet a jutalom az engedelmességért. Ha nem húz, akkor is jutalmazza. Mindez nagyon időigényessé teheti az első sétákat, de érdemes rászánni az időt, mert a kutya csak így érti meg, hogy nem húzhat. Ha nagyon rángat, lépjen hátra, majd ha a kutya visszafordul, határozott léptekkel induljon el egy másik irányba. Ha nem így tesz, hanem hagyja, hogy a kutya ide-oda rángassa és odahúzza, ahová el szeretne jutni, akkor azzal erre tanítja. Ha egyszer is enged, azzal arra neveli a kutyáját, hogy csak erősen kell húznia és érvényesítheti az akaratát, vagyis bármit elérhet, amit csak akar. Ha a tulajdonost húzva odaér a kutya, ahova szeretne, mondjuk egy másik kutyához, emberhez, sarokhoz, parkhoz vagy autóhoz, akkor a tulajdonos máris veszített, alulmaradt az erőpróbában, a kutya pedig jutalmat kap (odaér, ahová erőszakosan akart). Ehelyett azt kell elérni, hogy húzás nélkül jelezze, ha valahová nagyon el kíván jutni, ahová követjük, ha lehet.

Az első sétákat tekintse a szobatisztaságra nevelés fontos részének. Előbb oda vigye a kutyát, ahol üríthet, majd dicsérje meg és tegyen vele rövid sétákat, amíg megtanulja, hogyan kell kövesse. Általában segíti a haladást, ha gyors léptekkel, határozottan halad, így kevesebb idő marad arra, hogy a körülmények elvonják a figyelmét. Használja ki a lehetőséget arra is, hogy bemutassa a zavaró környezetet a kutyának, vagyis a tömeget és a járműforgalmat. He nem ijed meg a kölyök, később sem fél majd ilyen  környezetben. Dicsérje és jutalmazza gyakran, hiszen fontos, hogy a séták örömteli események legyenek. A leghelyesebb, ha nem adja át túl gyakran az irányítást, de nem törekszik állandó katonás fegyelemre sem, hiszen a cél az, hogy együtt sétáljanak, és hogy a kutya szeresse a sétákat.

Hagyja, hogy a kutya is irányítson néha, de csak addig, amíg azt a megfelelő módon, vagyis húzás és rángatás nélkül teszi. Eleinte ne arra koncentráljon, hogy hová mennek, hanem arra, hogy hogyan. A kölykök általában jól követnek 4 hónapos korig, mert csak akkor kezdik el felkelteni a figyelmüket az olyan érdekességek, amiknek nem tudnak ellenállni. Ha a kutya elkezdi húzni, semmiféleképpen ne menjen utána. Ha elindul egy irányba, követheti, de ha rángatni kezdi, ne büntesse, ne veszekedjen, hanem a szokásos módon figyelmeztesse (pl. „Nem!”). Ne verje, és a pórázzal se rángassa, csak egyszerűen következetesen ne engedje, hogy ilyen módon elérje a célját. Ha a kutya nagyon izgatottk és húz, akkor forduljon meg és határozott, gyors léptekkel induljon el az ellenkező irányba. Ez meglepi a kutyát, ezért követni fogja. Teljesen mindegy, hogy miért húz, vagyis legyen következetes, ne jelentsen felmentést a szabályok betartása alól egy másik kutya vagy egy ismerős megjelenése, mert ha a kutya eléri a célját, akkor rögzül, hogy olykor szabad húznia, ezért örökösen rángatni fogja, ha felkelti valami az érdeklődését. És egyszer biztosan kirántja a kezéből a pórázt és elgázoltatja magát, vagy megsérülhet a nyaka, esetleg a földre rántja Önt. Inkább igyekezzen megértetni vele, hogy csak az Ön sebessége az irányadó.

Mindezt persze könnyű elmondani, de megvalósítani nem mindig az, hiszen a kölykök gyakran lelkesednek valamiért és nagyon különböző vérmérsékletűek. Ennek ellenére az első sétáktól kezdve legyen tekintettel arra, hogy hosszú időre tönkreteheti a kapcsolatukat, ha engedi a húzást, ugyanakkor következetes türelemmel minden kutya megtanítható arra, hogy csak akkor követi, ha nem rángat. Ha sikerül ezt elérni, akkor kialakul a harmónia, ami mindkettőjük számára kellemessé teheti a sétákat.

Ezzel a módszerrel a már megrögzött pórázrángató kutyák is átnevelhetők. A siker a sétáltatókon múlik, közösen, ezért minden családtagnak megfelelő együttműködést kell kialakítani a kutyával. Csak akkor érhetnek célt, ha közös szabályokat fektetnek le, és ezeket mindannyian betartják és betartatják a kutyával.

Legyen tisztában azzal, hogy a kutya egy rendkívül intelligens állat, és amit nagyon szeretne, azt igyekszik is elérni. A kölykök és a jól nevelt kutyák is állandóan figyelik a pórázt tartó személyt, tanulmányozzák a reakcióit, keresik a gyengeségeit, és megtanulják manipulálni a céljaik elérése érdekében. Ha valaki engedékeny, azt észreveszik, és hamar kihasználják, ezért fektessen súlyt a következetességre, és ne engedje meg magának, hogy hangulati alapon olykor engedékenyebb legyen, mint általában. Amit ma szabad, az holnap is engedni kell, ami gyakran vezet konfrontációhoz.

A harmonikus séták érdekében sokan jelzik a kutyának, hogy mi a kívánságuk. Például ha van idő a kószálásra, és a kutya húzás nélkül vezethet, akkor hosszúra engedik a pórázt, amiből a kutya tudja, hogy a sétáltató követi majd, vagyis irányíthat. De csak megfelelő módon tehesse, vagyis nem húzhat és nem rángathat! Ha viszont inkább a tulajdonos szeretné vezetni, akkor rövidre veszi a pórázt, vagy vezényszavakkal tudatják a kutyával, hogy igyekeznie kell, vezetésre számíthat.

Előfordulhat, hogy a már elrontott vagy eleve hiperaktív kutya a séták során annyira izgatottá válik, hogy képtelenség elérni nála, hogy ne húzza, és ne rángassa a pórázt. Ilyen esetben is van megoldás. Az első ajánlható lépés szakemberek segítségét igénybe venni. Ha teheti, írassa be egy kutyaiskolába, ahol ön is megtanulja, hogyan sétáljanak, és hogyan vezetheti a kutyát. A pórázon való követés elsajátítása fontos része az alapkiképzésnek, amire kivétel nélkül minden kutyának szüksége van, többek között azért, mert a kiképzésen tanultak segítik a mindkét fél számára előnyös sétálási szokások kialakulását. Ha nem tud beiratkozni, a kiképzésben jártas szakember tanácsait és segítségét is igénybe veheti.

Vannak olyan helyzetek is, amikor valamely oknál fogva így sem lehet célt érni. Ilyenkor is van segítség, léteznek a húzást megnehezítő eszközök. A leginkább egy kötőfék (sokan használják az eredeti megnevezéseket: halti, gentle leader, head collar) beszerzése ajánlható. Ez olyan nyakorv, aminek az orrot körülölelő kiegészítő hurka is van. Ez úgy van összekötve a nyakörv akasztójával, hogy ha a kutya meghúzza a pórázt, akkor a szerkezet finoman lefelé húzza az orrát, amire a kutya azonnal megáll. A kötőfék nem kínzóeszköz, de kényszerítő eszköz, vagyis fájdalommentesen, de határozottan kényszeríti a kutyákat arra, hogy úgy sétáljanak a gazdájuk mellett, mint a jól nevelt lipicai lovak teszik, ezért csak akkor és addig éljen vele, amíg arra feltétlenül szükség van rá. A halti segítségével megtaníthatja a kutyának, hogy mi az elvárása, amit ha teljesít, jutalmazza, akár a halti levételével, amit kiegészítőként vihet magával a sétákra. Ha rendszeresen gyakorolják a helyes magatartást, előbb-utóbb halti nélkül is sétálhatnak, de ilyenkor is vigye magával, hogy feltehesse, ha szükséges.

A csúszós időszakban különösen ajánlható a halti használata.

Azoknak a kutyáknak, amelyeknél anatómiai okok (pl. túl rövid az orruk) vagy az ellenállásuk miatt nem használható a halti, más vezető eszközöket is kitaláltak. Vannak olyan különleges húzásgátló hámok (easy walk harness), amelyek a haltihoz hasonlóan működnek. Ezek a kutya hónalja alatt átvezetett szűkülő pántokkal akadályozzák meg, hogy húzzon. Ennek állandó használata sem javasolt, mert ez is egy kényszerítőeszköz, ráadásul kidörzsölheti a bőrt a kutya szőrtelen és érzékeny hónaljában. De használhatja arra, hogy jutalmazással, következetességgel és határozottsággal megtanítsa a kutyát a megfelelő közlekedésre, illetve havas, csúszós időszakban vagy más veszélyhelyzetben a saját és mások biztonsága érdekében.

További lehetőségek a fojtó nyakörv, a szöges nyakörv, a távirányítású elektromos nyakörv, illetve az elektromos nyakörvvel ellátott póráz, aminek fogantyúján található gombbal elektromos ütéssel fegyelmezheti (büntetheti) a kutyát. Az ilyen és ehhez hasonló kényszerítőeszközök használata azonban az állatkínzással határos, ezért csak a legutolsó megoldásként javasolható a beszerzésük, amikor minden más lehetőséget kihasználtak már és a kutya élete múlik rajta. Mielőtt egy ilyen eszközt vásárol, beszéljen több gyakorlott szakemberrel, ugyanis könnyen meglehet, hogy van jobb megoldás, illetve segítséget kaphat a legeredményesebb használat vonatkozásában is.

Sokan tarjuk a városi séták egyik legfontosabb elemének a járdáról való lelépés tilalmát is. Erre azért van szükség, mert a kutyák ilyen vagy olyan okból leléphetnek a járdáról, ami az életüket veszélyezteti. Ezért a legtöbb kutyatartó minden esetben megállítja, esetleg le is ülteti a kutyát a járdaszélen, ahonnan csak engedéllyel (pl. parancsra vagy a tulajdonos lelépésekor) léphet le. Ezt egész életen át gyakorolni kell!

A városi kutyák póráz nélküli sétáltatására egyre kevesebb lehetőség adódik. Ez részben a jogi környezetből, részben a kutyára és a környezetre leselkedő kölcsönös veszélyekből fakad. Előnyös, ha van a közelben egy kutyafuttató, ahol szabadon engedheti a kutyát más barátságos állatokkal, de csak akkor tegye, ha egyáltalán nem jelent veszélyt magára, az emberekre és a többi állatra nézve. Közterületen, vagyis a járdán, a tereken vagy a parkokban ne sétáltasson kutyát póráz nélkül, mert sokan félnek tőlük és az ő ijesztgetésükkel csak növeli a kutyaellenzők táborát. Kerülje el a játszótereket is, és szedje fel a kutyája után a piszkot. Régi tapasztalat az, hogy a felelőtlen kutyatartóknál senki sem tehet többet a kutyatartás ellen!

Annak érdekében, hogy a sétáltatás minél több örömet szerezzen mindenki számára, a kutyának meg kell tanulnia elfogadni a fajtársait. Ennek érdekében is szükség van a megfelelő korai szocializációra és a sétáltatás időben való megkezdésére. A szocializáció nem ér véget három hónapos korban, csak lelassul. A kölyköknek lehetőleg sok alkalmat kell biztosítani arra, hogy fajtársakkal találkozzanak. Minél több idegen kutyával és emberrel ismerkedik meg, annál jobb. Azonban védeni kell őket a támadásoktól, ezért csak olyan kutyákkal engedje össze, amelyikről tudja, hogy barátságosak. Ha a kölyök ellenségesen viselkedik, akkor feltétlenül írassa be egy kutyaóvodába vagy iskolába. Egy szakember segíthet felderíteni, hogy mi a jelenség oka és programot is ajánlhat a leküzdésére. 4-6 hónapos életkor között általában sok szocializációs gyakorlattal még javítható a helyzet. A terület- és a személyvédelem is mérsékelhető, ha ilyenkor sokfelé és sokat járnak kutyák közé. Sok kistestű kutya támadja meg a nagyobb kutyákat félelmében vagy a tulajdonosa védelmében. Ez rendkívül veszélyes, ezért feltétlenül forduljon szakemberhez már az első alkalommal! A kanok közötti agresszión a korai ivartalanítás is sokat segíthet, ezért is javasolható.

Végül néhány kutya kezdetben vonakodik a sétáktól. Ezek általában nem húznak, hanem megmerevednek, vagy szinte azonnal megfordulnak és elindulnak hazafelé. Ilyenkor gyakran a szocializáció hibája vagy egyéb okból kialakuló szorongás, félelem vagy fájdalom áll a háttérben. Ezeknél a kutyáknál az állatorvosi vizsgálat, a nyugodt környezet, a türelem és a sok jutalmazás segíthet.

vissza az elejéhez

 

Szájkosár használata

 

A tömegközlekedési járműveken utazó és közterületeken az agresszív kutyák számára, valamint egyéb okból is szükség lehet a szájkosár használatára. Sokféle szájkosár kapható, de alapvetően két típus jöhet számításba. Az egyik alaptípus erős vászonból készül, ezért viszonylag könnyű bánni vele, vagyis zsebre lehet tenni és a kutyának sem okoz fájdalmat a felhelyezése és a használata sem. Hátránya az, hogy csőszerű és elől nyitott, így csak akkor akadályozza meg a harapást, ha szorosan illeszkedik a kutya orrához, ekkor viszont zavarja a lihegést. Emiatt hosszú ideig tartó használatra nem javasolható. Ha tartósan szükséges szájkosarat viselnie a kutyának, mert agresszív vagy táplálékallergiája van, és csak ezzel lehet megakadályozni, hogy felegyen az utcán ezt-azt, akkor a fémből vagy erős műanyagból készült kosaras szájkosarak jöhetnek inkább szóba, amelyekbe a kutya szabadon liheghet, ezért akár tartósan is viselhetők. Ugyanakkor ezeket nem lehet csak úgy zsebre tenni használaton kívül. Bármelyik mellett dönt, mindegyik beszerezhető különböző méretben és orrformára.

A szájkosarat is fokozatosan, ha lehet, játékosan kell bemutatni a kutyának, lehetőleg még kölyökkorban. Sok jutalmazással és rövid ideig tartó gyakorlatokkal érdemes kezdeni, hogy könnyebben elfogadja és tolerálja ezt a számára kellemetlen eszközt. Először csak mutassa meg néhányszor a kutyának, közben jutalmazza. Ezután tegye fel egy pillanatra az orrára és jutalmazzon ismét. Ha tűri a kutya, ismételje meg néhányszor a gyakorlatot, egyre hosszabb ideig tartsa fenn. Mindig akkor jutalmazza az állatot, amikor a szájkosár még rajta van. Ha a kutya ellenáll, próbálkozhat azzal is, hogy egy általa kedvelt finomságot, sajtkrémet, halkrémet vagy kenőmájast ken a szájkosár belsejére és eleinte csak annyi időre teszi fel, amíg a kutya azt lenyalja. Ezt kiegészítheti más jutalomfalatokkal is, amit mindig akkor adjon, amikor a kutyán van a szájkosár, és semmiféleképpen nem annak levétele után, különben arra tanítja meg az állatot, hogy igyekezzen mielőbb megszabadulni tőle. Hagyja egyre hosszabb ideig a kutyán, közben játsszon vele és jutalmazza.

Ha a kutya így sem engedi a szájkosár felhelyezését, akkor kérje egy tapasztalt kutyatartó vagy kutyakiképző segítségét. Ha a gyakorlás közben nem csak szabadulni igyekszik, de Önre is morog a kutyája, akkor a legjobb az állatorvosát is felkeresni vele. Emellett érdemes elolvasni lejjebb a dominanciáról írtakat.

vissza az elejéhez

 

Ruhaviseléshez szoktatás

 

A fűtött lakásban tartott, rövid szőrű vagy kistestű, hidegben és esőben sétáltatott kutyák számára egyaránt jó szolgálatot tehet egy ruha. Bizonyos fajtáknak, így a szánhúzó kutyáknak és a nagytestűek többségének (pl. újfundlandi, malamut) télen sincs szükségük rá, de a közepes testű és rövid szőrű (pl. agarak, vizsla, boxer) és a kistestű fajták (pl. tacskók, terrierek, uszkárok) közül sokan fázhatnak. A gerincsérves megbetegedések az őszi és tél elejei lehűlések időszakában halmozódnak, vagyis a mi éghajlatunkon novembertől januárig több eset fordul elő, mint az év többi részében. Ezért az esetükben javasolt olyan téli öltözék használata, amelyik védi a kutyákat, különösen azok nyakát és hátát egészen a farok tövéig. Sok kutyának lábbelit is kell vásárolni, hogy ne sértse fel a talpukat a só vagy a jég.

Jó, ha a ruha szigeteli a testet a hőveszteségtől és a csapadéktól. Szorosan illeszkedik a kutya testére, de sehol sem vág be és  nem akadályozza a mozgást. A legjobbak védik felül a nyakat és a faroktő előtt a hátat is. Hasznos, ha az éjszakai észlelést elősegítő fényvisszaverő csík is van rajta.

Fontos szabály, hogy a ruhák viseléséhez fokozatosan szoktassa hozzá a kutyát. Hagyja, hogy megszagolja, a bizalmatlan egyedeknek tegye a fekhelyére néhány napra, hogy megbarátkozzanak az illatával. Már a ruha bemutatásakor is jutalmazza a kutyát, hogy kellemes érzet kapcsolódjon hozzá. Aztán adja fel rá, de ne húzza meg, hanem hagyja lazán, és ismét jutalmazza, ha nyugodtan viselkedik, majd távolítsa el. Így érje el fokozatosan, hogy komfortos legyen a kutya számára a ruhadarab a testére igazítva hosszabb ideig is. Közben játékkal vonja el a figyelmét, dicsérje és jutalmazza, amivel leküzdheti a kezdeti idegenkedését és ellenállást. Végül vigye sétálni benne úgy, hogy közvetlenül a séta előtt adja rá, nehogy túlságosan bemelegedjen, majd a hazaérkezés után azonnal távolítsa el. A séták is segíthetik a hozzászoktatást. Arra motiválnak, hogy elviselje a ruhát, ha örömét leli a sétákban.

vissza az elejéhez

 

Egyedülléthez szoktatás

 

Bármilyen furcsán hangzik, a kölyköket meg kell tanítani az egyedüllétre is. A kutyák ugyanis szociális állatok, amelyek felcserélték a falkát a családra, amelyben élnek, és a legkevésbé sem természetes a számukra, hogy nem tarthatnak a család többi tagjával. Ezért fokozatosan kell őket hozzászoktatni az egyedülléthez. Ez azt jelenti, hogy eleinte csak különzárjuk egy csendes, félhomályos szobában, vagy egy ketrecben, ahol eleinte csupán néhány percre, majd egyre hosszabb időre hagyjuk magára. Ha nyugodtan viseli, akkor fokozatosan növelt időre teljesen a magára hagyható a lakásban. Ilyenkor is hasznos, ha előbb megeteteti, majd ad neki néhány olyan játékot vagy néhány használt ruhadarabot. Hasznos az is, ha nem engedi a hálószobájában aludni a kutyát, hogy megszokja, az egyedüllétet az alváskor. Rontja a nyugodt egyedüllét esélyét, ha a kutya ahhoz szokik, hogy még alváskor is együtt vannak. A legjobb megoldás ezért az, ha kicsi kora óta külön szobához, esetleg ketrechez szoktatja a kutyát éjszaka, ahol játékok és rágcsálnivalók veszik körül, és ahova bezárhatja arra az időre is, amíg nincs senki otthon vele. Végül az is hiba, ha valaki mindig jutalmat visz a kutyájának, hogy megjutalmazza az egyedüllétért vagy kifejezze, mennyire örül a kutyával való újbóli találkozásnak. Ezzel túldimenzionálja a kutya számára a tulajdonos hazaérkezését és még elviselhetetlenebbé teszi a távollétét. Emellett érdemes tisztában lenni azzal is, hogy azok a kutyák, amelyek reggelente megkapják a kellő mozgáslehetőséget, jobban viselik az egész napos egyedüllétet.

A magára hagyott állatokkal sok probléma adódhat. Ugatással és vonyítással zavarhatják a környezetüket, károkat okozhatnak a lakásban és akár bajba is kerülhetnek. Az egyedülléttől való félelem gyakran egy viselkedési betegséghez vezet, amit szeparációs szorongásnak nevezünk. Ez a leggyakrabban 1-3 éves korban alakul ki, de az első jelek már egészen fiatal korban is felismerhetők. A legjellemzőbb tünetei a nyálzás, az ugatás, a vonyítás, a rombolás, az önmagának okozott sérülések, a váratlan hasmenések és a szobatisztaság elvesztése, vagyis a lakásban ürítés az együtt élő személyek távolléte alatt. Ilyenkor sokan azt gondolják, hogy a kutya valamiféle bosszút áll, ezért ürít a lakásba vagy rág szét mindent. Tévednek! De a családtagok nem csak félreértik, de gyakran még súlyosbítják is a helyzetet a kutya büntetésével, vagy akár csak a kommunikációjukkal, amit a kutya félreérthet.

Akár észleli a kölykön a szeparációs szorongás korai jeleit, akár nem, ajánlott viselkedésterápiai lépéseket tenni. A legjobb, ha az együtt élő személyek megállapodnak abban, hogy valamennyien betartják az alábbi ajánlásokat. Ezek ugyanis segítenek megelőzni a problémát, illetve ha már kialakult a szeparációs szorongás, akkor használhatók annak a mérséklésére is:

  1. Fontos, hogy a távozó családtagok soha ne búcsúzzanak el a kutyától, vagyis angolos egyszerűséggel hagyják magára. Az embereknél a jólneveltség jele a búcsúzás, de a kutya helyzetét megnehezíti. Ilyenkor ugyanis azt akarják mondani neki, hogy nagyon szeretik, de el kell menniük és magára kell hagyniuk, és legyen szíves jól viselkedni. A kutya viszont ebből azt érti meg, hogy mennyivel jobb neki, amíg vele vagyunk, ezért még jobban fájni fog neki, hogy magára hagyjuk, vagyis nehezebb lesz elviselnie az egyedüllétet. Azokat a kutyákat, akiktől búcsút vesznek, jobban megviseli a család távolléte.

  2. Egy ajándék is segít a megelőzésben és a probléma kezelésében. Akkor adunk oda a kutyának, amíg senki sem tartózkodik otthon. Vagyis az utolsó távozó odaadja, az első hazaérkező pedig elveszi tőle. Ez lehet játék, ruhadarab, egy tál, a kutya póráza és még sok minden más is, a lényeg az, hogy a kutya mindig megkapja, majd minden esetben elvegyék tőle, hogy megtanulja, „hazamegyünk érte”. Ez megkönnyíti az egyedüllétet a számára. A legjobb ajándék egy konga vagy más olyan játék, amibe ételt lehet tenni, és amiből az nehezen szedhető ki A konga egy öblös műanyag harang, aminek a külseje gyakran úgy van kiképezve, hogy masszírozza a kutya ínyét és tisztítsa a fogait. Esténként bele lehet tenni a kutya reggeli fejadagjának egy részét benedvesítve. Ezután nejlonzacskóban a mélyhűtőbe kell helyezni, ahol reggelre megfagy. Amikor munkába indul a család utolsó tagja, egyszerűen odaadja a kutyának, amelyik így várja, hogy elmenjünk, hiszen éhes. A táplálék a legjobb motiváció, a kongának pedig szűk szája van és elég hosszú is ahhoz, hogy akár órákig eltartson, mire kiszedi belőle az ételét a kutya. Ezután nyugodtabban pihen, mint üres gyomorral. Az üres kongát az első hazaérkező családtag ugyanúgy vegye el és tegye a helyére, mint a többi felsorolt ajándékot. A konga természetesen helyettesíthető más szívós játékokkal is, amibe ételt lehet helyezni, és amiből az nehezen szerezhető meg. 

  3. Szintén rossz megoldás a kölcsönös örvendezés hazaérkezéskor. Sok kutya szinte őrjöng, annyira örül, ugat, vonyít, ugrál, olykor még be is pisil örömében, és ha a hazaérkező családtag is örül és köszönti (pl. simogatással jutalmazza) a kutyát, azzal azt tanítja neki, hogy őrjöngés az, amit tőle vár, vagyis azt akarja, hogy a távollétében is őrjöngjön a kutya! Márpedig a kutyák azt csinálják, amiért dicséretet kapnak. Nem könnyű ezt a tanácsot megfogadni, hiszen mi is örülünk a találkozásnak és jól is esik a kutya határtalan öröme és szeretete. Azonban félreértésekhez vezethet a viszonzás, ezért erősnek kell lenni és nem szabad üdvözléssel jutalmazni a hisztérikus állatot. Minden családtagnak el kell várnia tőle, hogy előbb nyugodjon meg, hangadás nélkül és ülve köszönjön, majd csak akkor szabad megdicsérni, ha már így viselkedik.

A felsoroltak megelőző és viselkedésterápiás célból egyaránt használhatók, vagyis akkor is érdemes belevágni, ha már kialakultak a szeparációs szorongás tünetei. Mint az többször elhangzott, a nálunk nem túl divatos ketrecek is használhatók az egyedüllét megkönnyítésére, de két alapvető szabállyal. Egyrészt ne hagyja ketrecbe zárva a kutyát akkor, ha 3-4 óránál hosszabb ideig kell egyedül maradnia. Ilyenkor megfosztja még a mozgáslehetőségtől is. A másik pedig az, hogy a kutyának előzetesen át kell esnie a ketrechez szoktatás folyamatán (lásd alul), és el kell fogadnia a ketrecet. Bármelyik feltétel hiányzik, jobb eltekinteni a ketrec használatától.

vissza az elejéhez

 

Ketrechez szoktatás

 

A szobatisztaság kialakításának elősegítése, a kutya biztonságának növelése vagy a gyakori utazások megkönnyítése céljából néhányan ketrecet szereznek be a kutyájuk számára. Az első és legfontosabb tudnivaló ezzel kapcsolatban az, hogy a kutyák nem tarthatók ketrecben, hiszen még a nagyobbak mérete sem éri el az állatvédelmi törvényben meghatározott alapterületet. De sok mindenre használhatók! A kutya ketrecét a nappaliban ajánlott elhelyezni, egy nyugodt sarokban, ahonnan jól szemmel tarthatja a szobát. Akkora legyen, hogy a kutya kényelmesen fel tudjon állni benne, és legyen hely a fekhelye mellett a táljai számára is. Ez még egy közepes testű kutya esetén is sok helyet vesz el a nappaliban, ezért csak nagy lakás esetén érdemes ketrecet vásárolni. Nem érdemes túl nagy ketrecben sem gondolkodni, mert előfordulhat, hogy a fekhelytől távolabbi sarkot ürítésre használja. Ilyen helyre érdemes annak is elhelyezni, aki sokat utazik és a biztonságos otthoni környezet imitálására visz magával kutyaketrecet.

Fontos alapelv az is, hogy a ketrec használata nem természetes a kutya számára, vagyis fokozatosan kell hozzászoktatni. Erre a legjobb megoldás a szabad hozzáférés módszere. Ez azt jelenti, hogy nyitott ajtó mellett igyekszünk beszoktatni a ketrecbe a kutyát úgy, hogy betesszük a fekhelyét, a kedvenc játékait, ivóvizet és ízletes jutalomfalatokat, sőt, akár itt is etethetjük, és csak akkor kezdjük el rázárni az ajtót, amikor már magától is benn alszik. Ha szívesen használja a kölyök a ketrecet, várja meg az első bezárásával azt a pillanatot, amikor evett, ürített és kimerült, vagyis séta vagy játék után van, és álmos. Eleinte csak rövid időre zárja be. A kölyköknek korlátozott tárolókapacitása van, ezért gyakran felébrednek. Ilyenkor azonnal engedje ki, és vigye sétálni vagy tegye a lakásban kialakított kutyavécére. Ez meggyorsítja a szobatisztaságra nevelést, mert a kutyák nem szívesen ürítenek az almukra. Ha nem tudja időben kiengedni a kölyköt, akkor inkább hagyja nyitva a ketrec ajtaját. Ha a kutya sír, lehetőleg ne reagáljon azonnal. Várja meg, amíg megnyugszik, és csak akkor engedje ki, ha csendben van. Ha túl gyorsan haladt, az ellenkezéshez vezethet, ezért lépjen vissza a folyamatban és adjon több időt nyitott ajtó mellett a ketrec megszokására és növelje a kölyök komfortérzetét a ketrecben. A legjobb megoldás az, ha a nehezen ketrechez szokó kutyát kizárólag a ketrecben, zárt ajtó mellett eteti, és azonnal kiengedi, amikor befejezi az evést. Ismételje ezt többször és tegyen jutalomfalatokat is a ketrecbe, hogy máskor is bejárjon. Ha lefekszik benne, próbálja meg ismét rácsukni az ajtót néhány percre, majd egy negyed órára, és jutalmazza meg a ketrecben, ha nyugodt marad.

Vannak olyan kutyák, amelyek a legtürelmesebb módszerrel sem szoktathatók ketrechez, mert azonnal nyugtalanná válnak, ahogy rájuk zárják az ajtót. Ilyenkor se adja fel, hanem lépjen vissza, vagyis kezdje elölről a szoktatást nyitott ajtó mellett, és haladjon még lassabban. Emellett hasznos lehet, ha eleinte beszerez egy feromonos párologtatót vagy más természetes nyugtatót, ami könnyebbé teszi a beszoktatást.

A leghosszabb idő, amit egy kutya a ketrecben tölthet 2 hónapos korban legfeljebb 0,5-1 óra, ami fokozatosan növelhető. 5 hónapos korra már 3-4 órára emelhető a napi zárva tartás ideje. De ennél hosszabb ideig még egy felnőtt kutyát sem szabad ketrecbe zárni! Emellett fontos, hogy a ketrecet soha sem szabad a kutya megbüntetésére használni. Ha néhány óránál hosszabb időre hagyja magára a kutyát, akkor válasszon a ketrec helyett egy nyugodt, de több mozgásra lehetőséget adó, biztonságosan berendezett szobát, vagy hagyja nyitva a ketrec ajtaját.

vissza az elejéhez

 

Kutyaajtóhoz szoktatás

 

A kertes házban élők számára ajánlott környezetgazdagító és családkímélő megoldás a kutyaajtó, ami egy biztonságos zárt területre nyílik a lakásból. A kutyák számára meg kell tanítani ennek a használatát. A bemutatáskor rögzítse nyitott állapotban és jutalomfalattal vegye rá a kutyát, hogy átmenjen rajta. Gyakorolják ezt néhányszor, majd csukja be, egyben jutalomfalattal és a nyitás megkönnyítésével ébressze rá a kutyát, hogy ilyenkor is áthaladhat rajta. A mágneses vagy chipleolvasós ajtókat eleinte használja egyszerű csapóajtóként és csak később üzemelje be a zárszerkezetet. Általában a kutyák könnyen megtanulják a kutyaajtó használatát, különösen, ha motiválva vannak, vagyis sokat jutalmazzák őket és rajta keresztül érik el a játékaikat vagy az ételüket. Az egyetlen dolog, amire eleinte ügyelni kell, hogy ne ijessze meg az ajtó.

vissza az elejéhez

 

Játék

 

Annak érdekében, hogy teljes legyen az élete, sokat kell foglalkozni a kutyával. A kutyáknak ugyanúgy szükségük van a szociális kapcsolatokra és a játékra, mint a rendszeres testmozgásra. A társaság és a közös tevékenységek nélkülözhetetlenek a harmonikus fejlődésük és a teljes életük érdekében, ezért az a legkedvezőbb, ha a sokat foglalkoznak, többek között kiképzik, játszanak és sportolnak velük, emellett ha hagyják őket más barátságos viselkedésű fajtársaikkal is játszani. A játék és a sportok legfőbb motivációja az általuk nyújtott öröm, de mégsem egyszerű örömforrások, hanem testmozgási lehetőségek is, emellett fejlesztik az együttműködő és a konfliktuskezelő képességet, segítik a nevelést, növelik a kutya önbizalmát és a beilleszkedő képességét.

A kutyával folytatott játéknak, mint minden más társas tevékenységnek, szabályai vannak, amelyeket jobb, ha a tulajdonos és a kutyával együtt élő személyek állítanak fel, mint a kutya. Az unatkozó állatok gyakran találnak maguknak olyan tevékenységet, amit nem helyeslünk, mint az ugatás, a harapás vagy a károkozás. A közös játék szabályait viszont magunk állíthatjuk fel, amit a kellően motivált kutyák viszonylag könnyen elsajátítanak. Érdemes szem előtt tartani, hogy azok a legjobb játékok, amelyek a közös időtöltés és a testmozgás mellett alkalmasak a kutya nevelésére és tanítására is, vagyis hasznos szabályokat sajátíthatnak el vele, mint amilyen a békés viselkedés, a behívás vagy a tárgyak engedelmes átadása. Emellett az is fontos szempont, hogy a játék örömet okozzon mind a kutya, mind a vele játszó személyek számára, mert csak így maradnak mindketten motiváltak és profitálnak kölcsönösen a játékból.

A közös játék tehát jó alkalom alkalom arra, hogy megfelelő viselkedésre neveljük a kölyköt, többek között azzal, hogy nem engedjük agresszív játékokat játszani. A fiatal kutyák egymással a leggyakrabban a vadászat elemeit gyakorolják, kergetőznek, elfogják egymást és küzdelmet imitálnak. Ha emberekkel játszanak, gyakran felugrálnak, elkapják a kezüket vagy a ruhadarabjaikat. Ezeket az agresszív játékelemeket nem szabad eltűrni vagy bátorítani, mert rossz szokások fejlődhetnek ki belőlük és sérülésekhez is vezethetnek. Ezért mind a játék, mind az egyéb foglalkozások során feltétlenül kerülni kell a morgást, a harapásokat és az emberekre való felugrálást. Biztosítson a kutya számára elegendő játékot, amelyeket rághat, de soha ne engedje neki, hogy játék közben elkapja a kezét. Ha ilyesmi előfordul, azonnal szóljon rá és hagyja abba a játékot. Legyen következetes, mert ha tovább játszik vele, azzal a harapást jutalmazza, amihez hozzászokik, ezért egyre nehezebb lesz leszoktatnia róla. A leghelyesebb, ha kizárólag olyan játékokat játszanak, amelyek mentesek az agressziótól és egyáltalán nem vesz részt benne a kéz és más testrészek megfogása vagy megharapása, illetve ha minden más együtt élő személy ugyanúgy kerüli az agresszióval és harapással járó játékokat.

vissza az elejéhez

 

Engedelmességi alapképzés

 

Az engedelmességi alapkiképzés és a vele járó közös munka ugyanolyan fontos része a nevelésnek és az egészségvédelemnek is, mint a játék és a sportok, a védőoltások vagy az ivartalanítás. A kutyák az engedelmességi alapkiképzés során sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat, mint a leülést, a lefekvést, a helyben maradást, a követést és a behívást. Ezért a kutyák esetén az alapkiképzés hiánya megbosszulja magát, mert a kezelhetetlen állatokat gyakrabban éri baleset, és gyakrabban kénytelen megválni tőlük a tulajdonosuk viselkedési problémák miatt. Ilyenkor a hibát a tulajdonos követi el, mégis a kutya fizet meg érte.

 Az alapelvek vonatkozásában az engedelmességi kiképzésre is igazak az állatnevelés általános bemutatásánál felsoroltak, mint a korai kezdés, a folyamatosság, a rendszeresség és a következetesség, valamint a pozitív megerősítés alkalmazása, vagyis a jutalmazás. A cél az, hogy az ember és a kutya kapcsolatát nem rombolva, hanem azt erősítve jussunk el az engedelmesség kívánt szintjéhez, amit nevezhetünk jólneveltségnek vagy akár szófogadásnak is. Ez a modern felfogás alapján egyáltalán nem poroszos fegyelmet, szolgai alávetettséget, gépies parancskövetést jelent, hanem együttműködést és bizalmat jelent. Ez csak úgy érhető el, ha játszva és jutalmazva, a kutya képességeinek és terhelhetőségének megfelelő ütemben haladva végezzük a kiképzését és nem kényszerítjük büntetésekkel, pláne nem alázzuk meg vagy terrorizáljuk közben. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor a kutya úgy tanul, hogy örömmel vesz részt a foglalkozásokon, amit kezdetben akár játéknak is tekinthet, és közben fokozatosan jutunk el oda, hogy engedelmeskedik a vezényszavaknak.

A kutyakiképzés eredetileg a klasszikus kondicionálási módszereken alapult. A kiképzők kezdetben ugyanis a pavlovi módszerekkel igyekeztek irányítani a kutyát. Megszólal a csengő, jön az étel (pozitív megerősítés), illetve ennek mintájára elhangzik a parancs, le kell feküdni, mert ennek hiányában a kiképző kényszerítést alkalmaz (rálép a pórázra), vagy büntet (negatív megerősítés). Ezt a kiképzési módszert instrumentális kondícionálásnak is nevezzük, és a lényege abban áll, hogy a kutya számára semleges stimulust, mint a „feküdj” parancs vagy egy ennek megfelelő kézjelet egy kívánatos válasszal (lefekvés) kötünk össze. A cél az állat részéről a feltétel nélküli, azonnali, akaratlan reakció elérése volt. A motiváció pedig gyakran kimerült a pozitív büntetés (pl. kiabálás, verés) elkerülésében, de része volt a pozitív megerősítés, vagyis a feladat végrehajtásának megjutalmazása is. Általában ezek kombinációja jelentősen csökkentette a kutya ellenállását és növelte a megfelelés gyakoriságát, mert a kutya megtanulta, hogyan kerülje el a büntetést és érje el a jutalmat.

A büntetésekről idővel kiderült, hogy valójában csökkentik a kiképzés hatékonyságát és eredményességét, míg a jutalmazás növeli a kutya motiváltságát, ezért szívesebben vesz részt a munkában és gyorsabban halad. Ezért újabban a pozitív megerősítésen alapuló megoldások terjedtek el. Ilyenkor a kutya nem azért fekszik le, mert különben kényszerítik vagy bántalmazzák, hanem jutalomért, vagyis mert olyasmit remél, ami értékkel bír a számára, ezért megteszi azt, amit cserébe kérnek tőle. A pozitív megerősítés lényege tehát a jutalmazás, amivel elérhető, hogy a kívánatos magatartás nagyobb valószínűséggel ismétlődjön. A megerősítés, vagyis a jutalmazás lehet elsődleges, amikor a kutya jutalmul valami olyasmit kap, amire alapvető szüksége van (pl. táplálékot), míg a másodlagos megerősítés tulajdonképpen egy olyan eredetileg semleges inger, amit összekötünk az elődleges jutalmakkal. Másodlagos megerősítés lehet egy dicséretet vagy egy klikker (a kiképzésben használatos hangadó eszköz) csettintés is.

Van még néhány további alapelv, amelyekre a kezdetektől fogva érdemes tekintettel lennie:

  1. Mindig a kutya kora, mérete, érettsége és temperamentuma szabja meg a kiképzése ütemét, és ne egy előre összeállított program. Ne feszélyezze, hogy felzárkózzon másokhoz, hanem haladjon az optimálisnak vélt tempóban.

  2. Az alapvető engedelmességi képzésre különösen igaz a mondás, hogy az "ismétlés a tudás anyja", ezért a már elsajátított gyakorlatokat rendszeresen ismételv haladjon tovább.

  3. Kis lépésekben haladjon, csak annyit gyakoroljanak, amíg az mindkettejük számára örömöt jelent. Törekedjen arra, hogy inkább olyan közös munka legyen a kiképzés, amikor minden sikert jutalom követ és ahol csak fokozatosan nő a követelményrendszer. A gyakorlatok ne legyenek hosszúak és fárasztók, hanem rövidek és szórakoztatók.

  4. Hagyjon elegendő időt a feladatok elsajátítására és fokozatosan nehezítse azokat. Kezdetben pórázon, majd hosszú vezetőn, kiképzőpórázon gyakoroljon minden feladatot, majd póráz nélkül zárt helyen, aztán a szabadban, eleinte olyan helyeken, ahol nem vonja el semmi a kutya figyelmét és ahol biztonságban van.

  5. Az első perctől kezdve ugyanazokat a parancsszavakat, hanglejtést és karmozdulatokat használja, mert ez javítja a kommunikációt. Az szinte teljesen mindegy, hogy mit mond, a kutya a tónust érti, ezért a kiképzés során az legyen határozott, de ne kérő vagy rendreutasító.

  6. Minden sikert jutalmazni kell! A motivált kutya keményebben dolgozik, mert akar. Megteszi a simogatás és a dicséret is, de vannak más módszerek is, különösen a klikker használata terjedt el és a jutalomfalat, emellett az együttlét, a mozgás, a séták és a játék öröme a kutyák életében a legjobb motiváció.

  7. Elvileg bármire megtaníthatja a kutyát, amire szeretné, ha az nem árt neki vagy másoknak. Így az alapok mellett néhány "kunsztot" is érdemes elsajátítani, ami nagymértékben növeli a közös sikereket. Sokan lenézik, mert megalázónak tartják a pitizést vagy a tréfás mutatványokat, mint a „Hogyan csinálnak a rossz lányok?” kérdésre való hanyattfekvést, pedig ezek, ha örömmel végzi a kutya, egyáltalán nem ártanak neki, sőt, a velük elérhető kis sikerek tovább erősítik a kutya és a tulajdonos kapcsolatát. Ezért engedjen bátran szabad teret a fantáziájának!

A kiképzést egészen fiatal korban el kell kezdeni. Már a tenyészet kiválasztásának is jelentősége van, mert a megfelelő viselkedésű kutyák tenyésztése csökkenti bizonyos viselkedési zavarok előfordulásának valószínűségét és javíthatja a tanulékonyságot, bár érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a gének egymagukban korántsem döntenek el mindent, de befolyásolják a megfelelő eredmény valószínűségét. a tenyésztőnek emellett figyelemmel kell lennie a kutya igényeire, képességeire, vérmérsékletére és a fajta tulajdonságaira is, megfelelő szocializációt és habituációt kell biztosítania a kölykök számára és el kell kezdenie a kiképzésüket is. Az első 3 hónap jelentősége meghatározó a későbbi tanulékonyság vonatkozásában.

A választás utáni időszakban a tulajdonos mielőbb megtaníthatja a kutyát leülni és hívásra bejönni jutalomfalatok segítségével, ha addig nem tanulta meg ezeket a tenyésztőnél. Ahogy megtörténtek a kölyök minimális alapoltásai, irány a kutyaóvoda. Ez optimális körülményeket biztosíthat a kutya szocializációjának folytatására és a kiképzés megkezdésére. Itt a kutya a korosztályába tartozó kutyákkal találkozhat, ezért játszva, a testi épségének veszélyeztetése nélkül tanulhatja meg azt, hogyan kell viselkedni és hogyan nem. Ez a tulajdonos számára is jó iskola, hiszen megismeri azt, hogy a kutyája miként viselkedik a fajtájabeliekkel és azok hogyan reagálnak rá, miközben egyre többet ért meg a kutya jelzéseiből. A kiképzők segítenek az esetleges problémák korrigálásában, ezért képet kap a helyes nevelési és kiképzési eljárásokból, emellett a segítségére lesz az is, ha egy kicsit mások szemével is láthatja a kutyáját. Ne ugorjon be azoknak a tévhitnek, hogy csak valahány hónapos kor után lehet elkezdeni a kutya kiképzését, hiszen az gyakorlatilag a harmadik élethéten megkezdődik, még ha esetleg nem is tudatosan. A nevelés, és annak részeként a kiképzés egy hosszú folyamat, aminek nem jó kihagyni az első lépéseit. Az óvodai szocializációt és habituációt kösse össze a tanítással, amit lehetőleg a kutyaiskola kövessen, ha a kölyök már elég érett rá.

Ha a kutya már elég érett, csatlakozzon egy kutyaiskolához. Megpróbálhatja szakkönyvek és gyakorlott kutyatartók segítségével egyedül is tovább képezni a kutyáját, de ha engedelmességi vagy munkavizsgát szeretne letenni, ami javasolható, vagy ha nincsen elegendő gyakorlata, akkor jobb, ha szakképzett kiképző irányítására bízza magát. A tapasztalatlan kutyatartóknak feltétlenül ajánlott a kiképzéshez szakember segítségét kérni, de még a tapasztaltaknak is érdemes egy kutyaiskolához csatlakozniuk, ahol más szakemberek, idegen emberek és kutyák közreműködésével tovább szocializálhatják a kölyköt, miközben sikeresebben végezhetik el az engedelmességi alapok elsajátítását is. Kiképzés közben a kiképző is tanul. Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a kutyakiképzés során számos módszerrel érhet el eredményt és sokféle eszköz is igénybe vehető. Ajánlott ezért már jó előre felkészülni és megkérdezni a kutyás ismerősöket, az állatorvost, a kozmetikust és az ismerős kutyatartókat, hogy mik a tapasztalataik a kutyaóvodákkal és a kutyaiskolákkal. Válassza a legjobbat, aminek jó híre van és ahol képzett instruktorok irányítják a munkát. Az sem árt, ha a kiszemelt helyet előre meglátogatja, hogy a saját szemével győződjön meg az ott folyó tevékenységről.  

 vissza az elejéhez

 

Kiállítások

 

A kutyakiállításokra való felkészülés a „ringdresszúra”, ami nem csak a szőrzet gondos ápolásából áll. A kiállítások célja a tenyésztői munka elősegítése az elért eredmények vizsgálatával és a megfelelő tenyészállomány kiválasztásának támogatásával. A kutyáknál ma zárt törzskönyvi rendszer van, vagyis nem törzskönyvezett állatnak elméletileg lehetetlen bekerülnie, a törzskönyvvel nem bíró vagy ivartalanított állatok pedig nem vehetnek részt a kiállításokon. A bírálatok alapvető célja a fajta leírásához (standard) való küllemi hasonlóság és viselkedés megítélése, ezért a részvétel megfelelő felkészülést igényel. Ez már egészen fiatal korban kezdődik a szocializációval és habituációval, majd az alapkiképzéssel folytatódik, de fontos része a bírálati körben (ringben) elvárt mozgás, a beállások és a vizsgálathoz szükséges engedelmesség gyakorlása. Mindennek elsajátításához eleinte ajánlott gyakorlott tenyésztő vagy kiképző segítségét kérni.

vissza az elejéhez

 

Sport

 

A kutyás sportok tulajdonképpen olyan játékok, amelyek célja valamely teljesítmény elérése, és írott szabályai vannak. A versengés néhány kivétellel csak a tulajdonost motiválja, a kutya motivációját inkább a közös tevékenység öröme adja. Legyen az agárverseny, agility, engedelmességi vetélkedő, field trial, flyball, frisbee, kotorék, kutyakiállítás, kutyás tánc, nyomkövetés, szánhúzás, terelés, vadászvizsga vagy más közös tevékenység, mindaddig ajánlható, amíg nem jár az állat vagy a tulajdonosa károsodásával, és amíg élvezetet jelent mindkettejük számára. És ez általában könnyen elérhető. Ezért kivétel nélkül minden kutyatartónak érdemes körülnéznie, hogy milyen kutyás sportolási lehetőségek adódnak a környéken, és ha alkalmasnak tűnnek a kutya számára, meg kell próbálkozni velük, mert ezek segítségével magasabb szintre emelhető a kapcsolat. Érdemes csatlakozni a sportág rutinos művelőihez, mert tőlük bátorítást és támogatást is kaphat.

Természetesen a sportok kiválasztása során figyelembe kell venni a kutya életkorát, testalkatát és természetét is. Általános szabály, hogy a fiatal kutyákat a csontnövekedés végéig (nagyjából 18 hónapos korig) nem szabad túlzott megerőltetésnek kitenni. A rövid orrú és óriás testű fajták túlzott megerőltetését is ajánlott elkerülni, különösen meleg időben. És minden esetben gondolni kell a motiváció mellett a fokozatosságra is.

Sportolni nem csak szervezett formában, de egyénileg is lehet. Az egyéni sportok egy része pórázon tartott kutyával is gyakorolható, vagyis a lakott településeken is gyakorolható. A legegyszerűbb sport a séta, ami nem csak az ürítkezés célját szolgálja, de testedzés is egyben. Egy külföldi felmérés szerint az emberek átlagosan 168 percet sétálnak hetente, míg a kutyatartók ennek csaknem a dupláját, nagyjából 300 percet. Ez mind az ember, mind pedig a kutya számára hasznos. A séták legalább 10-30 percig tartsanak a sétáltató időbeosztásától és a kutya kondíciójától, életkorától és edzettségétől függően, és az idejük fokozatosan növelhető. A kutyák általában szeretik a rutinszerű megoldásokat, de időnként azt is, ha a séták változatos irányban történnek, mert így több érdekességet jelentenek. Emellett érdemes figyelembe venni azt is, hogy ezek a séták a fiatal és középkorú kutyák számára gyakran nem nyújtanak kielégítő mozgáslehetőséget, vagyis legalább naponta egyszer ajánlott futási lehetőséget is biztosítani a számukra.

A településeken élők számára jó lehetőség a testedzésre a kutyák pórázon futtatása is. Ilyenkor egy személy együtt fut, korcsolyázik vagy kerékpározik a kutyával, aminek alapfeltétele az, hogy a kutya ne húzza a pórázt, amiről már volt szó. Különösen a kerékpáros futtatások során ajánlott figyelembe venni, hogy a kutyák nem a legjobb futók. Gyorsak rövid távon, képesek hosszú ideig kocogni, de a hosszú távú gyors futás általában nem az erősségük. Ezért a pórázon futtatást is ajánlott fokozatos edzésterv alapján elkezdeni és állandóan figyelni kell a kutyát, hogyan viseli a megerőltetést. A kimerültség, a merevség és a sántaság egyaránt annak a jele, hogy csökkenteni kell a megterhelést és ellenőrizni a kutyát, különös tekintettel annak mancsait. Arra is figyelmet kell fordítani, hogy a meleget is nehezen viselik, ezért hűvös időben nagyobb teljesítményre képesek, emellett mind a futás előtt, mind pedig az után sétáltatni is kell őket, hogy elvégezhessék a dolgukat.

Szinte mindenhol akad lehetőség póráz nélküli testedzésre is. A legegyszerűbb elvinni a kutyát egy kutyafuttatóba, ahol a fajtársaival játszhat. Ahol ez megengedett, egy megfelelően szocializált és engedelmes kutyával jó testedzési lehetőséget jelent a póráz nélküli sétáltatás vagy futtatás is.

Az úszás is kiváló mozgási lehetőség. Néhány fajtát eleve erre tenyésztettek ki, és a legtöbb kutya könnyen hozzászoktatható, ha fiatalon kezdik a tanításukat. Néhány hosszú szőrű kutyafajtára viszont veszélyt jelenthet, hogy a szőrük alámerül és akár le is húzhatja a kutyát. Az ilyen kutyáknak jobb más testedzést választani. A többi hosszúszőrű kutya esetén pedig gondot kell fordítani a fürdések után a szőrük kifésülésére, különben tincsesedhet. Az úszás gyakorlását sekély állóvízben ajánlott elkezdeni egy hosszú póráz vagy kötél segítségével. Az első sikeres úsztatások után ez akár el is hagyható, de a tulajdonosnak készen kell állnia a kutya kimentésére. Ha a kutya nem akar bemenni a vízbe, nem szabad erőltetni. Az együttes úszás jó bevezető, de ha a kutya megijed, ráúszhat a kísérőre, és sérüléseket okozva a fején vagy a hátán igyekszik megkapaszkodni. A labda vagy apportfa bedobása is megfelelő ösztönző lehet, de ebben az esetben is nagy hangsúlyt kell fektetni a fokozatosságra. Érdemes az első perctől arra tanítani a kutyát, hogy csak parancsszóra mehet a vízbe. Az úszómedencékkel különösen óvatosnak kell lenni, mert ha a kutya nem tud kimászni belőle, akkor belefulladhat. El kell zárni, vagy ha felügyelet nélkül tartózkodhat a közelében, akkor ajánlott gondoskodni egy a biztonságos kijutást segítő szerkezetről, aminek a használatát meg kell tanítani. A csónakázások és a hajókázások alkalmával pedig pórázon kell tartani a kutyát vagy mentőmellényt kell feladni rá. A hosszas strandolások esetén pedig árnyékolóról kell gondoskodni a kutya számára, ellenkező esetben akár hőgutát is kaphat.

További jó mozgáslehetőséget teremtenek a labdajátékok, köztük az apportírozás és a focizás is. A megfelelő labda kiválasztása során tekintettel kell lenni arra, hogy a legkedveltebb teniszlabda a legkevésbé alkalmas, mert erősen koptatja a fogakat. A magasugrás is kedvelt egyéni sport, mert a kutyák örömmel vesznek részt benne. Ebben az esetben is figyelmet kell fordítani a fokozatosságra és a túlzások elkerülésére, különben veszélyt jelenthet a kutyára nézve. Az agility elsőre sokak számára elérhetetlen, túlságosan bonyolult és m egeröltető sporttevékenységnek hangzik, pedig valójában minden egészséges, legalább alapvető engedelmességi képzésen átesett kutya részt vehet benne és a legjobb szórakozások közé tartozik. A kutyák is élvezik a futások, az ugrások, a mászások és a csövekben való áthaladások gyakorlását és a versenyeken való részvételt.

vissza az elejéhez

 

Munkavégzés

 

A kutyákat eredendően főleg a hasznukért tartottuk, és még ma is sok kutya végez munkát a számunkra. A legtöbb közülük őrző-védő, vadász vagy vakvezető feladatot lát el, de ezek mellett is hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindenre használjuk még ma is a kutyákat. Várhatóan ez a szerepkörük a jövőben sem csökken. Ezekről a kutyákról elmondható, hogy nem csak társállatként tartják őket ugyan, de nem is egyszerű haszonállatok. Évekig láttam el rendőrségi nyomozó és járőrkutyákat, amelyeket kizárólag egy meghatározott cél érdekében tartottak, de közben nyilvánvaló volt, hogy milyen szoros, kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolat alakult ki ezek között a kutyák és a velük dolgozó rendőrök között. Vagyis talán nem is létezik olyan kategória, hogy „csak munkakutya”. A vakvezető kutyákat pedig mindannyian rendkívül nagyra tartjuk. 

A munkakutyák kiképzése is a fajtaválasztással, a tenyésztéssel, a megfelelő egyedek kiválasztásával, azok tudatos szocializációjával, habituációjával és nevelésével kezdődik. Vagyis a kölyköknek optimális genetikai háttérre és megfelelő környezetre egyaránt szükségük van ahhoz, hogy munkakutyává váljanak. Emellett már fiatalon alapképzést kell kapniuk, mert arra kell törekedni, hogy a munkavégzéshez szükséges képességeik időben kialakuljanak. A munkakutyák kiképzése általában meglehetősen bonyolult feladat, ezért szakemberek végzik, emellett a képzett munkakutyával dolgozó személyeknek is megfelelő ismeretekre van szükségük. A munkavégzés számos elemből áll, amelyeket külön-külön gyakorolnak. Vannak optimális körülményei és korlátai is, amelyeket elsősorban a kutya egészsége és teljesítőképessége jelöl ki. A munkakutyák tenyésztése, szocializációja, kiképzése, élet- és munkakörülményei egyaránt rendkívül fontos kérdések, hasonlóságokat és eltéréseket is mutatnak a társállat kutyákkal, de ezek tárgyalása messze meghaladná a könyv keretei nyújtotta lehetőségeket.

A vadászvizsga és a field trial általában a fajtatiszta vadászkutyák megmérettetése. A leghelyesebb gyakorlott kiképző vagy kutyaiskola segítségét igénybe venni a felkészüléshez. A nyomkövetés is egy kutyás sport, amit bármely kutya megpróbálhatja. Szintén jó szórakozás a számukra a nyomok követése és az elrejtett tárgyak keresése. A kotorékozás is kezd újra divatba jönni a tacskók és a kis terrier fajták körében, amit sokan kedvelnek, mert ma már ez sem járhat a préda vagy a kutya sérülésével. Az agárverseny is kedvelt vadászkutya sport, amit a fajtatiszta agaraknak rendeznek. Sok hozzáértést és felkészülést igényel. A különböző versenyeken és vizsgákon sokféle cím nyerhető el.

A felsoroltak mellett további lehetőségek is vannak. A vakvezetés és a sérültek felkutatása ma is nagy tiszteletnek örvendő feladat. A világon sokféle terelési verseny létezik a pásztorkutyák számára, ami hosszú szünet után Magyarországon is kezd divatba jönni. A birka mellett szarvasmarha és kacsa terelés is létezik, és a terelési képességekről is tehető vizsga. A szánhúzó kutyák számára is rendeznek versenyeket és a vízimentés is űzhető sportszerűen.

Terápiás kiképzésen csak a jól szocializált, megfelelő viselkedésű és egészséges kutyák vehetnek részt és mindegyiknek teljesítenie kell a szigorú előírásokat. Ők kórházakban, gyermekotthonokban és tanintézményekben segíthetik a gyermekek fejlődését és gyógyulását.

 

vissza az elejéhez

 

Leszoktatás a harapásról

 

A kutyakölykök legtermészetesebb érintkezési formája a harapás. A szájukkal játszanak és a játék során elsősorban a vadászat elemeit, az áldozat elfogását, legyűrését, elpusztítását és szétmarcangolását gyakorolják. Különösen a hiperaktív vagy rosszul szocializált, egyedül nevelt és túl korán elválasztott kölykök körében fordul elő, hogy durván játszanak az emberekkel, vagyis levadásszák, elkapják a nadrágszárát vagy az inge ujját és megharapják. Ha egymást harapják játék közben, akkor a számukra az egyértelmű visszajelzésekből könnyen megtanulják, hogy meddig mehetnek el. Ha viszont emberekkel játszanak, azok eltérő módon reagálnak, ami megnehezíti a megértést. Ráadásul sokan eleinte örülnek is az ilyen játéknak és szívesen viszonozzák, bele sem gondolva, hogy ezzel zöld utat adnak a durvaságnak. Mások pedig meg akarják vesztegetni a kölyköt vagy azt remélik, hogy átragad a szelídségük rá. Azonban sok kutya ezeket mind bátorításnak tekinti. Az eredmény az, hogy a kölyök gumicsontnak tartják a velük játszó emberek kezét és jó játéknak a ruháját.

Aki le kívánja szoktatni a kölyköt erről, annak az a legfontosabb tanács, hogy legyen nagyon érthető és következetes, ellenkező esetben kudarcra számíthat. A leghelyesebb, ha a kutyával együtt élő személyek közös szabályokat alakítanak ki, amit mindannyian betartanak. A szabályokat az alábbiak figyelembevételével érdemes összeállítani:

  1. Az első szabály az, hogy reagáljon azonnal. Alkalmazza a családi tiltószót közvetlenül minden harapás után.
  2. Ha ennek ellenére ismétlődik a harapás, kerülje a fizikai büntetést, de függessze fel a játékot, vagyis fél percig ne vegyen tudomást a kutyáról. Ennyi idő elég ahhoz, hogy megbüntesse a kölyköt, és elég rövid, hogy közben ne felejtse el, hogy miért kapta a büntetést. Ismételt esetben távozzon el vagy zárja egy időre külön a notórius támadót.
  3. Figyelje meg azokat a játékokat és szituációkat, amelyek során haraphat a kutya, majd igyekezzen ezeket elkerülni. Ha ugyanis hozzászokik a kutya, akkor nehezebb lesz leszoktatni róla, mint az első harapások után.
  4. Igyekezzen olyan játékokat játszani, amelyek során elkerülhető a harapás, és nem tartalmaznak agresszív elemeket. Szerezzen be különféle játékokat, amelyekre átirányíthatja a kutya figyelmét. Dobáljon vagy gurítson labdát, adjon fogászati jutalomfalatokat, kezdjen másfajta tevékenységbe, mondjuk, tanítsa ülni és harapás nélkül „szépen” elfogadni a jutalomfalatot.
  5. Legyen következetes abban is, hogy jutalmazza a harapás elmaradását, hogy mielőbb megértse a kölyök, hogy ez az elvárás vele szemben.

A legtöbb kutya könnyen megérti, hogy mit kívánunk és abbahagyja a durva játékot. Néha még az esetükben is előfordul, hogy nagyon mohón kapnak rá a jutalomfalatra és beleharapnak a kézbe, amiből kapják. Ez nem agresszió, hanem mohóság és elmondható róla, hogy a megoldás ebben az esetben is "a kezünkben van”, hiszen a jutalomfalat kiváló motiváció a finom elvétel tanítására. Nincs szükség másra, mint csak akkor adni jutalomfalatot, amikor kutya óvatosan veszi el.

Ha elég következetesen alkalmazza a fenti megoldásokat, akkor hamar leszoktathatja a kölyköt a harapásokról. Ha nem sikerül, az bizonyára nem a kutya hibája. Gondolkodjon el azon, hogy mit rontott el, és igyekezzen kijavítani a hibát. Ugyanakkor legyen tisztában azzal is, hogy 5 hónapos kor után már semmilyen agressziót sem tekinthet játéknak. Ha még ilyenkor is fennáll probléma, akkor fel kell keresnie a kutyával az állatorvosát és el kell olvassa alább a dominanciáról írtakat.

vissza az elejéhez

 

Leszoktatás a felugrálásról

 

A kutyakölykök gyakran ugrálnak fel a családtagokra, különösen üdvözléskor, és ha játszani akarnak. Így tesznek a felnőtt kutyákkal is. Ezt eleinte sokan örömmel fogadják, bátorítják és jutalmazzák, de idővel a kutya egyre terhesebb és kellemetlenebb szokásává válik. Nagytestű kölykök akár fel is lökhetik az embert, a kistestűek pedig a lába alá kerülhetnek.

Számos megoldást javasolnak erre a problémára is. A legjobb az, ha soha nem viszonozza a kutya köszöntését, amíg felugrál. Maradjon nyugodt és ne szenteljen figyelmet neki, amíg ugrál, hanem várja meg, amíg lenyugszik, és amikor mind a négy végtagja a földön van, akkor nézzen rá és simogassa meg. Ha újra ugrálni kezd, ne vegyen tudomást róla, csináljon úgy, mintha jelen sem lenne, inkább egyenesedjen fel, fordítsa el a fejét és emelje a mellkasához a kezeit. Ha minden együtt élő személy így cselekszik, akkor a kutya hamar megtanulja, hogy ne ugráljon fel üdvözlésként, vagy ha kapcsolatba akar lépni velük, mert nem kap figyelmet, ha nincs mind a négy végtagja a földön. Ha valaki megszegi ezeket a szabályokat, azzal a kutya helyzetét nehezíti meg.

A nehezebb esetekben ajánlott megtanítani leülni a kutyát és kiadni neki a parancsot, amikor felugrál. Ha leül, dicsérni kell. Az is hasznos, ha egy szobába lépve a kutya azonnal el kezd felugrálni, akkor lépjen vissza és csukja be kívülről az ajtót. Az is segíthet, ha játékokat tesz a találkozási helyére vagy egy játékot dob a kutyának találkozáskor, mert ezzel átirányíthatja a figyelmét és arra késztetheti, hogy felugrálás helyett egy játékot hozzon a szájában.

Ne hallgasson azokra a tanácsokra, amelyek büntetésen alapulnak. Kerülje az erőszakot, mert nem félelmet akarunk kelteni. Sokak hisznek abban, hogy ilyenkor előre kell lépni és rátaposni a kutya hátulsó lábára, ami nem csak felesleges durvaság, de gyakran eredményez sérülést. A kiabálást is jobb elkerülni, mert ellenkező hatást érhet el vele, mint szeretne. Ha végleg nem boldogul a kutyájával, kérje egy rutinos kutyakiképző segítségét.

vissza az elejéhez

 

Leszoktatás az ugatásról

 

Az ugatás is a kutya természetes viselkedési formája. Ugatnak, ha izgatottak, ha félnek, ha figyelmeztetni akarnak, ha távol akarnak tartani valakit, ha meg kívánnak szerezni valamit, ha irányítani akarnak, vagy ha csak fel akarják venni a kapcsolatot. Különösen néhány kistestű fajta, valamint a naphosszat unatkozó és a mozgáshiányos kutyák ugatnak sokat. Akit ez zavar, válasszon más társállatfajt magának vagy keressen olyan kutyafajtát, amire az a jellemző, hogy keveset ugat. De még ezek is lelkes ugatókká válhatnak, ha sokat hagyják magukra és a szomszédban unatkozó kutyáktól is ezt hallják, mert ilyenkor az ugatás unaloműzővé és öröm forrásává válhat. Máskor azt nem tudja elviselni a kutya, hogy hosszú időre magára hagyják, ezért ugatással fejezi ki a szorongását, a félelmét, vagy csak ráébred arra, hogy ha eleget ugat, akkor azzal magára vonhatja a figyelmet. Vagyis a kutyák számos okból ugathatnak, de a rossz életkörülmények miatt többet. Mivel az ugatás természetes jelenség, csak a túl sok ugatást tekinthetjük rossz szokásnak.

Az ugatásról nem lehet teljesen leszoktatni a kutyákat. Ez legfeljebb rendkívül durva módszerekkel érhető el, amelyek állatvédelmi okokból nem javasoltak. De az ugatás jelentős mérséklésére a legtöbb kutya esetén reális lehetőség van. Mivel a kölykök általában kevesebbet ugatnak, az esetükben a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Ha sokat foglalkoznak velük, megfelelő szocializációt, habituációt, , nevelést, kiképzést, foglalkozást és mozgáslehetőséget kapnak, valamint figyelembe veszik a nevelésük során az alábbi alapelveket, akkor kicsi lesz az esély az elviselhetetlen ugatás kialakulására. A már elrontott kutyák esetén viszont a helyzet javítása egészen hosszú folyamat is lehet, különösen akkor, ha már hosszú ideig hagyták reménytelenül ugatni a kutyát, és az a szokásává vált. Vagyis minél hosszabb ideje ugat sokat egy kutya, annál nehezebb lesz leszoktatni róla.

Természetesen az ugatás megelőzése és a leszoktatás sikere az okok mellett a megoldására választott módszertől is függ. Ha valaki kiabál az ugatás miatt a kutyájával, az nem érhet el jó eredményt, hiszen a kiabálást együtt ugatásként értelmezik a kutyák. Ha elég fenyegető a tulajdonos magatartása, abbahagyhatják az ugatást a jelenlétében, de annál többet ugatnak majd a távollétében. Emellett ronthatja az eredményességet a következetesség hiánya is, vagyis a tulajdonos ingadozó hangulata vagy az együtt élő személyek különböző viselkedése.

A sikeres megelőzés és leszoktatás érdekében az alábbiakat javasoljuk figyelembe venni:

  1. Mint az a bevezetőből kitűnik, sok kutya azért ugat, mert rossz életkörülmények közé került. Ezért az első lépés mindig a tartáskörülmények és a foglalkozások átgondolása és a hibák kijavítása. A tudatos környezetgazdagítás és a sok foglalkozás általában magában is mérsékli a problémát.

  2. A nevelési alapelveknél említettük, hogy a kutya azt teszi, amiért jutalmat kap és ez a rossz szokások kialakulására is igaz. Ha ugat és jutalmat kap érte, akkor még többet ugat majd. Ezért az első legfontosabb feladat annak megfigyelése, hogy mi jelent jutalmat az ugató kutya számára és ezt kell megszüntetni. Így ha a járókelők „elüldözése” jelenti a jutalmat, akkor ezen segíthet a kutya bevitele a házba, ha pedig a lakás ablakán keresztül történik ugyanez, akkor az utcai ablak letakarása, illetve a kutya kizárása ebből a szobából a kézenfekvő megoldás. Fontos az is, hogy igyekezni kell észre sem venni az ugatást. Ha minden együtt élő személy úgy csinál, mintha nem hallaná vagy nem érdekelné, hogy a kutya ugat, akkor nem jutalmazzák meg a figyelmükkel a kutyát az ugatásért. Ez egyáltalán nem könnyű, de nem is megvalósíthatatlan. Ha ehelyett rászólnak a kutyára, akkor az egyre hosszabb ideig ugat, hiszen megkapja az igényelt figyelmet, amiért ugat. Az ilyen kutyát csak akkor „vegyék észre”, csak akkor foglalkozzanak vele, akkor jutalmazzák, ha nem ugat.

  3. Gyakran az áll az ugatás hátterében, hogy a kutya fél valamitől, megugatja, ami segít távol tartani, amitől fél. Ez lehet ember, más állat, zaj és más olyasmi is, amitől a legtöbb kutya nem fél. Érzékennyé válásnak (szenzitizáció) nevezzük azt a folyamatot, ami oda vezet, hogy egy különben jelentéktelen inger váltja ki a túlzott viselkedési reakciót. Ilyenkor a folyamat ellenkezőjére, vagyis az érzékenység csökkentésére (deszenzitizáció) van szükség annak érdekében, hogy ezt csökkentsük vagy megszüntessük. Rendszeres gyakorlatok keretében kell az ingert folyamatosan növekvő mértékben adagolni a kutyának, hogy csökkentsük az érzékenységét és közben sokat jutalmazzuk, ha a megfelelő módon, félelem, és az esetünkben ugatás nélkül reagál. Hasznos lehet egy rutinos kiképző segítségét kérni a gyakorlatok kialakításához, vagy felkeresni a kutyával egy kutyaóvodást vagy iskolát.

  4. Az érzékenység csökkentése mellett a magatartás átirányítása (counterconditioning) is sokat segíthet. Mint az előző pontban láttuk, az érzékenység csökkentése során akkor jutalmazzuk a kutyát, ha nyugodtan viselkedik. Ez összeköthető azzal, hogy egyúttal olyan magatartást várunk el tőle, ami nehezen egyeztethető össze az ugatással és amit jutalmazunk. Nem szünteti meg, de csökkenti az ugatás valószínűségét, ha ilyenkor lefektetjük a kutyát vagy egy olyan a kutya számára sikert hozó gyakorlatot végeztetünk vele ilyenkor, ami elvonja a figyelmét. Ha eközben a szájába kell vegyen egy eszközt, mondjuk, arra tanítjuk, hogy hozzon hozzánk egy játékot ugatás helyett, az csaknem teljesen megakadályozza az ugatást, és lehetővé teszi a kutyának, hogy más módon figyelmeztessen minket. Ezzel és más hasonló módszerekkel azt taníthatjuk meg a kutyának, hogy ne ugatással válaszoljon az ingerre.

  5. Hasznos segítség lehet a túl sok ugatásról való lenevelésben, ha megtanítják ugatni a kutyát. Ez, természetesen, értelmetlennek tűnik az első hallásra, de mégis jól alkalmazható az ugatásra hajlamos állatokon annak megértetésére, hogy azt kívánjuk, hogy ne ugasson. Ilyenkor egy jutalomfalatot mutatunk neki, azt mondjuk, hogy „ugass!” (természetesen más parancsszó is használható), majd ha ugat izgalmában, akkor azonnal odaadjuk a jutalomfalatot. Ha ezt már elsajátította, akkor elkezdhetjük gyakorolni a „hallgass!” vagy „csend!” parancsszót is úgy, hogy felmutatjuk a jutalomfalatot, ugattatjuk, majd a kiadjuk az ellenkező parancsot és csak akkor jutalmazzuk, ha már nem ugat. Ezeket jól be kell gyakorolni egy nyugodt helyen, majd fokozatosan azok között a körülmények között is, ahol a kutya sokat ugat. Közben az egyre hosszabb hallgatásokat jutalmazzuk, hogy megértessük a kutyával, hogy ez az elvárásunk. Ennek sikere is kitartó gyakorlást, rendszeres ismétléseket igényel, valamint az első két pontban leírtak betartását is.

  6. Az együtt élő személyek távollétében ugató kutyák esetén az egyedüllét tanításával kapcsolatos ajánlásokat kell követni.

Nem lehet nem megemlíteni az ugatás gátló nyakörveket, amelyek az ugatás hangjára kellemetlen stimulust váltanak ki. A hagyományos típus áramütéssel sokkolja a kutyát minden ugatásnál és minden egyéb, ahhoz hasonló hangnál, vagyis akkor is, ha felborul valami a lakásban vagy csöngetnek. Ennél humánusabb, de ugyanolyan hatékony megoldás az, ha a nyakörv az ugatás hangjára citronella sprayt lövell ki, amivel megzavarja a kutyát. Azonban mindegyikről elmondható, hogy szorongást váltanak ki, ami más viselkedési zavarokhoz és fizikális megbetegedésekhez vezetnek, ezért mielőtt bárki beszerez egy ilyen eszközt, beszélje azt meg egy gyakorlott szakemberrel, és az ne csak az eladó legyen.

vissza az elejéhez

 

Dominancia

 

A dominancia egy valóban létező, de napjainkban túldimenzionált probléma. Foglalkozni kell vele, mert rendkívül veszélyes, hiszen a családon belül jár harapásokkal, de nem ok arra,  hogy féljünk a kutyánktól.

Helytelen azt gondolni, hogy a kutya még mindig farkas falka tagjaként integrálódik a családunkba, ezért nekünk erőnek erejével falkavezérré kell válnunk, hogy fenntarthassuk a kívánatos status quot, vagyis irányítani tudjuk. Az erre való törekvés hiba, hiszen a farkasoknál sem a legerőszakosabb állatokból lesz vezér. A kutya viszont sokkal inkább családtag, mint falkatag, nem vadállat, hanem a "szőrös gyermekünk", a gazdája a szülő, a családtagok pedig nagyszülők, testvérek vagy unokatestvérek. Vagyis egy kutyatulajdonos akkor cselekszik helyesen, ha nem falkavezérré, hanem szülővé igyekszik válni, és nem falkatagként, hanem fogadott családtagként kezeli a kutyát.

A statisztikák alapján a kutya viselkedési problémái között az első helyen áll a családon belüli agresszió, vagyis az, hogy a kutya rámorog egy családtagra, vagy meg is harapja, mégis az ilyen támadások szerencsére ritkák és azok töredéke köszönhető csupán a dominanciának. A dominanciára való hajlam a kutyák 5-6%-át érinti csupán. Persze ez is sok. Gyakran nem ezért, hanem fájdalom (pl. fésülés vagy körömvágás során) miatt harap a kutya, máskor meg azért, mert félti az ételét vagy a tulajdonos ügyetlenül nyúlt bele egy verekedésbe. Előfordul, hogy megijesztjük az alvó állatot és a felügyelet nélkül bandában kóborolni engedett kutyák feléledő korlátlan vadászösztöne válik veszélyessé. Ezek más jellegű problémák. De dominancia is állhat  az agresszív magatartás háttérben.

Dominanciára hajlamos kutyák esetén a legtöbb probléma ugyanis gyakran abból fakad, hogy a tulajdonos alávetettséget mutat, mert feltétel nélkül mindent megtesz az állata érdekében. Ez félreértéshez vezethet. A kutyák között ugyanis mindig abból lesz a főnök, aki irányít, ezért az állat úgy is értheti a tulajdonosa viselkedését, hogy át kell vegye a vezér szerepét. Ha ezt teszi, máris komoly a probléma, mert mi sokkal nehezebben értjük meg a kutya parancsait, mint ő a mieinket. Hiába merevedik meg, fut ki előttünk az ajtón,  keresztbe áll előttünk, veszi el a kedvenc ülőhelyünket, borzol és morog, mi gyakran nem fordítunk figyelmet rá. Ezért a főnökké tett kutya idővel haraphat, hiszen figyelmen kívül hagyjuk a parancsait, és nem marad más eszköze a nevelésünkre, mint az erőszak.

Nem érdemes idáig eljutni! A dominanciára való hajlam időben (legkésőbb az első morgásnál) észrevéve általában eredményesen kezelhető. A domináns agresszió megelőzése céljából a viselkedéskutatók olyan megoldást javasolnak, ami a szereteten alapul és még akkor is működik, ha a kutya domináns, a tulajdonos pedig alávetett (szubmisszív) alkat. A neve „semmi sincs ingyen technika" és a lényege abban áll, hogy a tulajdonos és a családja semmit nem ad csak úgy a domi8nanciára hajlamos kutyának, amit az szeretne. Ez azt jelenti, hogy mindent megadnak neki, amire szüksége van, de előbb mindent feltételhez kell kötnek. Ezzel azt lehet elérni, hogy ne a kutya legyen a kezdeményező, hanem minden esetben az ember, vagyis a tulajdonos, a családtagjai és a többi együtt élő személy. Mi mondjuk ki a végső szót, vagyis mi adjuk meg az engedélyt, tehát mi vagyunk a főnökök. Minden közös cselekvés (séta, játék, etetés stb.) előtt az összes érintett ültesse le a kutyát vagy adjon valami más parancsot, vagyis kösse az együttműködést valamilyen előzetes feltételhez. Ezzel fenntartható az irányítás és elkerülhető az alávetetté válás. Valójában nem az számít ugyanis, hogy ki megy ki előbb az ajtón (a kutya gyorsabb nálunk), hanem az, hogy ki mondja meg azt, hogy kimegyünk. Ha a kutya kéri ezt, de mi addig nem teljesítjük, amíg végre nem hajt egy parancsot, akkor mi irányítunk. Ezután már mehet előre.

Ha így tesz mindenki, aki a kutyával együtt él, akkor az megérti, hogy nem ő a vezér, vagyis elfogadja felette állónak vagy legalább azonos rangúnak a családtagokat.

Ez a módszer minden kutyatartónak egyformán ajánlható, mert attól függetlenül sikeres, hogy milyen a családtagok személyisége, vagy milyen kutyát tartanak. A „semmi sincs ingyen” elv következetes érvényesítésével nem csak megelőzhető az arra hajlamos kutyák dominánssá válása, hanem akkor is hasznos, ha már kialakult a probléma. Ha egy kutya családtagokra morog vagy harap, akkor ne kezdje el otthon kezelni, hanem előbb vigye állatorvoshoz, hiszen számos betegség is okozhatja. Ha bebizonyosodik, hogy a dominancia áll a hátterében, akkor annak súlyosságától függő tanácsot kapunk. Az enyhébb esetekben elegendő a viselkedésterápia, aminek az első lépése az, hogy két hétig az összes családtagnak szigorúan negligálnia  a kutyát, mintha ott sem lenne. Ez összezavarja. Ezután az alapkiképzésen tanultak felfrissítésével és a „semmi sincs ingyen” technika következetes, életfogytiglan tartó alkalmazásával kell folytatni a kezelést. Egyes esetekben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, amit az állatorvos határoz meg. Sok állatorvos továbbküldi a súlyosabb eseteket egy a viselkedés-terápiában jártasabb kollégához, mert a kutya harapásig fajuló agressziójának kezelése soha nem könnyű feladat. És vannak olyan kutyák is, amelyek gyógyíthatatlanok. Nekik a környezetváltás lehet az egyetlen esélyük.

A dominancia megelőzése csupán egyetlen példa arra, hogy miért kell megfelelően nevelni és kiképezni a kutyákat. Függetlenül attól, hogy kicsik vagy nagyok, bátrak vagy félénkek, megfelelő nevelésben és kiképzésben kell részesíteni őket, hogy együtt tudjunk velük élni. Nélküle számos olyan kellemetlenséggel találkozhatunk nap mint nap, amit szeretnénk elkerülni. Egy neveletlen kutya számos módon teheti tönkre a hétköznapjainkat és a kapcsolatunkat a környezetben élőkkel.

vissza az elejéhez

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.