Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  KUTYATARTÓKNAK

takarmányozás

főmenű

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A kutya házi kosztja

 

A kutyák igényei kielégíthetők a kimondottan a számukra készített, szakszerűen összeállított, kiegyensúlyozott receptúrájú házilag előállított táplálékkal, vagyis szó sincs róla, hogy nem kerülhető meg a gyári tápok etetése. Ha a házi étrend sokféle, tudatosan válogatott alapanyagból készül, és a kutya számára megfelelő arányban tartalmazza az igényelt állati és növényi eredetű tápanyagokat, akkor ugyanolyan jó eredménnyel etethető, mint a prémium minőségű kutyatápok, amelyek elterjedése az utóbbi évtizedekben jelentősen meghosszabbította a kutyák átlagos élettartamát. A nem megfelelően összeállított házi koszt azonban hátrányos, mert a hiányok és aránytalanságok megterhelik a kutya szervezetét, ezért idővel különböző rejtett vagy nyilvánvaló betegségek kialakulásához vezetnek. A jól összeállított házi koszt egyetlen hátránya ezért az, hogy az összetevők beszerzése és az elkészítés is időigényes és költséges, gyakran kell drága kiegészítőket alkalmazni, emellett a tárolás és az etetés is okozhat problémákat.

A továbbiakban a házi koszt összeállításának ajánlott módjáról, valamint a vitatható, többnyire áltudományos ajánlásokról lesz szó.

 

A házi koszt helyes összeállítása

 

A kutyák nem csak tápokkal tarthatók hosszú ideig jó formában. Ám a megfelelően összeállított házi takarmányának ugyanúgy mindent tartalmaznia kell, ami a kutyák képzeletbeli táplálék piramisában megtalálható, mint a gyári kutyatápoknak. A jó házi kutyakosztot alkotó alapvető összetevők a fehérje források, a szénhidrát források és a zöldségek. Az általános szabály az, hogy a társállatként tartott, egészséges, átlagos életmódot folytató felnőtt kutya táplálékában ez a három nélkülözhetetlen összetevő nagyjából egyforma mennyiségben, vagyis 1/3-1/3-1/3 arányban szerepeljen. A szénhidrátok kivételével a legjobb az, ha az alapanyagokat úgy válogatják össze, hogy mindegyikből többfélét tartalmazzon a táplálék annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott legyen a házi koszt összetétele.

A kutya sokoldalú tápanyagigényének köszönhetően fehérje forrás állati eredetű élelmiszerek, tejtermékek, tojás és növények (főleg hüvelyesek) is lehetnek, de az utóbbiakból legfeljebb kevés lehet a keverékben. A takarmányozás általános ismereteit bemutatva megemlítettük, hogy a helyes takarmányozás egyik kulcskérdése a megfelelő aminosav ellátás. A kutyáknak is sok (11 féle!) nélkülözhetetlen (esszenciális) aminosavat kell a táplálékukkal rendszeresen felvenniük, ezért a fehérjeforrások megtervezése rendkívül bonyolult feladat. A házi koszt előállítása során ezért érdemes azt az ajánlást követni, hogy egyszerre többféle fehérjeforrást tartalmazzanak. Ezeket ajánlott ledarálni és alaposan összekeverni, mert így minimálisra csökken annak az esélye, hogy kiválogatja a kutya, ezért hiány lép fel valamelyik nélkülözhetetlen összetevő vonatkozásában. A leggyakrabban csirke-, pulyka-, sertés- és marhahús, valamint ezen állatfajok belsőségei képezik a kutyák fehérje forrásait és jó, ha ezekből legalább kétféle szerepel a mindennapi táplálékukban. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a csirke, a marha és a tejtermékek okozzák a kutyák táplálékallergiáját, ezért ha allergiás eredetű probléma lép fel, elsőként ezeket kell kevésbé allergizáló összetevőkre (p. kacsa, nyúl, ló, vad és egzotikus állatokra) cserélni. A fehérjeforrásokat ajánlott finoman hőkezelni, vagyis főzni vagy sütni, de a túlzott hőkezelésük kerülendő, mert az kis mértékben ronthatja a hasznosulásukat.

Szénhidrát forrás sokféle gabona lehet, így fehér rizs, barnarizs, vagy a kettő keveréke, emellett burgonya (a kutya a közhiedelemmel ellentétben jól emészti a főtt krumplit) vagy tészta, de rostban gazdag gabonapehely és müzli is, mert ezek segítenek megelőzni az elhízást. A szénhidrátok között nincsenek nélkülözhetetlenek, a kutyák a legtöbb rövid és közepes szénláncú szénhidrátot jól képesek hasznosítani, illetve azokat képesek átalakítani minden számukra szükséges szénhidráttá, ezért inkább csak az ár és az emészthetőség befolyásolja a receptúrát. A legtöbben a rizst vagy a burgonyát választják, de ezek részben vagy egészben helyettesíthetők nehezebben emészthető forrásokkal (pl. zabpehellyel), mert ez segíti a fogyókúrát vagy a végbélmirigy működését. A szénhidrát forrásokat szintén meg kell főzni, mert a hőkezelés segít feltárni a keményítőt, vagyis javítja az emészthetőséget, és fel kell aprítani, hogy a kutya ne tudja kiválogatni és otthagyni.

A különböző zöldségek közül a leggyakrabban sárgarépa, karfiol és brokkoli kerül a keverékbe lehetőleg nyersen, de szintén felaprítva. Emellett sokféle zöldség és gyümölcs kerülhet még a kutya táplálékában, egyedül a mérgezőek etetésétől (pl. vöröshagyma, fokhagyma, szőlő) ajánlott óvakodni. A zöldségek sok rostot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. Segítenek a jóllakottság érzés kialakulásában, az emésztésben és az elhízás megelőzésében, valamint fontos szerepük van a vastagbél és a végbélmirigy problémáinak megelőzésében is. Nálunk még szokatlan ajánlásnak számít, hogy a kutyák házi kosztjának egyharmada zöldségféle legyen, de érdemes megbarátkozni a gondolattal. A zöldségeket általában nyersen, szintén felaprítva ajánlott a kutya házi kosztjába keverni.

Kiegészítésül az így összeállított keverékhez még sokféle adalék keverhető, ha szükséges. Ezek képezhetnék a képzeletbeli táplálékpiramis csúcsát, de általában nem elengedhetetlenek. Gyakran alkalmazott kiegészítők, amelyekből kis mennyiség kerülhet a házi kosztba:

  • némi sertészsír vagy más zsiradék, ha az étvágy javítása és az energia növelése a cél (pl. törpe vagy télen kint tartott kutyák),

  • esszenciális zsírsavak (len-, kender- és halolaj) szintén a szép szőrzet védelmében és a gyulladásos betegségek megelőzése érdekében,

  • egész tojás a szép szőrzet megőrzése érdekében,

  • kutyának gyártott multivitamin készítmények és ásványi anyag kiegészítők (a leggyakrabban E-vitamin) az immunrendszer támogatása, valamint az esetleges hiánybetegségek megelőzése érdekében,

  • őrölt tojáshéj a csontozat megfelelő fejlődéséért és egészségének megőrzésére,

  • probiotikumok (pl. joghurt vagy kefir) és emésztő enzimek, amelyek javítják az emésztést, vagyis segítik a táplálék feltárását és hasznosítását.

Az elkészített keveréket szobahőmérsékletűre hűtve vagy hűtőből kivéve melegítve adják a kutyának. Ha egy ennyire összetett házi kosztokban egy-két összetevő megváltozik, azt általában észre sem veszik a kutyák. Azok számára, akik eddig nem ilyen elvek alapján etették a kutyájukat, az tanácsolható, hogy fokozatosan, lépésről lépésre változtassák meg az eddigi receptúrát úgy, hogy közben a megfelelő irányba (a fenti összetettség felé) haladjanak.

vissza az elejéhez

 

Áltudományos alternatív ajánlások

 

A legtöbben nagyon szeretjük a kutyánkat, mégis sok kutya esik ma is áldozatául a divatos, de áltudományos elméleteknek. A kutyák házi etetésére sok közkeletű alternatívnak nevezhető elképzelés és ajánlás van forgalomban. Valójában mindig is a tudományos ismeretek és a divatok kettőssége jellemezte ezt a területet. Azonban a tudományosan nem megalapozott divatok eddig minden esetben veszélyesnek bizonyultak a kutyákra, mert idővel aláássák az egészségüket és megrövidítik az élettartamukat. A kutyák takarmányozása olyan tudományterület, amit a múltban és ma is nagyhírű intézmények tudósai művelnek, ezért egész egyszerűen túlzott hiszékenységre vall, ha valaki divatos, de nem bizonyított, vagy bizonyítottan káros tévhitek áldozata lesz. Illetve nem ő, hanem a kutyája. Mert a hibát az ember követi el ugyan, de mindig a kutya fizet meg érte! Ha csak abba a ténybe belegondol valaki, hogy az elmúlt 30 évben a gyári eledelek elterjedésével legalább a másfélszeresére nőtt a kutyák átlagos élettartama, ennek elég bizonyítéknak kell lennie arra, hogy a jó minőségű gyári tápok vagy a fenti elvek alapján összeállított házi kosztot nem múlhatja felül valamely ásatag vagy vadonatúj téveszme. Ne kísérletezzen a saját kutyáján! Szeresse!

A legtöbb áltudományos ajánlás központi eleme az állati eredetű élelmiszerek nyers etetése. Számos olyan elmélet van forgalomban, ami ezt hivatott alátámasztani, és amelyek általában azzal kezdődnek, hogy a gyári tápok és a főtt ételek etetése betegségeket és rákot okoz. Nos, ez ostobaság. A kutyák ugyanis ma sokkal egészségesebbek és sokkal tovább élnek, mint néhány évtizede, amikor még nem voltak tápok. Azonban a kutyákra is az a jellemző, hogy idős korban gyakoribbak a körükben a daganatos megbetegedések. Akár az embereknél. A szívbetegségek egyre hatékonyabb megelőzése az emberek vonatkozásában mára oda vezetett, hogy tovább élünk, de a daganatos megbetegedések léptek elő az első számú elhalálozási okká, különösen a 60-80 éves korosztályban, mégsem mondjuk azt, hogy a szívbarát táplálkozás rákot okoz. Illetve néhányan ezt is mondják, de ugyanúgy nem igaz, mint az, hogy a kutyák jobb táplálkozása problémákat okozhat!

Az egésznek annyi igazság alapja van, hogy a kutyák jobban bírják a nyers állati eredetű táplálékokat, mint az ember. De az, hogy kibírja, nem jelent egészségest! Ismereteink szerint a tűzhasználat elterjedésével megduplázódott az emberek átlagéletkora és ez bizonyára jelentő szerepet játszik a kutyák hosszabb életében is. Az ausztrál dingo (Canis lupus dingo) a kutya elvadult leszármazottja, ami a természetben átlagosan 3-5 évet él, de fogságban tartva 12-14 év az átlagos élettartama, amiben jelentős szerepet játszik az, hogy kutyatápot fogyaszt. És a kutya őse, a farkas esetében is hasonló a helyzet. sőt! Tudjuk azt is, hogy az állatkertekben tartott farkasok tápokkal etetve tovább élnek, mint a természetszerűbbnek tűnő, de valójában kiegyensúlyozatlan nyers táplálékon tartottak! Miért lenne ez fordítva a kutyák esetében? Mi nem a kutyák őseit, a farkasokat, vagy az elvadult leszármazottakat, a dingókat etetjük, hanem a háziasított kutyákat, amelyeknek sok vonatkozásban eltérő tulajdonságai vannak, mint a vadon élő rokonoknak. A háziasítás során a kutyák alkalmazkodtak az ember kínálta eleséghez is. Ezért etethetők ugyan nyers táplálékkal, de azt gyakran rosszul viselik és számos egészségügyi problémát okozhat. Különösen sok élő kórokozó veszélyezteti a nyers étrenden tartott állatokat. Ezek:

  • Különböző egysejtű és többsejtű paraziták:

    • Cryptosporidium fajok

    • Diphyllobothrium latum

    • Echinococcus granulosus

    • E. multilocularis

    • Neospora caninum

    • Sarcocystis spp.

    • Toxoplasma gondii

    • Trichinella spiralis

     

  • Kórokozó baktériumok, mint

    • Campylobacter fajok

    • Bacillus cereus

    • Clostridium botulinum

    • Clostridium difficile

    • Clostridium perfingens

    • E. coli

    • Listeria monocytogenes

    • Mycobacterium bovis,

    • M. tuberculosis

    • Salmonella fajok

    • Staphylococcus aureus

    • Yersinia enterocolitica

     

  • A vírusok közül az álveszettséget okozó Aujeszky-féle betegség vírusa, ami iránt az ember nem fogékony, de az állatok belepusztulnak a fertőzésbe.

Eldöntötte már, hogy a felsoroltak közül melyikkel szeretné a leginkább megfertőzni a kutyáját? Néhány felsorolt kórokozóval szemben az állatok ellenállóbbak ugyan, mint az ember, de a kutyák ezekkel is megfertőződhetnek, majd tartósan hordozhatják és üríthetik a kórokozót, így a velük együtt élő emberekre közvetíthetik azt. A Neospora caninum kivételével az összes felsorolt parazita és baktérium megbetegítheti az embert! Aki nyers táplálékot ad a kutyájának, az ezeknek teszi ki magát és a többi embert. De a táplálékkal az állatok szervezetébe kerülő kórokozók gyakran bennük is megbetegedést okoznak, ami olykor tünetmentes, de megrövidíti az állat életét, máskor látható tüneteket, gyakran étvágytalanságot, lázat, hasi fájdalmat, hányást és hasmenést okoznak. Emellett az sem tekinthető a nyers etetés előnyének, hogy sok vele a munka (beszerzés, tárolás), időigényes (előkészítés) és nagyon piszkos is, ami nem csak a kutyát, de a környezetét is hátrányosan érinti.

A nyers etetés hátrányai tehát nyilvánvalóak és bár sok vizsgálat lezajlott már, de eddig egyetlen esetben sem sikerült tudományosan alátámasztani a nyers etetés állítólagos előnyeit. Mégis a nyers etetés az alábbi áltudományos diétáknak ma is fontos eleme, súlyosan veszélyeztetve a kutyákat és a velük érintkező embereket is.

 

Csak hús diéta

Ennek az ajánlásnak az alapját az a tévedés képezi, hogy a kutya húsevő állat és a sok hús egészséges. Pedig nem az. Azonban táplálkozás-élettani szempontból a kutya nem húsevő, hanem mindenevő állat. Ennek ellenére a "csak hús diéta" téveszméje szinte kiirthatatlan, mindig akadnak követői, pedig ez a diéta nemhogy a kutyák, de még a valóban húsevő farkasok táplálására sem alkalmas! A farkasok ugyanis egész prédaállatot fogyasztanak a természetben, aminek csupán egy része hús, emellett tartalmaz zsírt, belsőségeket, csontot, bőrt és egyéb testrészeket is. Ezek eltérő mennyiségben tartalmazzák a különböző tápanyagokat, amelyekre a farkasoknak mindre szükségük van annak érdekében, hogy életben maradjanak. A kutya azonban nem farkas, az emésztése sokat változott a háziasítás során. Ennek egyik legfontosabb eredménye az, hogy képes hasznosítani és igényli is a növényi eredetű tápanyagokat is. Így a csak hús diéta nem csak azért betegíti meg gyorsan a kutyákat, mert nyersen kapják, de emellett borzasztóan kiegyensúlyozatlan, így sem a kutyák, sem a farkasok tartós etetésére nem alkalmas.

 

A préda típusú nyers táplálék

Ez az áltudományos elmélet is abból indul ki, hogy a kutya háziasított farkas, pedig mint arról már volt szó, a két faj táplálkozási szokásai és táplálékigénye is lényegesen eltérő. A farkasok ugyanis ragadozó életmódot folytató húsevők, a kutyák pedig gyűjtögető életmódot folytató mindenevők.

A farkasok a természetben valóban az általuk elejtett prédát fogyasztják. Legfeljebb elvétve, sokak feltételezése szerint csupán véletlenül fogyasztanak növényi táplálékot, miközben a prédájukat eszik a földről. Általában szőröstől-bőröstől, pontosabban a béltartalommal és a csontokkal együtt eszik meg a kisebb prédákat (pl. a rágcsálókat vagy a nyulakat), de a nagytestű növényevőkre vadászó szürke farkas táplálékbőség esetén csak részben fogyasztja el az elejtett vadon élő és házi kérődző állatokat. Ilyenkor befektetés/kockázat/haszon alapon táplálkoznak, vagyis azt eszik meg, ami sok tápanyagot tartalmaz és kevés veszélyt jelent a számukra. Ennek során feltépik a préda hasát és mellkasát. Az utóbbi felnyitása közben megeszik a szegycsontot, ami főleg puha szivacsos szerkezetű csontból és az azt burkoló vékony szilárd csontból áll, valamint a bordák alsó harmadát alkotó bordaporcokat is. Ezt követően elfogyasztják a belsőségeket (szívet, ereket, májat, tüdőt, veséket és a lépet), valamint a húst, az inakat és a zsírt, de a csontokat és a bőrt hátra hagyják. Evés közben a bélcsatornát is kitépik az áldozatból, amit közben felszakítanak, ezért a tartalma kifolyik. Ha nem, akkor a farkasok rázzák ki belőle, mert számukra a béltartalom semmilyen hasznosítható tápanyagot nem tartalmaz. Ha képesek újabb prédát szerezni, akkor a maradékot, vagyis a csekély tápértékű bőrt és csontokat otthagyják. Ha viszont kevés a préda, akkor visszatérve megeszik a préda bőrét és annak velős csontjait is (ezek a végtagok hosszú csontjai, amelyek tápanyagokban gazdag csontvelőt tartalmaznak), de a többi csontot csak egészen kivételes esetben fogyasztják el. A farkasok ugyanis tudják, hogy a hát- vagy ágyékcsigolyák, illetve a koponyacsontok alig tartalmaznak hasznos tápanyagokat, viszont az elfogyasztásuk veszélyes, ezért ezeket otthagyják.

Ha valaki a farkas étrendjét szeretné lemásolni a kutyák számára, akkor egész prédaállatokkal kellene táplálnia, ami szinte megoldhatatlan. Emellett a kutyák, még a vadon élők is, rendszeresen fogyasztanak növényi tápanyagokat, amire szükségük van. Sőt, ha tehetik, elfogyasztják a patás állatok ürülékét is... Ezért a farkas prédájához hasonló összetételű takarmányok etetése sem ajánlható, mert ezek sem felelnek meg a kutyák számára. Talán a legismertebb ilyen ajánlás a Prey Model Raw Diet (préda típusú takarmányozás) ami nyers csontos húsból, nyers húsból és nyers belsőségekből áll. Ez azonban rendkívül kiegyensúlyozatlan, ezért egészségtelen a kutyák számára, ami hamar nyilvánvalóvá válik, ezért nem kell a módszer széles körű elterjedésétől tartani. Szomorú, hogy különböző forrásokból elérhető, ezért újra és újra felbukkan, és sokan teszik tönkre a kutyájukat ezzel a már többszörösen megbukott elmélet követésével. Ezért is nagyon hasznos lenne, ha a kutyatartók elfogadnák, hogy a kutyájuk nem farkas, és megbarátkoznának azzal a gondolattal, hogy még az állatkerti farkasok is tovább élnek jól kiegyensúlyozott tápokkal etetve, mint valamely préda típusú nyers táplálékkal.

 

BARF, a csontos nyers táplálék

A BARF rövidítés eredeti megfelelője „Bone And Raw Food” (csont és nyers táplálék) volt, amit később marketing okokból a sokkal hangzatosabb "Biologically Appropriate Raw Food"-ra (biológiailag megfelelő  nyers táplálék) változtattak. Ez egy sokmilliárdos üzlet a világban annak ellenére, hogy a csontetetés előnyeit a kutyák egészségére eddig egyetlen összehasonlító kísérlettel sem sikerült bizonyítani, de annál több hátrányát mutatták már ki. Sokan hiszik azt, hogy a diéta egy tenyésztő találmánya, pedig az alapötlet valójában egy ma is élő ausztrál állatorvostól, Dr. Ian Billinghurst-től származik. Ő gazdasági haszonállatokkal foglalkozó agrármérnökből lett vidéki állatorvossá, akihez a budapesti állatorvosi ellátáshoz szokott kutyatartók döntő többsége egészen biztosan nem vinné el a kutyáját, így még inkább meglepő, hogy miért hiszik el neki olyan sokan, hogy a javaslata hasznos a kutyáknak?

A BARF kiegyensúlyozottabb táplálást biztosít, mint a korábban említett ajánlások, mert nyers csontokból, húsból, zöldségekből és gyümölcsökből áll. Sokoldalú összetétele miatt alkalmasabb a kutyák táplálására, de sok probléma van ezzel is. A legnagyobb talán éppen az alapötlet, a csontetetés, mert a csont olcsó ugyan és nem hizlal, de valójában a csont az egyik leghaszontalanabb és legveszélyesebb táplálék összetevő, amire egyáltalán nincsen szüksége a kutyáknak. Az igaz, hogy szeretik és mindig is fogyasztották, mint az emberek az alkoholt, de az egyetlen haszna a jóllakottság és az időtöltés, ami szinte függővé teheti az elhanyagolt kutyákat. Azonban érdemes tisztában lenni azzal, hogy ma Magyarországon évente sok ezer (!) kutya pusztul el a csontetetés következtében, főleg mert olyan csontot (p. csigolyát vagy hőkezelt csontokat) kaptak, ami megakad a nyelőcsövükben vagy kiszúrja azt. Ez a leggyakrabban a szív bázisánál következik be, vagyis a csontok itt akadnak el és többnyire a kutya szívburkába és szívébe fúródnak, ami a kutya gyors elpusztulásához vezet. Ez röntgenvizsgálat nélkül nehezen diagnosztizálható probléma, ezért sokan belenyugszanak, hogy szívinfarktusban pusztult el oly gyorsan a kutyájuk, pedig ez a betegség nem is fordul elő kutyákban. A csont emellett számos más betegséget is okozhat. További problémák fakadnak a nyers etetésből is. Erről már részletesen szóltunk, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy a BARF alapanyagokból különösen gyakran mutatnak ki olyan kórokozókat, amelyekkel nem szeretnénk a kutyánkat és a körülötte élő embereket megfertőzni. De ez még nem minden, hiszen ahány ház, annyi féle BARF, vagyis nagyon változó az összetétele, ezért különböző mértékben elégíti ki a kutyák igényeit is. A legtöbb BARF receptúra több összetevő vonatkozásában nem tartalmaz eleget vagy nem a megfelelő arányban tartalmaz bizonyos tápanyagokat. Minden BARF receptúráról elmondható, hogy a bennük található csont ellenére (!) sem biztosítanak megfelelő kalcium és foszfor ellátást, valamint számos más ásványi anyag (réz, cink, mangán) és egy sor vitamin vonatkozásában is hiányosak. Az energiatartalmuk pedig jelentősen alulmúlja az igényeket, amit sokan az előnyének tartanak, de emiatt anyakutyáknak, kölyköknek és növendékeknek, munkakutyáknak, beteg és lábadozó állatoknak egyáltalán nem ajánlható. A takarmányozási hibák általában sokáig rejtve maradnak, majd bizonytalan tünetekben vagy szövődményekben jelentkeznek, sokan nem tulajdonítják nekik a problémákat.

 

Vegetarianizmus

A másik véglet a vegetarianizmus. Sok tulajdonos gondolja úgy, hogy ha ő a vegetáriánus étrend híve, akkor a kutyájának is osztoznia kell ebben. Erre az ad lehetőséget, hogy elvileg a kutyák - szemben mondjuk a macskákkal vagy a vadászgörényekkel - kizárólag növényi eredetű tápanyagokkal is életben tarthatók. Ha józan ésszel belegondolunk, ennek nem sok értelme van egy ragadozóból mindenevővé avanzsált állatfaj esetén, de tény, hogy sokan próbálkoznak vele. És elvileg meg is oldható! A kutyák ugyanis nem igényelnek olyan nélkülözhetetlen (esszenciális, vagyis amit csak a táplálékkal lehet felvenni) tápanyagokat, amelyek kizárólag állati forrásból fedezhetők. Ezért lehetséges a kutyák számára vegetáriánus étrendet összeállítani, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű feladat, többek között azért nem, mert a kutyák sok olyan aminosavat és egyéb tápanyagot igényelnek, amelyekből kevés található a növényi forrásokban. Ezért ha kizárólag növényi eredetű táplálékot kapnak, akkor számtalan aminósavval kell kiegészíteni azt. Emellett más fontos összetevők vonatkozásában is hiány vagy aránytalanság alakulhat ki. A vegetáriánus recepteket ezért vagy kiegészítik, hogy teljes értékűek legyenek, vagyis kielégítsék a kutya minden igényét, vagy nem, és akkor alkalmatlanok a kutyák tartós táplálására. De a vegetarianizmus még akkor sem szolgálja a kutya érdekeit, ha költséget nem kímélve minden szükségessel kiegészítik, de így sem lesz természetes a kutyák számára, ezért aki mindenáron vegetáriánus életmódot vár el a kedvencétől, az tartson inkább nyulat.

 

vissza az elejéhez

 

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
MANCSOK Állatorvosi Rendelő

© MANCSOK, 2017