Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  KUTYATARTÓKNAK

  takarmányozás

ételmaradék

házi kutyaeledel

gyári kutyatáp

kiegészítő

veszélyes

ivóvíz

etetés módja

kölyök

felnőtt

idős

  vissza

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A házi kutyaeledel

 

A kutyák igényei nem csak tápokkal elégíthetők ki, hanem otthon, kimondottan a számukra összeállított, kiegyensúlyozott receptúrájú takarmányokkal, vagyis házi koszttal is. Ha a házi étrend sokféle lehet, de csak akkor felel meg a célnak, ha tudatosan válogatott alapanyagokból készül, a kutya számára megfelelő arányban tartalmazza az igényelt állati és növényi eredetű tápanyagokat, és biztosítja azt is, hogy a kutya ezeket mind megegye. Így ugyanolyan jó eredménnyel etethető, mint a prémium minőségű kutyatápok. A nem megfelelően összeállított házi eleség viszont hátrányos, mert a hiányok és az aránytalanságok megterhelik a kutya szervezetét, ezért idővel különböző rejtett vagy nyilvánvaló betegségek kialakulásához vezetnek. A jól összeállított házi eleség hátránya csak annyi, hogy az összetevők beszerzése és a takarmány elkészítése is időigényes és költséges, emellett a tárolása és az etetése is több problémával jár, mint a tápoké.

A továbbiakban a házi eleség összeállításának ajánlott módjáról, valamint a vitatható, többnyire áltudományos ajánlásokról lesz szó.

 

A házi eleség helyes összeállítása

 

A kutyák nem csak tápokkal tarthatók hosszú ideig jó formában. Ám a megfelelően összeállított házi takarmányának ugyanúgy mindent tartalmaznia kell, ami a kutyák képzeletbeli táplálék piramisában megtalálható, mint a gyári kutyatápoknak. A jó házi kutyakosztot alkotó alapvető összetevők a fehérje források, a szénhidrát források és a zöldségek. Az általános szabály az, hogy a társállatként tartott, egészséges, átlagos életmódot folytató felnőtt kutya táplálékában ez a három nélkülözhetetlen összetevő nagyjából egyforma mennyiségben, vagyis 1/3-1/3-1/3 arányban szerepeljen. A szénhidrátok kivételével a legjobb az, ha az alapanyagokat úgy válogatják össze, hogy mindegyikből többfélét tartalmazzon a táplálék annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott legyen a házi eleség összetétele.

Természetesen ezek az arányok egy átlagos kutyára vonatkoznak, ezért gyakori, hogy különböző életszakaszokban (pl. kölyökkorban vagy idős állatok esetén), különböző megterhelések (pl. munkavégzés, sport, szabadban tartás) miatt, vagy a kutya egészségi állapota változtatást követel, de a házi takarmány előállításának alapjai mindig ugyanazok. Az eltérések lehetnek mennyiségi és minőségi jellegűek is, mely utóbbiakhoz az interneten ingyenesen elérhető tápanyagtáblázat szolgáltat hasznos információkat.

A kutya sokoldalú tápanyagigényének köszönhetően fehérje forrás állati eredetű élelmiszerek, tejtermékek, tojás és növények (főleg hüvelyesek) is lehetnek, de az utóbbiakból legfeljebb kevés lehet a keverékben. A takarmányozás általános ismereteit tárgyalva már ismertettük, hogy a helyes takarmányozás egyik kulcskérdése a megfelelő aminosav ellátás. A kutyáknak is sok (11 féle!) nélkülözhetetlen (esszenciális) aminosavat kell a táplálékukkal rendszeresen felvenniük, ezért az aminosavakat szolgáltató fehérjeforrások megtervezése rendkívül bonyolult feladat. A házi eleség előállítása során érdemes azt az ajánlást követni, hogy azok egyszerre többféle fehérjeforrást tartalmazzanak. Ezeket ajánlott ledarálni és alaposan összekeverni, mert így minimálisra csökken annak az esélye, hogy kiválogatja a kutya, ezért hiány lép fel valamelyik összetevő vonatkozásában. A leggyakrabban csirke-, pulyka-, sertés- és marhahús, valamint ezen állatfajok belsőségei képezik a kutyák fehérje forrásait és jó, ha ezekből legalább kétféle szerepel a mindennapi táplálékukban. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a csirke, a marha és a tejtermékek okozzák a leggyakrabban a kutyák táplálékallergiáját, ezért különösen allergiás eredetű probléma esetén a kevésbé allergizáló összetevőkre (p. kacsa, nyúl, ló, vad és egzotikus állatok) érdemes áttérni. A fehérjeforrásokat ajánlott finoman hőkezelni, vagyis főzni vagy sütni, de a túlzott hőkezelés kerülendő, mert ronthatja a hasznosulásukat.

Szénhidrát forrás sokféle gabona lehet, így fehér rizs, barnarizs, vagy a kettő keveréke, emellett burgonya (a kutya a közhiedelemmel ellentétben jól emészti) vagy tészta, de rostban gazdag gabonapehely és müzli is, mert ezek segítenek megelőzni az elhízást. A szénhidrátok között nincsenek nélkülözhetetlenek, vagyis olyanok, amit a kutya szervezete nem tud más tápanyagokból előállítani. Az emberhez hasonlóan a legtöbb rövid és közepes szénláncú szénhidrátot képesek hasznosítani, ezért inkább csak az ár, az emészthetőség és a szervezetre gyakorolt hatás befolyásolja a receptúrát. A legtöbben a rizst vagy a burgonyát választják, de ezek részben vagy egészben helyettesíthetők nehezebben emészthető forrásokkal (pl. zabpehellyel), ami segíti a fogyókúrát és a végbélmirigy működését is. A szénhidrát forrásokat szintén meg kell főzni, mert a hőkezelés segít feltárni a keményítőt, vagyis javítja az emészthetőséget, és fel kell aprítani, hogy a kutya ne tudja kiválogatni és otthagyni.

A különböző zöldségek közül a leggyakrabban sárgarépa, karfiol és brokkoli kerül a keverékbe, általában nyersen, de szintén felaprítva. Emellett sokféle zöldség és gyümölcs kerülhet még a kutyaeledelbe, egyedül a mérgezőek etetésétől (pl. vöröshagyma, fokhagyma, egyes szőlőfajták) ajánlott óvakodni. A zöldségek sok rostot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. Segítenek a jóllakottság érzés kialakulásában, az emésztésben és az elhízás megelőzésében is, emellett fontos szerepük van a vastagbél és a végbélmirigy problémáinak megelőzésében. Nálunk még meglepő ajánlásnak számít, hogy a kutyák házi kosztjának egyharmada zöldségféle legyen, de érdemes megbarátkozni a gondolattal.

Kiegészítésül a fentiekből 1/3-1/3-1/3 arányból álló keverékhez még sokféle adalék keverhető kis mennyiségben, ha szükséges. Ezek képezhetnék a képzeletbeli táplálékpiramis csúcsát, de általában nincsen kiegészítésre szükség, ha megfelelő a receptúra. Gyakran alkalmazott kiegészítők:

  • némi sertészsír vagy más zsiradék, ha az étvágy javítása és az energia bevitel növelése a cél (pl. törpe, sovány, sokat mozgó vagy télen kint tartott kutyák),

  • esszenciális zsírsavak (pl. len-, kender- és halolaj) a szőrzet védelmében és a gyulladásos betegségek megelőzése érdekében,

  • egész tojás szintén a szép szőrzet megőrzése érdekében,

  • kutyának gyártott multivitamin készítmények és ásványi anyag kiegészítők (a leggyakrabban E-vitamin) az immunrendszer támogatása, valamint az esetleges hiánybetegségek megelőzése érdekében,

  • őrölt tojáshéj a csontozat megfelelő fejlődéséért és egészségének megőrzésére,

  • probiotikumok (pl. joghurt vagy kefir) és emésztő enzimek, amelyek javítják az emésztést, vagyis segítik a táplálék feltárását és hasznosítását.

Az elkészített keveréket szobahőmérsékletűre hűtve vagy hűtőből kivéve melegítve adják a kutyának. Ha egy ennyire összetett házi kosztokban egy-két összetevő megváltozik, azt általában észre sem veszik a kutyák. Azok számára, akik eddig nem ilyen elvek alapján etették a kutyájukat, az tanácsolható, hogy fokozatosan, lépésről lépésre változtassák meg az eddigi receptúrát úgy, hogy közben a megfelelő irányba (a fenti összetettség felé) haladjanak.

vissza az elejéhez

 

Áltudományos alternatív ajánlások

 

A legtöbben nagyon szeretjük a kutyánkat, mégis sok kutya esik áldozatául a divatos, de áltudományos nézeteknek. A kutyák házi takarmányozása sok közkeletű alternatívnak nevezhető elképzelés célpontja. Valójában mindig is a tudományos ismeretek és a divatok kettőssége jellemezte ezt a területet. Azonban a megalapozatlan, tudományosan cáfolt, mégis vonzó divatok eddig minden esetben veszélyesnek bizonyultak a kutyákra. Idővel aláássák az egészségüket és megrövidítik az élettartamukat. Mivel ez a hatás nem azonnal, hanem idővel, olykor hosszú évek múlva jelentkezik, ezért sokan nem kapcsolják össze a korábbi takarmányozási hibákkal. Ilyenkor a hibát az ember követi el, de mindig a kutya fizet meg érte! Ha csak abba a ténybe belegondol valaki, hogy az elmúlt 30 évben többek között a gyári tápok elterjedésével a másfélszeresére-duplájára nőtt a kutyák átlagos élettartama, már ennek is elég bizonyítéknak kell lennie arra, hogy a jó minőségű gyári tápok vagy a tudományos elvek alapján összeállított házi kosztot nem múlhatja felül valamely csodákat ígérő ásatag vagy vadonatúj téveszme. Ne kísérletezzen a saját kutyáján! Szeresse!

A legtöbb áltudományos ajánlás központi eleme az állati eredetű élelmiszerek nyers etetése. Számos olyan elmélet van forgalomban, ami ezt hivatott alátámasztani, és amelyek általában azzal kezdődnek, hogy a gyári tápok és a főtt ételek etetése betegségeket és rákot okoz. Nos, ez ostobaság. A kutyák ugyanis ma sokkal egészségesebbek és sokkal tovább élnek, mint néhány évtizede, amikor még nem voltak tápok. Azonban a kutyákra is az a jellemző, hogy idős korban gyakoribbak a körükben a daganatos megbetegedések. Akár az embereknél. A szívbetegségek egyre hatékonyabb megelőzése az emberek esetében mára oda vezetett, hogy tovább élünk, de a daganatos megbetegedések léptek elő az első számú elhalálozási okká, különösen a 60-80 éves korosztályban. Mégsem mondjuk azt, hogy a szívbarát táplálkozás rákot okoz. Illetve néhányan ezt is mondják, de az ugyanúgy nem igaz, mint az, hogy a kutyák jobb táplálkozása okoz problémákat!

Az egésznek annyi igazság alapja van, hogy a kutyák jobban bírják a nyers állati eredetű élelmiszereket, mint az ember. De az, hogy kibírja, még nem jelent egészségeset! Ismereteink szerint a tűzhasználat elterjedésével megduplázódott az emberek átlagéletkora és az alacsony csíraszámú takarmányok elterjedése bizonyára jelentő szerepet játszik a kutyák hosszabb életében is. Az ausztrál dingó (Canis lupus dingo) a kutya elvadult leszármazottja, a kutya egy alfaja. A dingo a természetben átlagosan 3-5 évet él, de fogságban tartva 12-14 év az átlagos élettartama, amiben jelentős szerepet játszik az, hogy fogságban tápot fogyaszt. De még a kutya őse, a farkas esetében is hasonló a helyzet! Az állatkertek tapasztalatai alapján a fogságban tartott farkasok is tovább élnek tápokkal etetve, mint a természetszerűbbnek tűnő, de valójában kiegyensúlyozatlanabb és kórokozókkal fertőzött nyers táplálékon tartottak! Miért lenne ez fordítva a kutyák esetében? Ráadásul mi nem a kutyák őseit, a farkasokat, vagy az elvadult leszármazottakat, a dingókat etetjük, hanem a háziasított kutyákat, amelyeknek sok vonatkozásban eltérő tulajdonságai vannak, így érzékenyebbek, mint a vadon élő rokonaik. A háziasítás során a kutyák alkalmazkodtak az ember kínálta eleséghez. Ezért etethetők ugyan nyers táplálékkal, de azt rosszul viselik és számos egészségügyi problémát is okozhat. Különösen sok kórokozó veszélyezteti a nyers étrenden tartott állatokat. Ezek:

  • Különböző egysejtű és többsejtű paraziták:

    • Cryptosporidium fajok

    • Diphyllobothrium latum

    • Echinococcus granulosus

    • E. multilocularis

    • Neospora caninum

    • Sarcocystis spp.

    • Toxoplasma gondii

    • Trichinella spiralis

     

  • Kórokozó baktériumok:

    • Campylobacter fajok

    • Bacillus cereus

    • Clostridium botulinum

    • Clostridium difficile

    • Clostridium perfingens

    • E. coli

    • Listeria monocytogenes

    • Mycobacterium bovis,

    • M. tuberculosis

    • Salmonella fajok

    • Staphylococcus aureus

    • Yersinia enterocolitica

     

  • A vírusok közül az álveszettséget okozó Aujeszky-féle betegség vírusa, ami iránt az ember nem fogékony, de az állatok belepusztulnak a fertőzésbe.

Eldöntötte már, hogy a felsoroltak közül melyikkel szeretné a leginkább megfertőzni a kutyáját? Néhány felsorolt kórokozóval szemben a farkasok sokkal, a kutyák valamivel ellenállóbbak, mint az ember, de a kutyák ezekkel is megfertőződnek, ezért tartósan hordozhatják és üríthetik a kórokozókat, így a velük együtt élő emberekre is közvetíthetik azokat. A Neospora caninum kivételével az összes felsorolt parazita és baktérium megbetegítheti az embert! Aki nyers táplálékot ad a kutyájának, az ezeknek a veszélyeknek teszi ki a kutyáját, magát és a többi embert, mert a táplálékkal az állatok szervezetébe kerülő kórokozók gyakran bennük is tünetmentes fertőzést vagy megbetegedést okoznak, gyakran étvágytalanságot, lázat, hasi fájdalmat, hányást és hasmenést. Emellett az sem tekinthető a nyers etetés előnyének, hogy sok vele a munka (beszerzés), problémás a tárolás (hűtőgép), időigényes (előkészítés) és nagyon piszkos is, ami nem csak a kutyát, de a környezetet is hátrányosan érinti.

A nyers etetés hátrányai tehát nyilvánvalóak és bár sok vizsgálat lezajlott már, de eddig egyetlen esetben sem sikerült tudományosan alátámasztani a nyers etetés állítólagos előnyeit. Mégis a nyers etetés az alábbi áltudományos diétáknak ma is fontos eleme, veszélyeztetve a kutyákat és a velük érintkező embereket is.

 

Csak hús diéta

Ennek az ajánlásnak az alapját az a tévedés képezi, hogy a kutya húsevő állat és a sok hús egészséges. Pedig nem az. Azonban táplálkozás-élettani szempontból a kutya nem húsevő, hanem mindenevő állat. Ennek ellenére a "csak hús diéta" téveszméje szinte kiirthatatlan, mindig akadnak követői, pedig nemhogy a kutyák, de még a valóban húsevő farkasok táplálására sem alkalmas! A farkasok ugyanis egész prédaállatot fogyasztanak a természetben, aminek csupán egy része hús, emellett tartalmaz zsírt, belsőségeket, csontot, bőrt és egyéb testrészeket is. Ezek eltérő mennyiségben tartalmazzák a különböző tápanyagokat, amelyekre a farkasoknak mindre szükségük van annak érdekében, hogy életben maradjanak. A kutya azonban nem farkas, az emésztése sokat változott a háziasítás során. Ennek egyik legfontosabb következménye az, hogy a farkassal szemben képes hasznosítani és igényli is a növényi eredetű tápanyagokat. Így a csak hús diéta nem csak azért betegíti meg viszonylag rövid idő alatt a kutyákat, mert nyersen kapják, de emellett borzasztóan kiegyensúlyozatlan, vagyis sem a kutyák, sem a farkasok tartós etetésére nem alkalmas.

 

A préda típusú nyers táplálék

Ez az áltudományos elmélet is abból indul ki, hogy a kutya háziasított farkas, pedig mint arról már volt szó, a két faj táplálkozási szokásai és táplálékigénye is lényegesen eltérő. A farkasok ugyanis ragadozó életmódot folytató húsevők, a kutyák pedig gyűjtögető életmódot folytató mindenevők.

A farkasok a természetben valóban az általuk elejtett prédát fogyasztják. Legfeljebb elvétve, sokak feltételezése szerint csupán véletlenül fogyasztanak növényi táplálékot, miközben a prédájukat eszik a földről. Általában szőröstől-bőröstől, pontosabban a béltartalommal és a csontokkal együtt eszik meg a kisebb prédákat (pl. a rágcsálókat vagy a nyulakat), de a nagytestű növényevőkre vadászó szürke farkas táplálékbőség esetén csak részben fogyasztja el az elejtett vadon élő és házi kérődző állatokat. Ilyenkor befektetés/kockázat/haszon alapon táplálkoznak, vagyis azt eszik meg, ami sok tápanyagot tartalmaz és kevés veszélyt jelent a számukra. Ennek során feltépik a préda hasát és mellkasát. Az utóbbi felnyitása közben megeszik a szegycsontot, ami főleg puha szivacsos szerkezetű csontból és az azt burkoló vékony szilárd csontból áll, valamint a bordák alsó harmadát alkotó bordaporcokat is. Ezt követően elfogyasztják a belsőségeket (szívet, ereket, májat, tüdőt, veséket és a lépet), valamint a húst, az inakat és a zsírt, de a csontokat és a bőrt hátra hagyják. Evés közben a bélcsatornát is kitépik az áldozatból, amit közben felszakítanak, ezért a tartalma kifolyik. Ha nem, akkor a farkasok rázzák ki belőle, mert számukra a béltartalom semmilyen hasznosítható tápanyagot nem tartalmaz. Ha képesek újabb prédát szerezni, akkor a maradékot, vagyis a csekély tápértékű bőrt és csontokat otthagyják. Ha viszont kevés a préda, akkor visszatérve megeszik a préda bőrét és annak velős csontjait is (ezek a végtagok hosszú csontjai, amelyek tápanyagokban gazdag csontvelőt tartalmaznak), de a többi csontot csak egészen kivételes esetben fogyasztják el. A farkasok ugyanis tudják, hogy a hát- vagy ágyékcsigolyák, illetve a koponyacsontok alig tartalmaznak hasznos tápanyagokat, viszont az elfogyasztásuk veszélyes, ezért ezeket otthagyják.

Ha valaki a farkas étrendjét szeretné lemásolni a kutyák számára, akkor egész prédaállatokkal kellene táplálnia, ami szinte megoldhatatlan. Emellett a kutyák, még a vadon élők is, rendszeresen fogyasztanak növényi tápanyagokat, amire szükségük van. Sőt, ha tehetik, elfogyasztják a patás állatok ürülékét is. Még a már említett dingókról is tudjuk, hogy a természetben rendszeresen fogyasztanak gyümölcsöket és más növényeket.  Ezért a farkas prédájához hasonló összetételű takarmányok etetése nem ajánlható a kutyák számára, mert ezek sem elégítik ki az igényeiket.

Talán a legismertebb ilyen ajánlás a Prey Model Raw Diet (préda típusú takarmányozás) ami nyers csontos húsból, nyers húsból és nyers belsőségekből áll. Ennek azonban rendkívül kiegyensúlyozatlan, rossz az összetétele, ezért egészségtelen a kutyák számára, ami hamar nyilvánvalóvá válik, ezért nem kell a módszer széles körű elterjedésétől tartani. Szomorú, hogy különböző forrásokból állandóan elérhető, ezért újra és újra felbukkan, és sokan teszik tönkre vele a kutyájukat. Ezért is nagyon hasznos lenne, ha a kutyatartók elfogadnák végre, hogy a kutyájuk nem farkas, és megbarátkoznának azzal a gondolattal, hogy még az állatkerti farkasok és dingók is tovább élnek jól kiegyensúlyozott táppal etetve, mint valamely préda típusú nyers táplálékkal.

 

BARF, a csontos nyers táplálék

A BARF a XX. század találmánya, ennek megfelelően jobb, mint a csak hús vagy a préda típusú diéta, de ez sem ajánlható a kutyák számára. Az a tény, hogy am kutyák jobban bírják, mint az előbbieket, még nem jelenti az, hogy egészséges lenne, vagy sikerült volna bizonyítani a hirdetői által sorolt előnyöket. 

A BARF rövidítés eredeti megfelelője „Bone And Raw Food” (csont és nyers táplálék) volt, amit később marketing okokból a sokkal hangzatosabb "Biologically Appropriate Raw Food"-ra (biológiailag megfelelő  nyers táplálék) változtattak. Ez egy sokmilliárdos üzlet a világban annak ellenére, hogy a csontetetés előnyeit a kutyák egészségére eddig egyetlen összehasonlító kísérlettel sem sikerült bizonyítani, de annál több hátrányát mutatták már ki. Sokan hiszik azt, hogy a diéta egy tenyésztő találmánya, pedig az alapötlet valójában egy ma is élő ausztrál állatorvostól, Dr. Ian Billinghurst-től származik. Ő gazdasági haszonállatokkal foglalkozó agrármérnökből lett vidéki állatorvossá, akihez a budapesti állatorvosi ellátáshoz szokott kutyatartók döntő többsége egészen biztosan nem vinné el a kutyáját, így még inkább meglepő, hogy miért hiszik el neki olyan sokan, hogy a javaslata megalapozott vagy hasznos a kutyáknak?

A BARF valóban kiegyensúlyozottabb táplálást biztosít, mint a korábban említett ajánlások, mert nyers csontokból, húsból, zöldségekből és gyümölcsökből áll. Sokoldalú összetétele miatt alkalmasabb a kutyák táplálására, de mégis sok probléma van vele. A legnagyobb talán éppen az alapötlet, a csontetetés, mert a csont olcsó ugyan és nem hizlal, de valójában az egyik leghaszontalanabb és legveszélyesebb táplálék összetevő, amire egyáltalán nincsen szüksége a kutyáknak. Az igaz, hogy szeretik és mindig is fogyasztották, mint az emberek az alkoholt, de az egyetlen haszna a jóllakottság és az időtöltés, ami szinte függővé teheti az elhanyagolt kutyákat. Azonban érdemes tisztában lenni azzal, hogy ma Magyarországon évente sok ezer (!) kutya pusztul el a csontetetés következtében, főleg mert olyan csontot (pl. csigolyát vagy hőkezelt csontokat) kaptak, ami megakad a nyelőcsövükben vagy kiszúrja azt. Ez a leggyakrabban a szív bázisánál következik be, vagyis a csontok itt akadnak el és többnyire a kutya szívburkába és szívébe fúródnak, ami gyors elpusztuláshoz vezet. Ez röntgenvizsgálat nélkül nehezen diagnosztizálható, ezért sokan belenyugszanak, hogy "szívinfarktusban" pusztult el a kedvencük, pedig ez a betegség nem is fordul elő kutyákban. A csont emellett számos más betegséget is okozhat. További problémák fakadnak a nyers etetésből is. Erről már részletesen szóltunk, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy a BARF alapanyagokból különösen gyakran mutatnak ki olyan kórokozókat, amelyekkel nem szeretnénk a kutyánkat és a velük együtt élő embereket megfertőzni. De ez még nem minden, hiszen ahány ház, annyi féle BARF, vagyis nagyon változó, többnyire átgonolatlan az összetétele, ezért különböző mértékben elégíti ki a kutyák igényeit. A legtöbb BARF receptúra több összetevő vonatkozásában nem tartalmaz eleget vagy nem a megfelelő arányban tartalmaz bizonyos tápanyagokat. Minden BARF receptúráról elmondható, hogy a bennük található csont ellenére (!) sem biztosítanak megfelelő kalcium és foszfor ellátást, valamint számos más ásványi anyag (réz, cink, mangán) és egy sor vitamin vonatkozásában is hiányosak. Az energiatartalmuk pedig jelentősen alulmúlja az igényeket, amit sokan az előnyének tartanak, de emiatt anyakutyáknak, kölyköknek és növendékeknek, munkakutyáknak, beteg és lábadozó állatoknak egyáltalán nem ajánlható. E hibák következményei általában sokáig rejtve maradnak, majd bizonytalan tünetekben vagy szövődményekben jelentkeznek, sokan nem tulajdonítják nekik a problémákat.

 

Vegetarianizmus

A másik véglet a vegetarianizmus. Sok tulajdonos gondolja úgy, hogy ha ő a vegetáriánus étrend híve, akkor a kutyájának is osztoznia kell ebben. Erre az ad lehetőséget, hogy elvileg a kutyák - szemben mondjuk a macskákkal vagy a vadászgörényekkel - kizárólag növényi eredetű tápanyagokkal is életben tarthatók. Ha józan ésszel belegondolunk, ennek nem sok értelme van egy ragadozóból mindenevővé avanzsált állatfaj esetén, de tény, hogy sokan próbálkoznak vele. És elvileg meg is oldható! A kutyák ugyanis nem igényelnek olyan nélkülözhetetlen (esszenciális, vagyis amit csak a táplálékkal lehet felvenni) tápanyagokat, amelyek kizárólag állati forrásból fedezhetők. Ezért lehetséges a kutyák számára vegetáriánus étrendet összeállítani, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű feladat, többek között azért nem, mert a kutyák sok olyan aminosavat és egyéb tápanyagot igényelnek, amelyekből kevés található a növényi forrásokban. Ezért ha kizárólag növényi eredetű táplálékot kapnak, akkor számtalan aminósavval kell kiegészíteni azt. Emellett más fontos összetevők vonatkozásában is hiány vagy aránytalanság alakulhat ki. A vegetáriánus recepteket ezért vagy kiegészítik, hogy teljes értékűek legyenek, vagyis kielégítsék a kutya minden igényét, vagy nem, és akkor alkalmatlanok a kutyák tartós táplálására. De a vegetarianizmus még akkor sem szolgálja a kutya érdekeit, ha költséget nem kímélve minden szükségessel kiegészítik, de így sem lesz természetes a kutyák számára, ezért aki mindenáron vegetáriánus életmódot vár el a kedvencétől, az tartson inkább nyulat.

 

vissza az elejéhez

 

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
MANCSOK Állatorvosi Rendelő

© MANCSOK, 2017