Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  KUTYATARTÓKNAK

tenyésztés

főmenű

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

Felkészülés a kutya tenyésztésére

 

A legtöbben kutyatartókból válnak kutyatenyésztővé, de az igazi tenyészetek kialakulásához több generációs építőmunkára van szükség. A kutyatenyészet elterjedt alternatív megnevezése a kennel. A kennel szó az angol nyelvben tulajdonképpen kutyafalkát és a kutyák tartására kialakított helyet, vagyis kutyaólat, kutyák számára elkerített területet, valamint kutyapanziót (angolul: boarding kennel) és kutyatenyészetet (angolul: breeding kennel) is jelent. A szó hallatán a legtöbb angol anyanyelvű ember kutyapanzióra asszociál, míg nálunk a kifejezés használata inkább az a szabadban elhelyezett kifutós tartási helyekre és a kutyatenyészetre szorítkozik.

A kutyatenyészet működhet lakásban, az udvaron kialakított kennelekben, vagy erre a célra szolgáló épületekben, de nem ritka ezek kombinációja sem. A tenyészetek kialakításakor mindenféleképpen figyelembe kell venni a jogszabályokat, mert gyakoriak a súrlódások a környezetben élőkkel. Az állatvédelmi előírások ismerete és betartása szintén nélkülözhetetlen, ezek alapján a kistestű kutyák legalább 10, a közepes testűek legkevesebb 15, a nagytestűek pedig minimum 20 négyzetméteres területen tarthatók tartósan, valamint a csoportosan tartott kutyák minden egyedére további legalább 6 négyzetméter akadálytalanul használható tartási területet kell biztosítani. Ez erősen korlátozza a tenyészetekben elhelyezhető állatok számát.

A továbbiakban a kutyatenyészetek kialakításáról lesz szó a lakásban és a házon kívül, valamint a tenyészállatok felneveléséről és tartásáról.

 

Kutyatenyészet kialakítása a lakásban

 

Általában a lakásokban kialakított tenyészetek igénylik a legkevesebb beruházást, és jelentik a legnagyobb biztonságot és kényelmet a kutyák számára, Azokban a lakásokban, amelyekben már tartanak kutyát, néha elegendő egy ellető ládát beszerezni annak érdekében, hogy tenyészetként is működhessen. Ezért ez sokak számára tűnik vonzó megoldásnak. Ugyanakkor a lakásban való kutyatenyésztés lehetősége erősen korlátozott és sok kellemetlenséggel is jár. Ezért a lakás leginkább csak a törpe és a kistestű fajták tenyésztésére alkalmas. Sok tenyésztő csak a vemhes anyákat engedi be a lakásába a fialás körüli időszakban, hogy megfelelő körülményeket, fokozott kényelmet és védelmet, valamint szorosabb megfigyelést biztosítson a számukra. Az almok jelenléte általában nem okoz különösebb megterhelést a környezet számára a kölykök 4 hetes koráig. Ha viszont egészen a választásig a lakásban történik az alom felnevelése, akkor fel kell készülni arra, hogy a kölykök idővel egyre több piszkot csinálnak és egyre több zajt okoznak, ezért egy jó hangszigetelésű, könnyen tisztítható és fertőtleníthető, elszívással szellőztetett külön helyiségben érdemes elhelyezni őket. Általában elmondható, hogy a nagy mozgásigényű, közepes és nagytestű fajtákat ajánlott inkább egy kertes házban tenyészteni.

A lakásokban üzemeltetett kutyatenyészetekben is szükség van néhány felszerelési tárgyra, de ezek többsége megegyezik azokkal, amelyekről minden kutyatartónak gondoskodnia kell. A legfontosabbak:

Az állatok etetése és itatása céljából a lakásokban a legtöbben gumitalpú fém etető- és itatótálakat használnak. Ezek nem sérülékenyek, könnyen tisztíthatók, nem csúszkálnak vagy okoznak felesleges zajt A fialás előtt álló és a szoptató szukák sokkal több táplálékot igényelnek, mint a többi felnőtt állat, amit a tál méretezésénél is figyelembe kell venni. A kölykök 4-5 hetes kortól már feltétlenül kapjanak saját etetőtálakat. Ezek lehetőleg akkorák legyenek, amibe a választás utáni hetekben is belefér az adagjuk. Az anyát és a kölyköket jobb egymástól elkülönítve etetni, hogy nyugodtan táplálkozhassanak és ne alakuljon ki habzsolás, ami gyakran egy életen át megmarad. A lakásokban is célszerű az önitatók használata, mert jobban megfelelnek a változó igények kielégítésére és kevésbé munkaigényesek, mint az itatótálak. Emellett a kutyák számára is gyártanak elektromos szökőkutakat, amelyek nem csak tárolják, de szűrik és frissen is tartják az ivóvizet. Ha az szoptató szukák itatótálat kapnak, abba testtömeg kilogrammonként legalább 100 ml víz férjen.

A közepesnél nagyobb és az óriás kutyafajták számára az emelt etető- és itató alkalmatosságok inkább ajánlhatók. Ezeknek vagy magas oldalfala van és a belsejük is magasabb, vagy pedig egy biztonságos állványon vannak elhelyezve.

A pihenés elősegítése céljából a lakásban elhelyezett kutyáknak is szükségük van egyedi fekhelyre. Ez legyen megfelelően párnázott, jó szigetelő és könnyen tisztítható. A huzata ne dörzsöljön, ugyanakkor legyen ellenálló és mosható is. A fekhelyeket a lakás valamely nyugodt, védett, ugyanakkor jó kilátást biztosító helyén érdemes elhelyezni.

A lakásban tartott kutyák rendszeres mozgatása és a szobatisztaság fenntartása munkaigényes feladatok. A tenyészállatok is legalább általában napi háromszori sétáltatást igényelnek annak érdekében, hogy elegendő testmozgáshoz jussanak, és ennyi általában elegendő ahhoz is, hogy a lakáson kívül végezzék el a szükségüket. A mozgékony fajtáknak naponta legkevesebb 2 óra sétáltatásra van szükségük. A sétákhoz megfelelő eszközökre, vagyis nyakörvre vagy hámra, pórázra és az ürülék összeszedésére alkalmas nejlonzacskókra van szükség. Általában a hám jobb megoldás, mint a nyakörv, de az anyák esetén nem ajánlható, mert megsértheti a szoptató szukák tejmirigyeit.

A kölykök sétáltatása idegen kutyák által is látogatott területen nem ajánlott egészen addig, amíg az első védőoltásokon át nem estek. Ezt beszélje meg az állatorvosával. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a kölykökben 7-9 hetes korban rögzül, hogy hova, milyen körülmények között és milyen felületre ürítenek (szubsztrátum preferencia). A szobatisztaságra nevelés érdekében kedvező, ha van a lakóépület körül az idegen kutyáktól elzárt terület (pl. udvar, kifutó, kennel). A törpe fajtáknál jó szolgálatot tehet a „pelenka tréning”, vagyis az, amikor pelenkához, újságpapírhoz vagy alomanyaggal bélelt alomtálca használatához szoktatják a kölyköket, amihez előre be kell szerezni a szükséges felszerelést. Elvileg a kutyák a WC használatára is megtaníthatók, de ez nem ajánlható, mert azt gyakran ivásra használják, és szívesen eljátszanak a lehúzó szerkezettel.

Kényes témának számít a ketrecek használata a lakásban folytatott kutyatenyésztés során. Arra ugyanis egyáltalán nem használhatók, hogy ezekben éljenek a kutyák, de arra igen, hogy rövid időre (legfeljebb 1 órára) bezárják ide a kölyköket az anyjukkal vagy nélküle. Ez, ha a ketrec megfelelő méretű és ésszerűen használják, hasznos eszköz lehet a szobatisztaság kialakításában, a munkafolyamatok szervezésében, a biztonság növelésében és a károkozások megelőzésében is. A ketrecet a leghelyesebb a nappaliban elhelyezni, egy nyugodt sarokban, ahonnan jól szemmel tartható az egész szoba. Akkora legyen, hogy a kutyák kényelmesen fel tudjanak állni és le tudjanak feküdni benne, és legyen helye a fekhelyek mellett a legszükségesebb berendezési tárgyaknak és néhány játéknak is.

A lakásokban üzemelő kutyatenyészeteknek fontos berendezési tárgya az ellető láda. Akkora ellető ládát ajánlott készíteni, ami elég nagy ahhoz, hogy a szuka kinyújtózva és akár keresztben is elférjen benne. Az elülső falára olyan magas bejáratot kell vágni, hogy az ne súrolja a szuka lógó emlőit, de megakadályozza a kölykök kiesését és szökését. A ládát a fialás előtt általában több réteg kartonpapírpapírral vagy újságpapírral résmentesen kibélelik, aminek felső rétege a fialás közben és után könnyen eltávolítható. A nagytestű fajták esetében a láda belső oldalára nyomásgátlót is szokás szerelni, ami megakadályozza, hogy a szuka szorosan a falhoz feküdjön, és agyonnyomja a kölykeit. A kölykök számára egy külön részt ajánlott kialakítani, amit infralámpával vagy elektromos fűtőlappal melegen lehet tartani. Ez általában az ellető láda egyik belső sarka, de lehet egy belül kialakított külön ládarész is. A kölykök a fialás után ugyanis eleinte 32 °C külső hőmérsékletet igényelnek, ami túl meleg az anyának, ezért is fontos, hogy a szuka találjon magának hűvösebb helyet, ahova félrevonulhat, és ahonnan szemmel tarthatja a kicsinyeit és a környezetet is. A lámpa magasra szerelésével vagy egy az aljára felszerelt ráccsal érhető el, hogy ne égesse meg a kölykökkel foglalkozó szukát. Ha fűtőlapot használnak, akkor az megégetheti a kicsiket. Ezt lehet, de nem ajánlott több réteg törülközővel elszigetelni a kölyköktől, mert azok gyakran alámásznak, és mivel kezdetben hiányos a hőérzékelésük, könnyen szereznek égési sérülést. Ezért jobb megoldás, ha a fűtőlap állítható hőmérsékletű vagy csak enyhén meleg.

Az ellető láda mindig a lakás egy kis forgalmú, nyugodt pontjára kerüljön, aminek a környezete könnyen takarítható. Ha az alom a választásig itt marad, akkor a könnyű takaríthatóság különösen fontos szempont. Sokan egyéni megoldás is létezik a törpe és kistestű almok elhelyezésére a beépített szekrény aljában kialakított ellető ládától a szobákban felállítható zárt aljú sátrakig. Mindegyik elfogadható, ha megfelelő körülményeket biztosít az állatok számára.

vissza az elejéhez

 

Kutyatenyészet kialakítása a ház körül

 

A legtöbb kutyatenyészetet részben vagy egészben a lakóházon kívül, általában a lakóházakhoz tartozó udvaron alakítják ki. A közepes és a nagy testű kutyák elhelyezhetők a szabad ég alatt felállított kennelekben és melléképületekben is. Az utóbbiakban minden fajta számára megfelelő életkörülmények alakíthatók ki. A legfontosabb alapszabály az, hogy az állatok élettere biztonságos, a környezeti hatásoktól védett és elég nagy legyen. A kenneleket és az épületeket egy második védelmi vonalat képező kerítéssel is körbe kell venni, aminek zárható a bejárata.

A lakáson kívül élő kutyák számára is gondoskodni kell az összes olyan felszerelésről, amelyeket a lakás kapcsán említettünk. A kint tartott állatok itatására a tenyésztők gyakran önitatót használnak, különösen nagyszámú állat esetén, és általában más típusú fekhelyet kapnak, mint a lakásban. Ezeket az általános részben már említettük. Az állatok élettere nem lehet kisebb, mint amit a jogszabály meghatároz, de a kutyákat legalább naponta egyszer néhány órára ki kell engedni egy nagyobb kifutóba vagy meg kell sétáltatni.

A tenyészetekben általában sok állatot tartanak együtt, de a legtöbbet egyesével vagy kis csoportokban, kennelekben vagy melléképületekben. A szabadban elhelyezett kennelek kapcsolódhatnak egymáshoz, de állhatnak egyesével is. A kennel kifejezés alatt egy kisebb, biztonságosan zárt területet értünk, amiben a kutya vagy kutyák szabadon mozoghatnak, de úgy lett kialakítva, hogy megakadályozza a szökést. A kenneleket egymástól úgy kell elválasztani, hogy a pihenő kutyák ne lássák a mellettük élőket, a legjobb legalább részben zárt falat építeni közéjük. A kennelek elülső oldala tegye lehetővé az állatok megfigyelését és azok kilátását, de lehetőleg anélkül, hogy a többi kutyára rálássanak. Az egymással szemben elhelyezett kennelsorok általában azt eredményezik, hogy a kutyák a szokásosnál is többet ugatnak, mert zavarja őket a szemben élő állatok mozgása, ezért a tenyészetben tartott állatok szinte soha sem pihenhetnek zavartalanul. Ez állandó stresszhez és kimerültséghez vezet. Ezért tanácsos a kenneleket körben elhelyezni úgy, hogy a fekhelyük legyen legbelül és a külső kerítés átlátszó legyen, illetve a kennelsorokat lehet derékszögben vagy V-alakban is kialakítani, hogy minél kevésbé lássák az állatok egymást.

A kennelek telepítése során további fontos szempont az, hogy a közvetlen napsugárzástól, az összegyűlő csapadéktól, a télen uralkodó széltől és a zavaró zajoktól védve legyenek. Ennek elősegítésére a kennel elülső, bejárati oldala mindig átlátszó anyagból, rácsból vagy erős dróthálóból készüljön. A téli szélirányba zárt fal vagy más árnyékolás kerüljön. A kifutó oldala és padozata egyaránt tartós és szökésbiztos anyagból készüljön, nedvességálló és könnyen tisztítható legyen. Az állatok pihenőhelyén a padozat lehet fa és a simított beton is. Mindkettő hibáit rendszeresen ki kell javítani, hogy ne okozhassanak sérüléseket. A fa beboríthatja akár az egész kennel alját is, de a beton jobban igénybe veszi a kutyák végtagjait, ezért csak a pihenő részen ajánlható, mert könnyebben takarítható és fertőtleníthető. A kennel többi részére inkább másfajta padozatot, faborítást, vastag kavicságyat, esetleg gyepet kapjon. Mivel a kutyák rosszul viselik a meleget, előnyös, ha a területüknek csak egy részét éri a nap. A legjobb az olyan tájolás, hogy csak a reggeli vagy a késő délutáni napsütés érje a kennel területének egy részét, a többi állandóan árnyékolt legyen. Ezért a legtöbb kennelt befedik, a nagyobbakat olykor csak részben, de általában terebélyes fákkal is árnyékolják dél felől.

A kennelek bejárati ajtaja olyan zárral legyen felszerelve, amit a kutyák biztosan nem tudnak kinyitni. Emellett az egész tenyészetet zárható kapuval ellátott kerítéssel is körül kell venni. A kennelek között fel nem ázó, egész évben használható, betonnal vagy járólapokkal burkolt járdára van szükség. Ezeken kívül fontos az is, hogy víznyerési lehetőség is legyen a közelben és megfelelő éjszakai fényforrás is a rendelkezésre álljon.

A részben vagy egész nap a szabadban, vagyis kennelekben vagy szabadon az udvaron tartott állatok számára olyan kutyaházat kell építeni vagy vásárolni, ami könnyen takarítható és jól szigetelt, ezért védelmet nyújt az időjárás viszontagságai, a szél, a csapadék, a hideg és a meleg ellen. Sok kutyaház fából készül, ezért akár házilag is elkészíthető. Egyre jobban terjednek a műanyagból öntött kutyaházak is, mert tartósak, jobb szigetelést biztosítanak és könnyebben takaríthatók, mint a fából készültek. Bármelyik mellett is dönt, a kutyaházat mindig úgy kell elhelyezni, hogy az a napsütéstől, a széltől és az összegyűlő csapadéktól egyaránt védett helyre kerüljön, és a kutya jól lássa belőle a területét. A ház méreteit a kutyához kell igazítani, vagyis éppen olyan nagy legyen, hogy fel tudjon állni és meg tudjon fordulni benne. Sem az ennél kisebb, sem pedig a nagyobb kutyaházak nem javasolhatók. Ha a ház túl nagy, akkor egy részét le kell választani. A ház teteje, az alja, az oldala és a hátulja legyen teljesen zárt, az ajtaja pedig elég nagy ahhoz, hogy a kutya kényelmesen átjusson rajta. A padozat szigetelése is fontos. Lehetőleg műanyagból vagy fából készüljön, és legyen kivehető, mert így könnyebben tisztítható vagy cserélhető. A levehető tető jelentős mértékben megkönnyíti a kutyaház takarítását. Csapóajtó vagy függöny felszerelése a huzat ellen nyújthat többlet védelmet, bár az utóbbit a kutyák gyakran letépik. Érdemes ellenőrizni, hogy használat közben még a leghidegebb időjárás esetén se hűljön 10 °C alá az alvóterület hőmérséklete. Ehhez megfelelő fekhelyre vagy almozásra van szükség, amit rendszeresen ellenőrizni, tisztítani, illetve cserélni kell. A törpe és a kistestű, valamint a fiatal és az idős kutyák számára hasznos, ha a ház kiegészítő fűtéssel is fel van szerelve.

A szállítóketrecek és a kartondobozok nem alkalmasak arra, hogy kutyaháznak vagy kennelnek használják őket.

Sokan egy vagy több, általában kimondottan erre a célra szolgáló melléképületben helyezik el a tenyészet, mert ezzel nagyobb védelmet és kényelmesebb életkörülményeket biztosíthatnak a kutyáknak, mint a szabad ég alatt. Ha hosszú épületben kerülnek elhelyezésre az állatok kétoldalt vagy az egyik oldalon kifutókkal, akkor közepén vagy az épület egyik hosszanti oldala mentén kezelőfolyosót kell kialakítani. A kifutóra nyíló ajtó éppen akkora legyen, amin az állatok átférnek. Az épülethez csatlakozó kifutókra egyébként hasonló elvárások vonatkoznak, mint amit a szabadban álló kennelekre. A zárt épületekben megfelelő légcseréről kell gondoskodni, ami segít az optimális szinten tartani a hőmérsékletet és a páratartalmat. Ez lehet természetes és mesterséges szellőztetés is.

Akár a szabadban, akár kennelekben vagy épületben kerülnek elhelyezésre az állatok, előre érdemes gondolni arra is, hogy szükség lesz a takarmányok, a tisztító és a fertőtlenítő szerek, a munkaruhák és az egyéb felszerelések tárolására alkalmas helyiségekre is. Emellett a táplálék előkészítését és az edények mosogatását is meg kell oldani. A száraz tápok tárolására az egérbiztos dobozok javasolhatók, emellett szükség lehet fagyasztóra is. Érdemes berendezni egy olyan helyiséget is, ahol az állatok rendszeres küllemének ápolása történik, és ki kell alakítani legalább egy jól elszeparált elkülönítőt is.

Minden tenyészetben figyelmet kell fordítani az állatok rendszeres mozgatására és a környezetgazdagításra is. A kennelekből naponta legalább néhány órára minden kutyát ki kell engedni, vagy meg kell sétáltatni. A nagyobb tenyészetekben jelentős segítség egy zárt kutyafuttató terület kialakítása, ahol szabadon szaladgálhatnak a kutyák és elvégezhetők a foglalkozások is. Fontos, hogy a futtatóban is találjanak ivóvizet és elegendő árnyékot a kutyák.

A fialás előtt álló szukák ellető ládával felszerelt, jól elkülönített, tiszta és pihentetett helyet kapjanak. Ez legyen elég nagy ahhoz, hogy idővel ne kelljen áthelyezni a szukát és az almot. Van olyan tenyésztő is, aki nem különíti el a békés szukákat, hanem hagyja, hogy az álvemhessé válók segítsenek az anyáknak az alomnevelésben.

vissza az elejéhez

 

A tenyészállatok kiválasztása és felnevelése

 

A kutyatenyésztés gyakran kezdődik azzal, hogy a kutyatartók a már meglévő szukájukat fedeztetik. Ha van adásvételi szerződés, ami kizárja a továbbtenyésztést, akkor fel kell keresni az állat tenyésztőjét és meg kell állapodni vele. A tenyészállatként értékesített egyedek ára jelentősen meghaladja a kedvtelésből tartott állatokét, de cserébe meg kell felelniük az ehhez kapcsolódó elvárásoknak is. A nem törzskönyvezett kutyák tenyésztése kizárja az utódok törzskönyveztetését, mert Magyarországon zárt törzskönyvi rendszer van, ami azt jelenti, hogy ki lehet kerülni a törzskönyvezett állatok közül, de vissza nem. Mint minden más esetben, az első szuka tenyésztése előtt is nélkülözhetetlen a saját teljesítmény vizsgálaton (kiállításokon) való részvétel és az egészségügyi alkalmassági vizsgálata. A leghelyesebb generációkra visszamenően ismert és ellenőrzött vonalba tartozó állatokat vásárolni tenyésztési célra, mert csak így lehet az örökletes megbetegedéseket és hibákat elkerülni. Már az első tenyészállatok kiválasztásakor is figyelemmel kell lenni a tenyésztési célnak megfelelő párosítások kialakításának a lehetőségére.

A tenyészállatok nevelése csupán néhány vonatkozásban tér el a többi kutya nevelésétől. A megfelelő korai szocializációt és habituációt követően a leghelyesebb csoportos tartásban nevelni, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön a kapcsolattartási képességük és sokat mozogjanak. Ilyen körülmények között a kanok és olykor a szukák is már 5-6 hónapos kortól felugrálnak a társaikra, amiben nem szabad megakadályozni őket, mert szükség van rá a későbbi jó párzóképesség érdekében. Emellett megfelelő figyelmet kell fordítani a sok mozgatásra és a megfelelő kiképzésre is annak érdekében, hogy a fejlődésük optimális legyen. Fel kell készíteni őket a bírálatokon való részvételre („ring dresszúra”) és teljesíteniük kell a fajta munkavizsga követelményeit is. A tenyésztőknek ezért általában saját tenyészállat nevelési programja is van.

A tenyészállatok már a választástól fogva jó minőségű takarmány etetését igénylik. Nincsenek különleges igényeik, de a megfelelő fejlődésükhöz és az ivarszerveik kifogástalan működéséhez a jó minőség elengedhetetlen. A választástól az adott méretkategóriának megfelelő kölyök, majd egy éves kortól hasonló minőségű felnőtt kutyatápot kell etetni velük. A házi koszton nevelt kölykök esetében is egy éves korig gazdagabb étrendről kell gondoskodni. Ennek összeállítása különösen nagy szakismeretet igénylő feladat. Nehéz megoldani, hogy minden tápanyag (fehérje, szénhidrát, zsír, vitamin, ásványi anyag és víz) az aktuális igénynek megfelelő mennyiségben és arányban kerüljön az állatok szervezetébe. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a legtöbb későbbi termékenyülési és egyéb egészségügyi probléma a tenyészetekben a rossz tartáskörülmények mellett a nem megfelelő takarmányozásra vezethető vissza. Emiatt ha valaki maga állítja össze az etetett takarmányt, annak alaposan fel kell készülnie erre. A spórolás és az áltudományos divatok követése gyakran bosszulja meg magát.

A szuka kutyák általában 8-9 hónapos korukra, olykor előbb vagy később válnak ivaréretté, vagyis tüzelnek az első alkalommal. Néha ez már 6 hónapos kor előtt, vagy akár 12 hónapos kor után következik csak be. Az első ciklus ideje és a tüzelések gyakorisága is függ a kutya méretétől, fajtájától, tartási és takarmányozási körülményeitől. A kistestű kutyák általában korábban válnak ivaréretté és néha gyakrabban, mintegy 4 havonta tüzelnek, míg a nagytestűek később, néha csak 16 hónapos korra válnak ivaréretté és előfordul, hogy a tüzelésük is ritkábban, olykor akár évente egyszer ismétlődik. A basenji fajtába tartozó szukák egyik jellegzetessége, hogy a farkasokhoz hasonlóan évente csupán egy alkalommal tüzelnek. A legtöbb ebbe a fajtába tartozó kölyök télen születik meg.

Az ivarérettség elérését követően a szukákra a szezonális monoösztrusz a jellemző, ami azt jelenti, hogy általában évente kétszer (évi 1-3 alkalommal), a leggyakrabban 5-8 havonta ivarzanak, leginkább az őszi és a tavaszi szezonban, de gyakorlatilag az év során bármikor tüzelhetnek. Nagy melegben azonban csökken a fogamzóképességük, ezért ajánlott másik tüzelést választani a nyáron ivarzó szukák fedeztetésére.

A szukák a teljes fejlettségük elérése után, vagyis fajtától és mérettől függően a második vagy a harmadik tüzelésük idejére válnak tenyészéretté. Csak ekkor, illetve ezt követően foghatók tenyésztésbe.

A kan kutyák ivarérettsége és tenyészérettsége valamivel később következik be, mint a szukáké. Az előbbi általában 9-10, az utóbbi pedig legkorábban 12-18 hónapos életkor körül, és a szukákhoz hasonlóan szintén befolyásolja a testméret, illetve a fajta.

Fontos szabály, hogy mind a szukák, mind pedig a kanok csak a tenyésztői szervezet által meghatározott életkorban vehetők tenyésztésbe. Az ajánlások fajtánként különböznek. Ezeket minden tenyésztőnek be kell tartania. Általában elvárás az is, hogy a szukák az életük során legfeljebb 6 almot nevelhetnek, és évente csupán egyet. De a szabályok ezektől eltérőek is lehetnek, ezért a részletek felől a leghelyesebb a tenyésztői szervezetnél érdeklődni.

vissza az elejéhez

 

A felnőtt tenyészállatok tartása és takarmányozása

 

A felnőtt kor a növekedés befejeződésétől az öregedés kezdetéig tartó életszakasz. A különböző kutyafajtáknál ezek eltérő korban következnek be, amit a fajta mellett elsősorban a testméret határoz meg. Az óriás fajták kölykei általában lassan érik el a felnőttkori testtömegüket, ez akár 18 hónapig vagy tovább is tarthat. Az öregedés jelei viszont korán jelentkeznek náluk, akár 6 éves korban, ezért rövid felnőtt koruk van. A törpe és a mini fajták kölykei sokkal gyorsabban, gyakran 10 hónapos korukra elérik a felnőttkori testtömegüket, és meglehetősen későn, csupán 10 éves korukban kezdenek el öregedni.

A felnőtt tenyészállatok is sok foglalkozást, testmozgást és rendszeres szociális kapcsolattartást igényelnek. Ha van rá mód, csoportosan kell tartani őket. A mozgatásuk rendszeres legyen, hogy megőrizhessék a test izomzatának és zsírtartalékainak optimális arányát, ami elősegíti a kívánatos teljesítményt. A védőoltásokat és parazita ellenes kezeléseket még a tüzelés kezdete előtt tanácsos elvégezni.

A tenyésztők általában a jó minőségű felnőtt kutyatápok etetését részesítik előnyben, amin a fedeztetés körüli időszakban sem szükséges változtatni. Ez nem csak a szukák, de a normális igénybevételnek kitett kanok számára is megfelelő. A megfelelő takarmány kiválasztása nem könnyű feladat, mert a szakértelem mellett fontos elem a bizalom. A legtöbb tenyésztő a koncentrált gyári tápokat részesíti előnyben, amivel el lehet kerülni a hiányos táplálást ugyanúgy, mint a lógó hasat, emellett könnyebb kielégíteni az állatok igényeit a fokozott igénybevételük időszakában. A házilag összeállított takarmányok vonatkozásában a kölyöknevelésnél leírtak az irányadók, azzal a kiegészítéssel, hogy az állati eredetű tápanyagok nyersen etetése a tenyészetekben is járhat egészségügyi problémák kialakulásával, mert a tenyészállatok és a kölykök a hiányosságok mellett a fertőzésekre is érzékenyek. Ebből a szempontból nem csak a magzatkárosító kórokozók (pl. Toxoplasma gondii, Listeria monocytogenes) veszélye emelhető ki, de egész almok pusztulhatnak el E. coli és Salmonella fertőzések következtében is. Ezek, természetesen, nem jelentkeznek minden esetben, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell számolni velük!

Az etetett takarmányok kiválasztásának további fontos szempontja, hogy a nagytestű kutyák fajlagosan kevesebb tápanyagot és energiát igényelnek, mint a kistestűeknek. Ráadásul az igénybeli eltérés az igénybevételtől is függ, mert a pihentetés időszakában kisebb, vagyis a különböző testméretű felnőtt állatok szükséglete kevésbé tér el egymástól, mint kölyökkorban vagy a szoptatás időszakában. Ezért a gyári tápok közül a leghelyesebb mindig az adott méretű kutyáknak és hasznosításnak ajánlottakat megvásárolni. Az általános felnőtt kutyatápok legfeljebb a pihentetett felnőtt állatoknak ajánlhatók, de az egészen parányi törpék, a sokat mozgó munkakutyák és a vemhes, illetve szoptató szukák számára önmagában semmiféleképp. A megfelelő receptúra alapján, sok különböző és jó minőségű alapanyagokból összeállított házi koszt ugyanolyan alkalmas lehet a tenyészállatok táplálására, mint a jó minőségű kutyatápok, de ezek összetételét is az egyes állatok mindenkori igényeihez kell igazítani. Ez széleskörű takarmányozási ismereteket igényel, ugyanis a házi koszt etetése esetén gyakrabban fordulnak elő hiánybetegségek. Az olyan súlyos hibák, amelyek megbetegítik vagy meddővé teszik a tenyészállatokat viszonylag ritkák, de az gyakori, hogy az alig észrevehető hiányosságok miatt a tenyészállatok nem érik el a genetikailag lehetséges teljesítményt, vagy a kölykök betegednek meg. De ugyanez elmondható az alul- és a túltápláltságról is, ami a házilag összeállított táplálék etetése esetén szintén gyakrabban fordul elő. Ezért is fontos szabály a testsúly és a testkondíció rendszeres ellenőrzése, valamint a táplálék mennyiségének és minőségének ezek alapján történő korrigálása is.

A takarmányozás rendje is meghatározó. A felnőtt állatokat mindig ugyanabban az időben kell etetni, és a napi adagjukat legalább kétfelé kell osztani. A nyugodt emésztés érdekében kerülni kell az etetések utáni mozgatást, a nagytestű kutyákat pedig kimondottan a séták után, kettő vagy több kisebb adagban javasolt etetni, amivel mérsékelhető a gyomorcsavarodás előfordulásának valószínűsége. A takarmányváltások fontos eleme pedig a fokozatosság, vagyis az, hogy az állatok néhány napig keverten kapják a régi és az új takarmányt.

A tenyésztésbevétel előtt a legtöbb tenyésztő némi energiatöbbletet biztosít a szukák számára (flushing). Ennek érdekében mintegy két héttel a várható fedeztetés előtt az addig etetett tápról egy magasabb fehérje és zsírtartalmú tápra térnek át, vagy ilyen kiegészítést biztosítanak a szukák számára. Sokan a kanok adagját is megemelik a tenyésztésbevétel előtt.

vissza az elejéhez

 

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.