Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  KUTYATARTÓKNAK

tenyésztés

főmenű

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A kutyakölykök választása

 

A kölykök elválasztása egy hetekig tartó, lassú folyamat. Akkor kezdődik, amikor a kölykök először elhagyják az almot, és elkezdenek a tej mellett más táplálékot is fogyasztani. Ez általában 3-4 hetes életkorban következik be. A folyamat addig tart, amíg a kölykök tejet is fogyasztanak, vagyis amíg szopnak, mert addig nem szakadtak még teljesen el az anyjuktól. Ezért az elválasztás 8-10 hetes korig tartson.

Ha nem szoptat az anya, túl nagy az alomszám vagy tejlázra hajlamos a szuka, akkor már az elválasztás megkezdése előtt is szükség lehet néhány kölyök dajkásítására vagy az alom mesterséges felnevelésére. Ha nincs kényszerítő ok, az alom kiegészítő etetését 3 hetes életkor után meg lehet elkezdeni, de 4 hetes korban már minden kölyök kapjon kiegészítő etetést. Ekkorra kölykök már maguktól ürítenek, vagyis nem szorulnak az anyjuk segítségére. Ahogy elkezdődik a kölykök kiegészítő etetése, ivóvizet is biztosítani kell a számukra. A kiegészítő táplálék adagját fokozatosan kell növelni. Legkésőbb 5 hetes korra már képesek konzerv vagy benedvesített száraz kölyöktápot fogyasztani, és legyen saját táljuk is. Ekkor már érdemes figyelmet fordítani arra, hogy egymástól elkülönítve kapjanak enni, amivel megelőzhető a versengés és a gyors falás kialakulása, ami egy nehezen leküzdhető rossz szokás. A kölykök 6-7 hetes korra teljesen hozzászoknak a kiegészítés fogyasztásához, ezért ez adhatja a táplálékuk zömét, és 8-9 hetes korukban már nem igényelnek többé anyatejet, ezért elválaszthatók az anyjuktól. Ezzel alkalmassá válnak az önálló életre is.

Sok tenyésztő igyekszik az etetési költségeken takarékoskodni, pedig a fejlődésük szempontjából döntő jelentőségű, hogy mit esznek a kölykök ebben a korai életkorban. A leghelyesebb az adott méretű kutyáknak gyártott kölyöktápot etetni, kezdetben nedves formában, vagyis konzervet vagy a száraz tápot benedvesítve, de még a választás előtt meg lehet kezdeni a kölykök száraz tápra való átszoktatását. Ha házi koszt készül a kölykök számára, az sok jó minőségű összetevőből készüljön és legyen annyira tápláló, mint a kölyöktápok. Ilyenkor a receptúrát a vevőknek is meg kell adni. A helytelen táplálás következményei gyakran már a választás körüli időszakban megjelennek. Különösen a nagy testű fajtákon látványos, ha az ízületeik megvastagodnak („bunkóssá válnak”), a lábtőízületek túlnyúlnak, olykor túl feszessé válnak. Ilyenkor a legtöbb tenyésztő pánikszerűen sok kalciumot és D-vitamint ad, pedig a takarmányozásban soha nem lehet egy hibát egy másikkal kompenzálni. A legjobb eredményt az adja, ha felismerik és korrigálják a hibákat, vagyis a kölykök az igényeiknek megfelelő kiegyensúlyozott táplálást kapnak, amihez figyelembe kell venni az életkorukat és a testméretüket is.

A leghelyesebb 8-9 hetes életkorban elhelyezni az új családjuknál a kölyköket. Ez viseli meg a legkevésbé őket. Ha előbb választják el, megsínyli a szervezetük, ha pedig tovább várnak, gondok adódhatnak a szocializációjukkal és a szobatisztaságra nevelésükkel is.

A továbbiakban a választott kölykök és szukák takarmányozásáról, valamint a korai szocializációs és habituációs időszakról lesz szó.

 

vissza az elejéhez

 

A választott kölykök takarmányozása

 

A választott kölyköknek eleinte naponta 4-6 alkalommal kell enni adni, ami 6 hónapos korra fokozatosan a felére csökkenthető. Az, hogy a csökkenés milyen ütemben történjen, elsősorban a kutya étvágyától függ, vagyis akkor ajánlott az etetések számát csökkenteni, ha a kölyök elkezd kevésbé érdeklődni az egyik etetés iránt. Ez általában azt eredményezi, hogy a ritkább etetések iránt egy ideig nagyobb érdeklődést mutat, de idővel ismét csökken majd a lelkesedése, amikor tovább csökkenthető a gyakoriság. Az előrehaladás ütemének megítélése során a súlygyarapodás mellett a kölyök kondícióját is figyelembe kell venni, az alultáplált egyedeknél nem kell siettetni a folyamatot.

Vannak olyan kölykök, amelyek bármikor, szinte bármennyi ételt hajlandók elfogyasztani. Az ő esetükben is csökkenteni kell az etetések számát a kondíció figyelembevételével, nagyjából kéthavonta egy alkalommal.

A kölyköket az adásvételt követően az első napokban lehetőleg ugyanazzal a táplálékkal kell etetni, mint amit a tenyésztőnél fogyasztott. Fontos, hogy a tenyésztő felhívja erre a vevő figyelmét, ahogy az is, hogy ismertesse a megszokott etetési időpontokat. Ha a vevő másik tápra kíván áttérni, várjon vele néhány napot, hogy a kölyök előbb megszokhassa az új környezetét. A másik tápra való átmenet lehetőleg lassú és fokozatos legyen, vagyis egy ideig keverve kapja a két tápot. Ha az új tulajdonos nem tudja, hogy mit evett korábban az állat, akkor a legjobb megoldás az első napokban egy emésztőszervi betegeknek ajánlott diétás tápot kínálni neki, mert azok általában jóízűek, szívesen fogyasztják a kutyák, koncentráltak, könnyen emészthetők és segítenek megelőzni, hogy hasmenés alakuljon ki a hirtelen tápváltás miatt. Néhány nap után ebbe fokozatosan belekeverhető a választott új takarmány. Ha nem eszik a kölyök, meg kell vizsgáltatni állatorvossal és ha az nem tár fel megbetegedést, akkor keresgélni kell a megszokott eledelét. Néha a moslékos állag, máskor a tejpótlóval való ízesítés segít.

vissza az elejéhez

 

Az szukák takarmányozása az elválasztást követő időszakban

 

A tejtermelés ideje alatt a szukák szervezete önfeláldozó módon használja fel a tartalék tápanyagait, ezért a választás után további 3-4 hétig a vemhesség második felétől adott jobb minőségű táplálékon ajánlott tartani az anyákat, hogy a szervezetük regenerálódhasson. Ezt követően a szuka kondíciójától függően fokozatosan vissza lehet térni a tenyésztésbevétel előtt etetett felnőtt kutyatáphoz és az eredeti mennyiséghez.

vissza az elejéhez

Korai szocializáció és habituáció

 

Az általános részben már szóba került a társállat kisemlősök életében meghatározó jelentőségű korai szocializációs és habituációs időszak, és ezek már a kutyatenyésztés gyakorlatának tárgyalása során is többször szóba kerültek. A szocializáció az a folyamat, amikor az állat megtanulja, hogy miként viselkedjen más élőlények jelenlétében, vagyis a kutya a szocializáció segítségével válik képessé együttműködni a fajtársaival, más állatokkal és az emberekkel. A habituáció pedig az élettelen környezethez való hozzászokás folyamatát jelenti, aminek nem kisebb a jelentősége. A szocializáció és a habituáció olyan tanulási folyamatok, amelyek a kutya egész életen át tartanak, és az a feladatuk, hogy lehetővé tegyék az állatok beilleszkedését a környezetükbe.

A szocializáció és a habituáció tehát egész életen át tart, de nem azonos intenzitással zajlik. A kölykök a megfelelő érzékszervek hiányában 3 hetes korig leginkább csak az anyjukkal képesek kapcsolatot fenntartani. Miután kinyílik a szemük és hallani is kezdenek, vagyis nagyjából a 3 hetestől 3 hónapos korig terjedő életszakaszban megy végbe a legintenzívebben a kéz folyamat. Ebben az időszakban több érzékeny periódus alatt fokozatosan táguló körben ismerik meg és fogadják el a körülöttük levő világot. Ezért ezt az időszakot korai szocializációs és habituációs időszaknak is nevezzük, ami 3 hónapos korban egyszer és mindenkorra lezárul. Ha ingerszegény környezetben nevelkednek, akkor amivel nem találkoztak 3 hetestől 3 hónapos korig, azzal később nehezen barátkoznak meg. Ha ingergazdag környezetet biztosítanak a számukra, akkor nem csak a megismert idegen állatokat és embereket, nem csak a megismert zajokat és tárgyakat szokták meg, de könnyebben fogadnak el később olyasmit is, amivel korábban még nem is találkoztak.

A korai időszakban rosszul szocializált kutyák félelmet és egyéb kapcsolatteremtési problémákat mutatnak az idegenek jelenlétében, a rosszul habituáltak pedig szorongást mutatnak a 3 hónapos korig meg nem ismert környezetben, vagy zajok és tárgyak jelenlétében. A leggyakrabban az idegen kutyák és emberek, valamint a városi környezet, a szirénázás, a tűzijáték és a villámlás számít elviselhetetlenek a számukra. Ezt divatos kifejezéssel „kennel-betegségnek” nevezzük. Ez azonban nem betegség és még csak nem is egységes állapot, hiszen nem minden állaton jelentkezik ugyanolyan súlyossággal és ugyanazokkal a tünetekkel, mert a következmények függenek az egyed örökölt érzékenységétől és a korábbi életkörülményektől is. A legsúlyosabb esetekben az ilyen állatok képtelenek városban élni, mert otthon, családi körben vagy a ház udvarán boldogok ugyan, de az utcán mindentől és mindenkitől rettegnek. Az ilyen kutya számára minden sétáltatás rémálom, szinte folyamatosan riadtan les körbe és olykor egészen jelentéktelennek tűnő ingerekre is páni félelemmel menekül. Ezért elmondható, hogy a kennel-betegség kialakulása a tenyésztői munka egyik legsúlyosabb kudarca!

Az a leghelyesebb, ha minden tenyésztőnek saját szocializációs és habituáció programja van, amit minden alom esetén végrehajt. Arra kell törekedni, hogy az aktuális érzékeny periódusnak megfelelően mindig azokat a behatásokat ütemezzék a kölykök számára, amelyekre az adott szakaszban a leginkább fogékonyak.

Az első élethetekben elegendő megfelelő biztonságot nyújtani, beleértve az anyai gondoskodáshoz való hozzájutást, ezért az anya ne dolgozzon a szoptatás időszaka alatt. Ha a kölyköt nem neveli vagy nevelheti a saját anyja, akkor meg kell próbálni dajkásítani, és csak akkor ajánlott mesterségesen felnevelésbe kezdeni, ha más megoldás nem akad. Azok a kölykök ugyanis, amelyek egyedül, alomtársak nélkül, csak az ember társaságában nevelkednek, később nehezebben alakítanak ki kapcsolatot a saját fajtársaikkal.

A kölykök 3 hetes kortól fogva elkezdenek egymással és az anyjukkal játszani és elkezdik megismerni az élettelen környezetüket.

5 hetes korától fogva tudatosan és rendszeresen kell foglalkozni velük, és egyre táguló körben be kell mutatni nekik a környezetüket is. Ilyenkor el kell kezdeni simogatni és játszani kell velük. Minden nap többet és egyre változatosabban kell foglalkozni a kölykökkel, amihez egyre több játékot és egyéb eszközt érdemes igénybe venni. Ha harapnak, akkor figyelmeztetni kell őket és meg kell szakítani a játékot. Naponta többször is ajánlott simogatni, kézbe venni, felemelni, majd megforgatni őket. Jó, ha a családtagokon kívül idegenekkel, köztük gyerekekkel is megismerkednek. Be kell mutatni nekik a különböző berendezési tárgyakat, zajokat, szagokat, padozatokat, játékokat és használati tárgyakat is.

Általában 7-9 hetes életkor között rögzülnek az ürítéssel kapcsolatos szokások, vagyis ekkor dől el, hogy a kölykök hol és milyen felületre szeretik elvégezni a dolgukat. Az anyjuk ekkor már általában nem takarítja fel a piszkukat, ezért gyakori takarítást igényelnek. Ha tartozik a tenyészethez az idegen kutyáktól elzárt terület (pl. udvar, kifutó) akkor rendszeresen ki kell engedni oda a kölyköket. Ha nincs ilyen, vagyis csak közterületen sétáltathatók a kölykök, azzal meg kell várni a védettség kialakulását. Ilyenkor a lakáson belül kell egy könnyen takarítható helyiséghez (pl. konyha, fürdőszoba) és egy megfelelő felülethez (pl. pelenka, újságpapír, alom) hozzászoktatni a kölyköket. A kiválasztott helyiségben nagy területen helyezzen el pelenkákat, vagy több rétegben újságpapírt, illetve helyezzen ki alomanyagot egy nagyobb vagy több kisebb dobozba. Kezdje a folyamatot a rendszeres táplálkozásra neveléssel, vagyis előre meghatározott időpontokban pontosan etesse a kölyköket, majd távolítsa el a maradékot és vigye a kölyköket az előkészített helyre. A legtöbb kölyök 10-20 perccel az evés után ürít. A jó minőségű, koncentrált kölyöktápok etetése is jelentős segítség lehet ebben az időszakban, mert ezekből kevesebbet fogyasztanak a kölykök, mint az olcsó termékekből, ezért kevesebbet is ürítenek. A gyakoriság is fontos. Ha van rá lehetőség, eleinte gyakran ajánlott felkeresni a megfelelő helyet, akár fél-egy óránként is. Mivel főleg evés, ivás, játék és alvás után ürítenek, ezért ilyenkor kell a kiszemelt helyre vinni őket és türelmesen várni az eredményre. Az igazán intenzív szobatisztaságra nevelés részeként állandóan figyelni kell a jeleket. Ha szükségük támad, általában odébb mennek, hogy elintézzék a dolgukat. A legtöbb kölyök nyüzsögéssel, forgolódással és szaglászással is jelzi, hogy készülődik valamire. Amikor senki sem tudja felügyelni a kölyköt, akkor a szobatisztaság elérése érdekében egy rövid időre (legfeljebb egy órára!) valamely kisebb helyre (pl. ketrecbe) is be lehet zárni. Ilyenkor azt használjuk ki, hogy ösztönösen nem ürítenek a fekvőhelyükre. Ha innen gyakran kiveszik és azonnal a megfelelő helyre teszik őket, előbb válnak szobatisztává.

A megfelelő helyen is ajánlott felügyelni a kölyköket és minden sikerért meg kell jutalmazni őket. Ha pedig a kölykök már rendszeresen a kiszemelt helyre ürítenek, akkor a letakart terület fokozatosan csökkenthető. Ezzel egy időben el kell kezdeni jelezni, hogy nem örülünk, ha máshova ürítenek. A folyamatban a pozitív megerősítés (simogatás, dicséret, jutalomfalat) a leghasznosabb, de a büntetés kerülendő. A kiabálás, a fizikai fenyítés és az orr beleverése csak lassíthatja a folyamatot. Ezért egy finom figyelmeztetés bőségesen elegendő.

Fontos szabály az is, hogy a rossz helyre kerülő ürüléket mielőbb fel kell takarítani, méghozzá oly módon, hogy a szagokat is eltüntesse, mert azok vonzzák a kutyát. Ajánlott az ecetes víz vagy valamely enzimatikus tisztító és szagtalanító szer használata.

Ha elkezdte használni a kutya, akkor tehet rá nyakörvet, később pórázt is a vécézések idejére, hogy összekösse ezek használatát az ürítéssel, amivel megkönnyíti a későbbi átszoktatást az utcára.

Közben igyekezni kell egyre több új, változatos, kellemes vagy semleges behatásnak kitenni a kölyköket. A fájdalmat vagy félelmet kiváltó hatásokat kerülni kell, bár kimutatták, hogy még ezek is kevésbé ártanak a kölyköknek, mint az ingerszegény környezet. A legjobb úgy elkezdeni az újdonságokkal való megismertetést, hogy közben játszanak, vagyis szinte oda sem figyelnek. Kapcsolja be a rádiót, fütyüljön, kiabáljon, csapkodjon, kalapáljon vagy verjen dobot, és hozzon létre mindenféle más hanghatásokat. Később kapcsolja be néha a porszívót és a hajszárítót is. Ha nem szakad meg a játék, akkor elérte a célt.

Szállító dobozban már ekkor is kivihetők a kölykök az utcára, hogy lássanak idegen embereket és állatokat, megismerjék az utcai forgalmat, a tömeget és az utazás kellemetlenségeit. Érdemes emlékezni rá, hogy minél több élőlényhez, tárgyhoz, zajhoz és egyéb körülményekhez szoktatják őket hozzá, annál kisebb az esély, hogy később félni fognak.

Ha a kölykök nem kerülnek 11 hetes korig a vevőkhöz, akkor két kombinált oltás után el kell kezdeni a sétáltatásukat és az alapkiképzésüket is. Meg kell tanítani a nyakörv és a póráz használatát, gyakorolni kell a behívást és a leülést, a rendszeres ápolás i feladatokat, valamint el kell kezdeni rövid egyedüllétekhez szoktatni őket.

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül próbálom meg felsorolni, hogy mi mindenhez kell megpróbálni 3 hónapos koruk előtt hozzászoktatni a kölyköket:

  1. Tárgyak

babakocsi

bevásárlókocsi

bőrönd

dobozok

etető és itatótálak

frizbi

gördeszka

kerekesszék

kerékpár

kuka

játékok

labda

motorkerékpár

személygépkocsi

talicska

tömegközlekedési eszközök

  1. Zajok

ajtócsapódás

csattanások

csengőszó

dudaszó

fűnyíró

hajszárító

hangos csattanások

hangos zene

kutyaugatás

mosogatógép

petárda és tűzijáték

porszívó

puskalövés

sziréna

tányércsörömpölés

telefoncsengés

turmixgép hangja

városi járművek és közlekedés

  1. Talajok

homok

kőpadló

küszöb

lépcső

linóleum

nedves fű

parketta

rámpa

sár

szőnyeg

víz

  1. Időjárás

eső

jég

mennydörgés

napsütés

sötétség

szél

villámlás

  1. Idegenek

barátságos idegen kutyák

barátságos más fajú állatok

bottal járó emberek

csuklyát viselő emberek

egyenruhás emberek

esernyővel járó emberek

futó emberek

gyermekek

hangos társaság

idős emberek

kalapot viselő emberek

kerékpáros emberek

különböző korú idegen emberek

napszemüveges emberek

sánta emberek

szakállas emberek

tántorgó emberek

táskás emberek

tolókocsis emberek

tömeg

  1. Foglalkozások

behívás

egyedüllét

érintés

felemelés

fésülés

forgatás

fül vizsgálata

fürdetés

hajszárítás

hanyatt fordítás

harapás nélküli játék

hám

kézbefogás

körömvágás

leülés

mancsok vizsgálata

megölelés

megtörlés

nyakörv

póráz

ringatás

törülközés

száj vizsgálata

szájkosár

szem vizsgálata

szobatisztaságra nevelés

végtagok felemelése

orr érintése

játékok

Természetesen szinte lehetetlen minden felsoroltat megismertetni a kölykökkel (pl. nem lehet bemutatni a különböző évszakok időjárását), ugyanakkor még ez a felsorolás sem tekinthető teljesnek, de az alapszabály az, hogy törekedni kell a sokoldalúságra.

A felsoroltak időzítését a kölykök fejlettségéhez és befogadókészségéhez kell igazítani, ezért érdemes élethetenkénti bontásban részletezni a végrehajtandó feladatokat, és a programot minden alomnál végrehajtani. Az időzítés vonatkozásában a legújabb szemlélet az, hogy az egyes foglalkozástípusokat a lehető legkorábbi életkorban kell elkezdeni, mert ez javítja az eredményességet. Így 3 hetes korig a kölykök ugyan csak az anyjukkal képesek kapcsolatra, de ha már a 2 hetes kortól rendszeresen kézbe veszik és felemelik őket, az felgyorsítja az idegrendszerük fejlődését. Ugyanezen ok miatt legkésőbb 5 hetes kortól találkozzanak idegenekkel, 7 hetesen ismerjenek meg az addigi életterükön kívül más körülményeket (helyeket) is, és ha lehet, legkésőbb 9 hetes kortól el kell kezdeni a városi forgalom és zajok bemutatását. A kölykök 8 hetes korban kezdenek el félni, ezért ettől a kortól különös gondot kell fordítani a félelem leküzdését segítő gyakorlatokra (pl. lépcsőmászás, magasban tartózkodás, forgatás, fürdés, zajok).

Ha egy tenyésztő mindezek helyett ingerszegény környezetben bezárva tartja a kölyköket, azzal egy életre szóló maradandó károsodást okoz neki, vagyis szándékosan tönkre teszi őket, ami kimeríti a passzív állatkínzás tényállását.

Végül érdemes hozzátenni, hogy a tenyésztő által megkezdett szocializációs és habituációs programot a kölyök megvásárlása után az új tulajdonosának is folytatnia kell. Miután megismerte a kölyök az új lakóhelyét, a lakást, az udvart vagy a kennelt, valamint az együtt élő személyeket is, mielőbb meg kell ismertetni vele a tágabb környezetet, hogy azt is megszokhassa. Ha még nem lehet sétáltatni, akkor táskában vagy kézben kell az utcára vinni, hogy találkozzon városi zajokkal, járművekkel, idegen állatokkal és emberekkel, amelyek között élnie kell majd. Ahogy sétáltathatóvá válik, ne kímélje, hanem tudatosan tegye ki egyre többet a pozitív vagy semleges környezeti hatásoknak.

Külföldön szokás, és remélhetően nálunk is egyre gyakoribbá válik a 10-16 hetes kölykök számára szervezett kutyaóvoda („puppy preschools” vagy „puppy classes”), amelyek célja az, hogy szakemberek felügyelete mellett lehetővé váljon a kölykök számára az idegen kutyákkal és emberekkel való találkozás, és gyakorolhassák a társas viselkedést, a tulajdonos pedig megfelelő alapismereteket szerezzen a kölyök nevelésével, kiképzésével és gondozásával kapcsolatban. A tapasztalat az, hogy azok a kutyák, amelyek kölyök korukban részt vettek ilyen összejöveteleken, felnőtt korukban kiegyensúlyozottabbak, és kevesebb probléma adódik velük, ezért nagyobb valószínűséggel maradnak a gazdájukkal.

A kölykök nagyjából négy és fél hónapos korukban pedig már kutyaiskolába is elvihetők.

 

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.