Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  KUTYATARTÓKNAK

tenyésztés

főmenű

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A szukák vemhesítése

 

Mint láttuk, a kutyatenyésztés folyamata nem a szukák megtermékenyítésével kezdődik, de ez az egyik legfontosabb lépése. A kutya sajátos biológiája miatt ez egyáltalán nem könnyű feladat és különösen fontos az időzítés kérdése. Ezek jelentőségét aláhúzza, hogy a legtöbb szuka csupán évente csupán két alkalommal termékenyíthető meg, így minden hiba fél éves késedelmet eredményezhet. A kanok nemi működése viszont folyamatos. Egy egészséges kan annyi ondót termel, hogy kétnaponta alkalmas a pároztatásra. Ennél gyakoribb igénybevétel nem ajánlható.

A fedeztetés első lépései a tenyészpár kiválasztása, a szuka kondíciójának vizsgálata és  testtömegének feljegyezése. A sikeres fedeztetések időpontját is rögzíteni kell.

 

A továbbiakban a szukák ivarzásáról, a ciklusdiagnosztikáról, a ciklusidnukcióról, a természetes pároztatásról és a mesterséges megtermékenyítésről, a terméketlenségről és a vemhesség elleni védekezésről, valamint a leggyakoribb egyéb kapcsolódó problémákról, mint a méh gennykórjáról és az álvemhességről lesz szó.

 

A szuka kutyák ivarzása

 

A szukák ivari ciklusának kezdetén az agyalapi mirigyben termelődő tüszőérést serkentő (FSH) hormon tüszőérést indít el a petefészek kéregállományában. Ez az előivarzás (proösztrusz) időszaka, aminek a kutyákra jellemző tünetei annak köszönhetők, hogy az érő tüszőkhöz tartozó tüszőhámsejtek egyre több tüszőhormont (ösztrogéneket) termelnek.

A szukák valódi ivarzása (ösztrusz) azzal kezdődik, hogy az agyalapi mirigyben sárgatest képző hormon (LH) kezd termelődni, aminek szintje hirtelen emelkedik, majd csökken. Ez általában egy napig (24-40 óráig) tartó „LH csúcsot” eredményez. Az LH csúcs hatására 2 (1-3) nap múlva a petefészekben peteleválás (ovuláció) következik be. Az itt tárgyalt fajok közül egyedül a kutya petesejtjei válnak le akkor is, ha a szuka nem párzott (spontán peteleválás). Minden állatfajnál az LH csúcs időpontját tekintjük az ivari ciklus 0. napjának. Ha az LH csúcs időpontja ismert, akkor ez alapján ez alapján számítható ki a peteleválás várható időpontja a legmegbízhatóbban. A progeszteron könnyebben mérhető hormon, a szintje a vérben ekkor 2 (0,9-3,0) ng/ml-re nő. A szukák többsége az LH csúcsot követő napon kezdi el felvenni a kanokat, vagyis párzani kezd velük. Ez azonban esetenként 3 nappal az LH csúcs előtt vagy akár 8 nappal utána kezdődik, ami akadályozhatja a megtermékenyülést.

Az utóivarzás (metösztrusz) során a levált tüszők helyén sárgatestek alakulnak ki a petefészken, amelyek egyre több sárgatest hormont (progeszteron) termelnek, amit a szintén az agyalapi mirigyben termelődő tejtermelési hormon (prolaktin) segít és szabályoz. Az utóivarzáson belül a sárgatestek kialakulása általában 4 napig tart, ezt az időszakot nevezzük metösztrusznak. Az érett sárgatestek fennállásának szakasza pedig a . Ez az utóbbi a meg nem termékenyült szukáknál is hosszú ideig, általában 1-2 hónapig tart.

Ha a szuka megtermékenyül, akkor a valódi ivarzást vemhesség követi, amit szintén a prolaktin támogatta sárgatest hormon termelődése dominál. Ez előkészíti a méhet a hólyagcsíra beágyazódására, segíti a vemhesség fenntartását és elősegíti a tejmirigyek fejlődését. A sárgatestek csak a fialás előtt szívódnak fel. Amikor ez bekövetkezik, felszökik az agyalapi mirigy prolaktin termelése, ami beindítja a tejtermelést. A szukák vemhessége általában 63 (59-67) napig tart.

Olykor a nem vemhes szukákban is előfordul, hogy a végén a sárgatest hormon hatására felépült tejmirigyekben a hirtelen emelkedő prolaktin szint tejtermelést vált ki. Ezt nevezzük álvemhességnek.

A nem vemhesült szukák sárgatest hormon szintje fokozatosan csökken, majd a végén a méh prosztaglandin E2 (PGE2) termelése következtében a sárgatestek elsorvadnak, amivel a nem vemhesült állatok petefészkének hormontermelése gyakorlatilag megszűnik. Ez az ivarilag inaktív időszak (anösztrusz), amit az jellemez a leginkább, hogy alatta egyáltalán nem termelődnek nemi hormonok.

A szukák egy-egy ivari ciklusa során az ivarzás tünetei a ciklus egy korlátozott időszakában jelentkeznek csupán. Ezt az időszakot tüzelésnek is nevezzük és átlagosan 21 napig tart, de ettől jelentős eltérések is előfordulhatnak. A jellegzetes és feltűnő tünetekben is megnyilvánuló tüzelés az előivarzás végére, a valódi ivarzás idejére, valamint az utóivarzás elejére esik. Ezeket a tenyésztőknek ismerniük kell.

A szukák ivarzásának tünetei:

  1. Előivarzás (proösztrusz). Az ivarzási tüneteket az előivarzás során emelkedő mennyiségben termelődő tüszőhormon (ösztrogén) okozza, ezért azok idővel egyre feltűnőbbekké válnak. A szuka nyugalomban halovány rózsavörös hüvely nyálkahártya kipirul, élénkvörös színűvé válik, a péraajkak megduzzadnak és a hüvelyből több-kevesebb sötétvörös színű véres váladék szivárog. Ez lecseppenve áttetsző, vagyis újságpapíron látni lehet a váladékon keresztül a betűket, illetve áttűnik rajta a csempék rajzolata is. Ilyenkor a szukák rendszeresen tisztogatják hátul magukat. A kanok közeledését ekkor még általában magas hangszínű, affektáló ugatással és imitált harapással utasítják el. A legtöbb ekkor kezd el gyakrabban vizelni is, ami nem húgyúti megbetegedés jele, hanem normális jelenség. A célja a kanokat csábító feromonok minél szélesebb körben való elhelyezése. A tünetek egyre fokozódnak és sok szuka már az előivarzás végén megpróbál elszökni. Az előivarzás átlagosan 9 (3-25) napig tart.
  2. Valódi ivarzás (ösztrusz). A legmagasabb ösztrogén szint idején a péraajkak duzzanata eléri a legnagyobb mértékét. A pérarésen át ürülő váladék véres marad vagy világosabbá, fokozatosan szalmasárga színűvé vagy teljesen tisztává válik, ezért sem a váladék véres jellege, sem annak elmúlása nem tájékoztat pontosan a folyamat előrehaladásáról. Ha ilyenkor a szuka hátára teszi a tenyésztő a kezét, akkor az általában mereven megáll, kissé leengedi a farát, és félretartja a farkát. Gyakori a szökés. Ha ez sikerül, akkor a szuka az őt lelkesen követő kanokból álló kíséretével együtt napokra eltűnik, közben több kannal párzik. Máskor a kanok másznak be akár a legmagasabb kerítésen át is a szukához, vagy ássák át magukat a kerítés alatt, hogy párosodhassanak. A szuka a valódi ivarzás alatt általában felveszi a kanokat, naponta akár többet is, ezért több apától származó kölykök (féltestvérek) is lehetnek a születendő alomban. Emiatt fokozottan vigyázni kell a szukákra ebben az időszakban, hogy ne szökhessenek el és a kanok se juthassanak be hozzájuk. Biztonságosan kell elzárni őket és csak pórázon szabad sétáltatni. A valódi ivarzás teljes hossza átlagosan szintén 9 (3-21) nap, amiből a párosodásra való hajlandóság jellemzően 1-4 napig tart. Ez utóbbi általában a vérzés kezdetétől számított 11. és 15. nap közé esik.
  3. Utóivarzás (metösztrusz és ). A valódi ivarzást követően enyhülni kezdenek a tüzelés tünetei, majd alábbhagynak. Előbb általában a váladékozás szűnik meg, majd fokozatosan mérséklődik a péraajkak duzzanata is. A szuka ismét tartózkodóvá válik a kanokkal szemben, amelyek egyre kevésbé zaklatják. Ha mégis, akkor a szuka lefekszik, esetleg támad. A hosszú sárgatest fázis () alatt már nem észlelhető ivarzási tünet, de a szukák tejmirigyei megduzzadnak. Ez a szakasz a meg nem termékenyült szukákban 30-64 napig, a vemhesekben pedig a vemhesség végéig, vagyis általában 63 napig tart.
  4. Ivarilag inaktív vagy nyugalmi időszak (anösztrusz). Ebben az időszakban nem termelődnek nemi hormonok, ezért teljesen tünetmentes. Alatta regenerálódik a méh, vagyis visszaalakul és felkészül a következő ciklusra, aminek kutyánál szintén nincsenek látható jelei. Ez a legalkalmasabb szakasz a már ivarérett szukák ivartalanítására. A nyugalmi időszak a következő ciklus kezdetével, az előivarzással zárul, és általában 2-3 hónapig tart

    vissza az elejéhez

 

Ciklusdiagnosztika

 

A ciklusdiagnosztika elsősorban a fedeztetés optimális időpontjának meghatározása miatt fontos, ami kiemelkedő jelentőséggel bír a kutyatenyésztés sikerességében. A legtöbb kudarc ugyanis abból fakad, hogy a tüzelés tünetei hosszú ideig fennállnak, de ebből csupán néhány, olykor egyetlen nap alkalmas a megtermékenyítésre. Ha a pároztatásra, vagyis a fedeztetésre és a mesterséges megtermékenyítésre nem ekkor kerül sor, akkor sikertelen lesz, aminek egy általában fél év hosszú kényszerpihenő lesz az eredménye.

A fedeztetés optimális időpontját a tenyésztők általában a már ismertetett testi tünetek és viselkedési jelek alapján becslik meg. Mint láttuk, a szukák többsége az LH csúcsot követő napon kezdi el felvenni a kanokat, vagyis közvetlenül a spontán peteleválás előtt kezd el párzani. Ez azonban nincs mindig így, néha a szuka korábban vagy később párzik, máskor pedig egyáltalán nem. Ezért a tünetek megfigyelése nem mindig elegendő a sikerhez.

Az állatorvosok többféle módon vizsgálhatják az ivarzás menetét. Ezek közül a lehetőségek közül a gyakorlatban a hüvelykenet sejttani vizsgálata, a hüvelytükrözés és a vér hormonvizsgálatai terjedtek el. A hüvely elektromos ellenállásának a vizsgálata költséges eljárás. Sokszor a felsoroltakat együtt alkalmazzák, mert mindegyik hasznos támpontot nyújthat a ciklusdiagnosztika és a megtermékenyítési zavarok vonatkozásában.

A hüvelykenet sejtképe azért ad lehetőséget a ciklus nyomon követésére, mert meglehetősen pontosan követi a hormonális változásokat. A vizsgálat szinte bárhol elvégezhető, ahol rendelkezésre állnak az eszközei (elsősorban sejttani festékek és mikroszkóp), és nem drága, ezért az alkalmazása széles körben elterjedt a gyakorlatban. Ilyenkor a szuka hüvelyének a középső szakaszából nyert tamponmintát tárgylemezre kenik, megszárítják, fixálják, majd általában diagnosztikai gyors festési eljárással megfestik. A kenetben erős nagyításban láthatók a hüvelyhámsejtek, a vérsejtek és a baktériumok is.

A hüvelykenet vizsgálata során a leggyakrabban hámsejtekkel találkozunk. Néhány hámsejt ugyanis mindig található a hüvelykenetben, de a tüzelés során a tüszőhormonok hatására sokkal több hámsejt válik le, mint a két ciklus között. A hámsejtek tömeges leválását deszkvamációnak nevezzük. A hámsejteknek három alaptípusa fordul elő, ezek:

  • A nyálkahártyában mélyen található parabazális hámsejtek kerekded formájúak, kicsik és viszonylag nagy sejtmagjuk van.
  • A középső rétegben elhelyezkedő intermediális hámsejtek lehetnek kerekdedek és sokszögűek is, emellett nagyobbak, mint a parabazális sejtek, ezért arányaiban kisebb a magjuk.
  • A felületes vagy szuperficiális hámsejtek pedig a legnagyobbak, általában sokszögűek, és a magjuk részben vagy teljesen felszívódott (kariyopycnosis, illetve karyolysis). Az utóbbiak az elszarusodott szuperficiális hámsejtek.

A vérsejtek kisebbek, mint a hámsejtek, és többféle is előfordulhat a festett hüvelykenetben:

  • A vörösvértesteknek nincsen sejtmagjuk. Az alakjuk kerekded és leginkább az amerikai fánkra emlékeztet, mert középen két oldalról besüppednek.
  • A fehérvérsejtek magvas sejtek. A leggyakrabban fagocita gennysejteket (neutrofil granulocitákat) látunk a hüvelykenetben, amelyeknek jellegzetesen karéjozott sejtmagja van.

A baktériumok a vérsejteknél is kisebbek, kerekded vagy pálcika alakú képletek. Mivel a hüvely a külvilág része, itt a baktériumok jelenléte természetes.

Az elmondottak előfordulása jellemző a ciklus különböző szakaszaira:

  • Az ivarilag inaktív szakasz során a kisszámú szuperficiális és intermediális hámsejt mellett olykor néhány neutrofil granulocita jellemzi a sejtképet.
  • Az előivarzásra sok hámsejt leválása (deszkvamáció) és az intermediális hámsejtek dominanciája a jellemző, bár gyakran mindegyik hámsejt forma megtalálható, emellett általában jelentős mennyiségű vörösvértestet is találunk.
  • A valódi ivarzás során a szuperficiális hámsejtek dominálják a sejtképet, amelyekből egyre több elszarusodik.
  • Az utóivarzás alatt ismét az intermediális és a parabazális sejtek válnak uralkodóvá, és nagy számban jelennek meg a neutrofil granulociták is.

A hüvelykenet vizsgálatával végzett ciklusdiagnosztika akkor adja a legpontosabb eredményt, ha többször megismétlik. A leghelyesebb ezért a vérzés kezdetétől számított 5 napon belül elkezdeni és kétnaponta megismételni.

A hüvelytükrözés lényege a hüvelytornác, a hüvely és a péra nyálkahártyájának a megtekintése, emellett mesterséges megtermékenyítés során a méhnyak kateterizációját is elősegíti. A vizsgálat előtt a leghelyesebb levágni a pérarés körüli szőrzetet és a területet fertőtleníteni. A tüzelés csúcsán a szukák megfelelően tartva általában nyugodtan tűrik állva is a vizsgálatot, de néha nyugtatásban az oldalukra kell őket fektetni.

Az előivarzás során a növekvő mennyiségű tüszőhormon hatására a hüvely nyálkahártyája megduzzad, a felülete elsimul, és sima felületű, lekerekedett duzzanatok jelennek meg rajta. Ezek egyre nőnek, majd a valódi ivarzástól csökkenni kezd a tüszőhormon mennyisége, ezért a hüvely nyálkahártyája is elkezd zsugorodni, amitől a felülete ráncossá válik.

A hüvely elektromos ellenállásának mérése is segítheti a ciklusdiagnosztikát, de ez sem tekinthető tökéletes megoldásnak. Az alapját az szolgáltatja, hogy a hüvely elektromos ellenállása is együtt változik a vér progeszteron és ösztrogén szintjével, és jelentősen megnő az optimális termékenyítési időszakban. Ezért a vérzés kezdetétől fogva naponta mérik a hüvely elektromos ellenállását. A fedeztetés szempontjából azt tekintik a legfontosabb napnak, amikor először csökken az ellenállás. A módszer azonban pontatlan, a vizsgálat eredménye ugyanis nem mindig pontos, akár az azonnal megismételt mérések is eltéréseket mutathatnak, ami bizonytalansághoz vezethet.

A hormonvizsgálatok közül a gyakorlatban a leginkább a vér sárgatest hormon (progeszteron) szintjének meghatározása terjedt el. Ezt az állatorvosi laboratóriumok végzik a beküldött vérmintákból, emellett kapható bárhol elvégezhető gyorsteszt is, ami azonban kevésbé pontos. Általában több mérésre van szükség. Az előivarzás során a nyugalmi szakasz 0,2-0,5 ng/ml értékéről 0,6-1,0 ng/ml értékre emelkedik a sárgatest hormon. Az LH csúcs akkor következik be, amikor először éri el a 2 (0,9-3,0) ng/ml szintet. A ciklusdiagnosztikában az LH csúcs napját nevezzük a 0. napnak. Ezt követően 2 (1-3) nap múlva következik be a tüszőrepedés, ami után gyorsan felugrik a sárgatest hormon szint 12 ng/ml fölé. A petesejtek a tüszőrepedés után 2 napig érnek, majd további 1 (2) napig maradnak életben. A termékenyítést ezért leginkább a tüszőrepedést követő napokban érdemes megkísérelni és az a peteleválást követő 1-4. napig ismételhető. Ha ismert az LH csúcs időpontja, vagyis az a nap, amikor a sárgatest hormon vérszintje eléri a 2 ng/ml-t, akkor általában az azt követő 2., 4. és 6. napon van a fedeztetés optimális időpontja. Ha csupán kétszeri fedeztetés lehetséges, akkor azt az LH csúcstól számított 3. és 6. napon ajánlott végrehajtani.

Mivel a laboratóriumi vizsgálatok nem olcsók, ezért a tenyésztők igyekeznek minél kevesebbet végeztetni, és általában az ivarzás tünetei alapján kísérlik meg a fedeztetést. Ez többnyire sikeres. Ha mégis szükség van néhány kiegészítő vizsgálatra (pl. problémás a szuka, vagy mesterségesen kell megtermékenyíteni), az elsőre akkor ajánlott sort keríteni, amikor csökkenni kezd a véres hüvelyváladék mennyisége és a szuka fogadja a kan közeledését, mert általában ezek a tünetek utalnak a valódi ivarzás kezdetére. Ez általában az előivarzás kezdetétől számított 9. napon következik be, ezért a sárgatest hormon vizsgálatára a vérzés 9. napján tanácsos először vért venni. Amennyiben bizonytalan a ciklus kezdetének időpontja, akkor legkésőbb az ivarzási tünetek észlelésének 7. napján el kell kezdeni a sárgatest hormon vérszintjének az ellenőrzését. Ennél megbízhatóbb eredményt ad, ha a legkésőbb a vérzés kezdete utáni 5. napon elvégzik, majd kétnaponta ismétlik a hüvelykenet citológiai vizsgálatait, és akkor vesznek vért először a progeszteron vizsgálatára, amikor a kenetben a szuperficiális sejtek aránya eléri az 50%-ot.

Az első fedeztetést általában 8-12 ng/ml vagy magasabb progeszteron érték esetén kell elvégezni, 7-8 ng/ml közötti érték esetén másnap, 5-6 ng/ml között pedig 2 nap múlva.

Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy az egyes kutyák sárgatest hormon szintje között rendkívül nagy különbségek lehetnek. Ezért az 5 ng/ml és ez alatti érték esetében ajánlott néhány nappal később újabb vizsgálatot végeztetni. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy ha a szukát túl későn kezdik el vizsgálni, akkor a 4-8 ng/ml közötti érték a már lezajlott ovulációra is utalhat.

Az eddig elmondottak alapján a fedeztetés optimális időpontjának meghatározásában hasznos segítség a hüvelykenet sejtképének a vizsgálata, a hüvelytükrözés, a hüvely elektromos ellenállásának a mérése és a vér sárgatest hormon vizsgálata is, de egyik eljárás sem nevezhető tökéletesnek. A legjobb eredményt akkor szolgáltatják, ha a felsorolt módszerek közül többet, vagy azok mindegyikét egyszerre alkalmazzák.

Az ovuláció és a termékenyítés idejének a gyakorlatban alkalmazható legpontosabb meghatározását a luteinizáló hormon (LH) vizsgálata teszi lehetővé. Erre egy szemikvantitatív eljárást alkalmazunk, amivel csak az LH jelenlétét lehet megállapítani a vérből, vagyis a teszt negatív vagy pozitív eredményt ad. Az ivaros szukák kizárólag a ciklus 0. napján, az LH-csúcs idején válnak pozitívvá, ami 1-2 napon belül megszűnik. A vizsgálat egy gyorsteszt segítségével történik, így akár az állat mellett állva is elvégezhető. Leggyakrabban a hűtött és a fagyasztott ondóval történő mesterséges megtermékenyítés során alkalmazzák, mert ilyenkor van szükség a legpontosabb időzítésre. Emellett a szukák meddőségének vizsgálatára és az ivartalanítás bizonyítására is használható. Az utóbbira azért alkalmas, mert ha a klinikai tünetek alapján nem tüzel egy szuka, de LH-pozitív, akkor egészen biztos, hogy ivartalanítva van. Az ivartalanított állatoknak ugyanis állandóan magas LH szintje van.

A ciklusdiagnosztikában figyelembe kell venni, hogy az LH csúcs általában bő 24 óra alatt lezajlik, ezért naponta mindig ugyanabban az órában kell a szukákat vizsgálni az előivarzás 4. vagy 5. napjától, vagy pedig attól a naptól kezdve, amikor a hüvelykenet vizsgálat 50% szuperficiális hámsejtet mutat. A szukákat a megállapított LH csúcsot követő 4. és 7. nap között érdemes több ízben is fedeztetni, a legfontosabb az 5. és a 6. napon.

vissza az elejéhez

 

Az ivarzás kiváltása

 

Az egyáltalán nem és a nem megfelelően tüzelő szukák esetén szükség lehet az ivarzás kiváltására vagy felerősítésére. A beavatkozás célja általában a csendesen ivarzó vagy meddő szukák gyógykezelése, a mesterséges megtermékenyítés elősegítése, kísérlet az alomszám növelésére, az ivarzás utazáshoz időzítése vagy több szuka egyidejű ivarzásának kiváltása (szinkronizációja). Az utóbbira ritkán kerül sor, mert a kutyákra jellemző, hogy a tartósan együtt tartott állatok ivarzása magától is szinkronizálódik.

A kutyák ivarzásának befolyásolása nem könnyű feladat, és bár ma már több hatékony megoldással is rendelkezünk, az eredménye nem garantálható. Az első lépés mindig a szuka alapos kivizsgálása a háttérben esetleg megbúvó ivarszervi és egyéb megbetegedések feltárása, illetve kizárása érdekében. Az ivarzás hormonális befolyásolását csak ezután érdemes megkísérelni. A modern készítmények alkalmazása meglehetősen veszélytelen. Ha van az állatnak működő ciklusa, akkor érdemes kivárni az anösztrusz végét, mert a következő ivarzást közvetlenül megelőző időszakban alkalmazott kezelés a leginkább alkalmas az ivarzás kiváltására vagy felerősítésére.

vissza az elejéhez

 

A kutyák pároztatása vagy fedeztetése

 

A kutyákat általában kézből pároztatjuk (fedeztetjük). Inkább a kant viszik a szukához, mert a szukák jobban igénylik a megszokott és nyugodt környezetet. A párosítás szokásos állattenyésztési szempontjai mellett érdemes a szukák első fedeztetésére tapasztalt kant választani. Ilyenkor az is hasznos, ha a kan az átlagosnál kisebb testű és fejű, mert ez megkönnyítheti a fialást. Ebben a magas alomszám is segít.

Mint arról már volt szó, a kutyák esetén különösen fontos az időzítés. A szukák párosodási hajlama általában az LH csúcs utáni napon alakul ki, de az első petesejtek csak a 3. napon válnak megtermékenyítésre alkalmassá a petevezetőben. Ezt követően rövid ideig, nagyjából 1 (0,5-2) napig élnek csupán. Az ondósejtek ehhez képest meglehetősen hosszú ideig, mintegy 5 (4-7) napig életképesek, mégis gyakori, hogy az egyszeri, különösen a korai vagy a késői fedeztetés kis alomszámhoz vezet. Az időben elkezdett és kétnaponta megismételt fedeztetések ezért általában több petesejt megtermékenyülését eredményezik.

A tenyésztők mindebből csak annyit látnak, hogy a szukák általában a vérzés kezdete utáni 11. és 15. nap között veszik fel a kanokat. A párzási hajlandóságuk általában 1-4, kivételesen 5 napig tart. Ha meghatározzák az LH csúcs napját, akkor az ezt követő napon várható, hogy a szuka párzani kezd, de ez csak az átlag, amitől jelentős eltérések mutatkozhatnak. Néhány szuka akár 3 nappal az LH csúcs előtt, mások pedig 8 nappal utána is felveszi a kant.

Ha nem végeznek hormonvizsgálatot, akkor a leggyakoribb hiba abból fakad, hogy a tenyésztők nem veszik észre az ivarzás kezdetét, ezért későn viszik a szukához a kant. Emiatt érdemes fokozottan figyelni az ivarzás tüneteinek megjelenését, és a 11. napnál néhány nappal korábban elkezdeni a pár összeengedését. Ez segít, ha nem veszik észre az első tüzelési napokat, emellett azon szukák esetében is hasznos, amelyek a szokásosnál korábban kezdenek párzani.

A fedeztetés első megkísérlése előtt a hosszú szőrű fajták ivarnyílása elé nyúló szőrszálakat ajánlott levágni vagy hajgumival oldalra húzni. Az első alkalommal jobb pórázon tartani a szukát, és rövidre fogni a próbát. Nem szabad hagyni, hogy eldurvuljon a helyzetet, mert ha összeverekednek, akkor később sem párosodnak majd. Ha a szuka nem veszi fel a kant, akkor el kell különíteni őket egy napra, majd újra meg kell próbálni. Amikor hajlandó, a kan többször is próbálkozhat a sikeres aktus előtt. Ilyenkor érdemes segíteni neki.

Ha megtörténik az első párzás, akkor a fedeztetést kétnaponta ajánlott ismételni. Ha vizsgálják az LH csúcsot, akkor az azt követő 2., 4. és 6. napon, vagy a 3. és az 5-6. napon megkísérelt fedeztetés adja a legjobb eredményt. Ha egy szuka az LH csúcs megállapítása ellenére sem veszi fel időben a kant, akkor másik kannal kell próbálkozni vagy mesterségesen kell megtermékenyíteni.

A párzást követően a kutyák összeragadnak, ami általában 30-45 percig tart, de lehet ennél rövidebb és hosszabb is. Közben a pár általában háttal áll egymásnak. Az összeragadt párokat semmiféleképpen nem szabad szétválasztani, mert sérüléseket szerezhetnek. A leghelyesebb, ha a tenyésztő tartja a szuka fejét, hogy az ne ugráljon vagy szaladjon az összeragadás alatt.

vissza az elejéhez

 

Mesterséges megtermékenyítés

 

A kutyatenyésztésben egyre jobban terjed a mesterséges megtermékenyítés. Ennek a lényege abban áll, hogy a szuka és a kan nem párzanak egymással, helyette mesterségesen juttatjuk be az ondót a szuka nemi utaiba. A beavatkozás technikai részletei megoldottak, a végrehajtása viszonylag egyszerű, de számos ismeretet feltételez, amelyek hiánya eredménytelenséghez vezethet. Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem magasabb rendű a természetes pároztatásnál, hanem más. Gyakran nélkülözhetetlenen, például ha olyan tenyészkantól szeretne utódokat a tenyésztő, amelyik nem képes természetes úton fedezni. Ezt párzásképtelenségnek is nevezik, ami leginkább a buldogok, a törpék, az idős és a sérült kutyák körében fordul elő. Ha fajtajelleg, akkor komoly etikai kérdés, hogy érdemes-e fenntartani az ilyen állatok tenyésztését. Máskor azért kell mesterséges termékenyítést alkalmazni, mert a szuka ellenállása hiúsítja meg a fedeztetést. Olykor a tenyészállatok közötti jelentős méretkülönbség a probléma, máskor a földrajzi távolság. Az is előfordulhat, hogy a kannak egyszerre több szukával kell párosodnia. Emellett a módszer talán legnagyobb előnye az, hogy gátolja a nemi úton terjedő fertőzések átvitelét.

A mesterséges megtermékenyítés folyamata több lépésből áll. A legfontosabbak az ondóvétel, az ondó vizsgálata és megfelelő kezelése, a ciklusdiagnosztika és az inszemináció. Ezek mindegyike megfelelő szakértelmet követel, aminek hiánya gyakran vezet kudarchoz.

Az ondóvételhez használt eszközöket előzetesen sterilizálni kell, amihez nem ajánlott kémiai anyagokat használni, mert azok elpusztíthatják az ondósejteket. A gáz (gázsterilizátor), a túlnyomásos gőz (autokláv) és a száraz hő (hőlégsterilizátor) alkalmazása egyaránt megfelelő. Az ondóvétel megkezdése előtt minden szükséges felszerelést elő kell készíteni és igyekezni ajánlott megteremteni a megfelelő körülményeket. Az ondóvételt a kan megszokott környezetében kell végrehajtani. A segédkezőknek nyugodtan kell viselkedniük és nem szabad a folyamatot siettetni. A padozat ne legyen csúszós. Sokat segít egy tüzelő szuka jelenléte, ami könnyebbé teszi a folyamatot és jelentősen növeli a leadott ondósejtek mennyiségét is. Szuka hiányában egy olyan tampon is megteszi, amin egy tüzelő szuka hüvelyváladéka van. Ez fagyasztva sokáig tárolható. A tapasztalt kanok általában ezek hiányában is képesek az erekcióra és az ejakulációra.

Az ondóvételhez legalább kettő, illetve ha szuka is van, akkor három személy közreműködésére van szükség. Ilyenkor az egyik a szukát tartja, a másik a kant, amit nem enged felugrani. A harmadik személy az ondóvételt végzi. Ennek első lépése az erekció kiváltása, ami a szuka vagy masszírozás hatására történik. Eközben a tasakot (fitymát) hátra kell húzni az erigált pénisz tövénél található gömb alakú duzzanat (bulbus glandis) mögé, hogy a tasak nyílása ne szoruljon rá a duzzanatra. A kilövellt ondó (ejakulátum) gyűjtésére speciális nejlontölcsért vagy tiszta nejlonzacskót használnak, amiből többet is érdemes előkészíteni. Ezt a pénisz tövéig felhúzott tasaknál, a gömb alakú duzzanat alatt fogva kell a hímvesszőn tartani és előre-hátra mozgatni. Ekkor a kan elkezdi előre lökni a csípőjét. Néhány perc után a lökőmozgások megállnak és az ondó több frakcióban ürül. Az elsőként ürülő mintegy 0,5-7 ml tiszta prosztata váladékra nincs szükség. Ennek a feladata a húgycső átmosása. Az ezt követően ürülő 0,5-3 ml zavaros (általában tejszerű, olykor véres) ondót viszont feltétlenül fel kell fogni. A harmadik frakció a szintén vízszerű prosztataváladék, aminek leadása közben a hímvessző jól érezhetően pulzál. Ilyenkor a gyűjtés megszakítható, mert erre sincs szükség. Ennek a mennyisége is változó, a nagy testű fajtáknál elérheti akár a 40 ml-t is. Az egész folyamat általában 5-15 perc alatt lezajlik.

Az ondóvételt követően és az inszeminálás végrehajtása előtt ajánlott megvizsgálni az ondót. Az ondóvizsgálat részei az ejakulátum mennyiségének, színének és kémhatásának a vizsgálata, valamint meghatározzák az ondósejtek sűrűségét, számát, mozgékonyságát, a mozgásuk sebességét és a morfológiájukat is. Az ejakulátum általában 100-5000 x106 mennyiségű ondósejtet tartalmaz, aminek kevesebb mint 20%-a abnormális és legalább 70%-a élénken mozog.

A levett ondó kezelése a attól függ, hogy friss, hűtött vagy fagyasztott ondót használnak a szuka mesterséges megtermékenyítéséhez. Ennek függvényében eltérő módszereket alkalmaznak:

  1. Friss ondó. A legtöbb esetben a kantól frissen nyert ondóval hajtják végre a szuka megtermékenyítését. Ilyenkor a tüzelő szukához vezetik a kant, ami megkönnyíti az ondó levételét. Az ejakulátumot sterilen kezelik, megvizsgálják és általában azonnal a megtermékenyítendő szuka hüvelyébe juttatják (inszeminálás).
  2. Hűtött ondó. Ha a szuka és a kan távol van egymástól, akkor általában hűtött ondót használnak a mesterséges megtermékenyítéshez. Ilyenkor figyelembe kell venni, hogy az ondósejtek hűtve csupán 2-4 napig maradnak életben. Fontos, hogy a hűtés lassú legyen, mert az ondósejtek érzékenyek a hirtelen hőhatásra. A hirtelen hűtés úgynevezett hideg sokkot okozhat, ami negatív változásokat idéz elő az ondósejtek morfológiájában és mozgásában. Hűtés előtt tanácsos ondóhígítót adni az ondóhoz, majd jól becsomagolva helyezik be a hűtőgépbe, hogy lassan hűljön le. A szállítás hőtartó dobozban vagy hűtőtasakok közé csomagolva történik.
  3. Fagyasztott ondó. Ez igényli a legkomolyabb felszerelést és felkészültséget, ugyanakkor a fagyasztott ondó sokáig tárolható és bármikor felhasználható.

A mesterséges megtermékenyítés sikerének további alapfeltétele a korrekt ciklusdiagnosztika, amiről már részletesen volt szó.

A folyamat utolsó lépése az ondó bejuttatása a női nemi utakba, vagyis az inszemináció. Ennek a kivitelezése is a leginkább attól függ, hogy friss, hűtött vagy fagyasztott ondót használnak:

  1. Friss ondó. Ilyenkor nem kell kapkodni, mert az ondósejtek szobahőmérsékleten sokáig maradnak életképesek. Az összegyűjtött ondót annak mennyiségétől függően 5 vagy 10 ml-es egyszer használatos steril fecskendőbe szívják fel, megvizsgálják, majd egy kb. 5 mm vastag és 40 cm hosszú steril és rugalmas katéter segítségével juttatják be a szuka hüvelyének a mélyére. A merev katéter használata és a durván végzett beavatkozás sérülésekhez vezethet. A katétert a bevezetés során felfelé és előre kell irányítani, hogy elkerülje a hüvely alján a húgycső bejáratát védő vakzsákot. A felvezetett katéter helyzetét a has áttapintásával ellenőrzik, majd az ondót lassan befecskendezik. Végül eltávolítják a katétert és egy ujjat vezetnek fel a hüvelybe mintegy 1-10 percre, hogy megakadályozzák az ondó kifolyását. Ez nem helyettesíthető a szuka hátsó felének felemelésével, az haszontalan. Ha a katéternek van felfújható gallérja, az is használható a visszafolyás megelőzésére.

Mivel az ondósejtek a szuka nemi utaiban hosszú ideig, átlag 5 napig maradnak életképesek, ezért általában korai megtermékenyítésre és annak megismétlésére érdemes törekedni. A legoptimálisabb eredmény akkor várható, ha ismert az LH csúcs ideje. Ilyenkor az ezt követő 2., 4. és 6. napon végzik el a szuka az inszeminálását. Ha csak két inszeminálásra van lehetőség, akkor azokra a 3. (4.) és a 6. napon kerüljön sor.

A méhen belüli megtermékenyítést speciális, a méhnyakon keresztül hatoló (transzcervikális) katéter, hasmetszés vagy endoszkóp segítségével végezik. Ilyenkor egyetlen inszeminálásra van lehetőség, amire az LH csúcs utáni 5. (6.) nap a legalkalmasabb.

  1. Hűtött ondó. A felhasználás előtt a hűtött ondó felmelegítését ugyanolyan lassan kell végezni, mint a lehűtését. Mivel a hűtött ondót szállítják, ami általában 1 napot vesz igénybe, és az ondósejtek hűtve csupán 2-4 napig életképesek, ezért viszonylag rövid idő áll rendelkezésre az inszeminálásra. A siker érdekében feltétlenül meg kell határozni a szuka LH csúcsának időpontját, majd ehhez kell igazítani az ondóvételt és a szállítást is.

A hűtött ondóval is legalább két inszeminálást ajánlott végezni, mégpedig az LH csúcsot követő 4. és 6., esetleg 5. és 7. napon. Az ondóvételt ezért általában az első inszeminálás előtti, vagyis a 3. napra kell ütemezni, hogy elegendő idő maradjon az ondó lehűtésére, a szállítására és az inszeminálások kivitelezésére is.

Ha műtéti megtermékenyítést hajtanak végre hűtött ondóval, akkor azt a friss ondónál leírt időpontban, vagyis az 5. (6.) napon tanácsos elvégezni, ezért az ondóvételt is ehhez kell ütemezni.

  1. Fagyasztott ondó. Ez fagyasztva sokáig tárolható, nagy távolságokra is elszállítható és bármikor felhasználható. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a lefagyasztott ondósejtek a felengedés után csak rövid ideig, legfeljebb 24 óráig élnek. A kisebb adagokkal végzett többszöri inszemináció eredményesebb, mintha egy nagyobb adagot használnak egyetlen alkalommal. Az inszeminálásokra ezért az LH csúcsot követő 4., 5. és 6. napon kerüljön sor, illetve ha műtéti úton juttatják be, akkor az 5. vagy a 6. napon történjen.

    vissza az elejéhez

 

Terméketlenség

 

A kutyák ritkán terméketlenek (meddők), mégis gyakran vetődik fel ennek a gyanúja. A leggyakrabban nem betegség áll a hátterében, hanem tenyésztésszervezési hibák vezetnek általában az eredménytelenséghez. A szukák ivari ciklusa 4-13 havonta jelentkezik csupán, spontán következik be a peteleválásuk, és még ennek lezajlásában is jelentős eltérések mutatkozhatnak, ezért a meddőségi panaszok hátterében gyakran áll az, hogy nem megfelelő időpontban végzik el a pároztatást. A tenyésztőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a fajra jellemző átlagosan 9 napos előivarzás olykor 2 nap, máskor 3 hét alatt zajlik le. Maga az ivarzás is ennyi ideig tart és ebben is hasonló szórás tapasztalható. A legtöbb szuka véres váladékot ürít az előivarzás alatt, ami színtelenné válik az ivarzás idejére, de gyakran véres marad, és még az is előfordulhat, hogy teljesen hiányzik. A szukák már az előivarzásuk idején is magukhoz vonzzák a kanokat, de nem engedik a párzást. Olykor pedig a ciklus lezajlik és a peteleválás is megtörtént, de észre sem veszik, vagy a szuka látványosan tüzel ugyan, de nem veszi fel a kanokat (a tűrés hiánya). A kutyatenyésztésben ezek okozzák a legtöbb problémát. Emiatt szukák esetében kiemelt figyelmet kell fordítani az ivarzás kezdetének meghatározása és a folyamat nyomon követésére, vagyis a ciklusdiagnosztikára.

A legegyszerűbb lehetőség az, ha a szuka észlelt tüzelésének a 3. napjától a 3. hét végéig kétnaponta megkísérelik a pároztatást egy tapasztalt és eredményes kannal. Ennél hatékonyabb megoldás az, ha a már ismertetett ciklusdiagnosztikai eljárások segítségével meghatározzák a fedeztetés optimális időpontját. Ha ez sem segít, akkor lehetséges, hogy egyszerűen nem szimpatikus a szukának a kiválasztott kan, vagy fordítva, ezért érdemes egy másik kannal is próbálkozni. Az is előfordulhat, hogy sem a szukával, sem a kannal nincsen probléma, de mindkettő tapasztalatlan, vagy a körülmények (a helyszín vagy a fedeztetésben közreműködő személyek viselkedése) nem ideálisak, ezért változtatásokra van szükség. Ha a párzás annak ellenére is elmarad, hogy a szuka rendben és időben ivarzott, a kan tapasztalt és termékeny, és még a körülmények is ideálisak voltak, akkor legközelebb mesterséges megtermékenyítéssel érdemes próbálkozni.

Ha megtörtént a párzás, de a szuka üres maradt, akkor előfordulhat, hogy az egyik tenyészállat meddő. Ha a kan nem fedezett eredményesen más szukákat, akkor a leghelyesebb mindkettő ismételt tenyésztési alkalmassági vizsgálatát elvégeztetni.

vissza az elejéhez

 

Védekezés a nem kívánt vemhesség ellen

 

Gyakran nem a megtermékenyítés okoz nehézséget, hanem annak az elkerülése. Az állatoknak nem gyártanak fogamzásgátlókat, de a szukák ivarzásának a megakadályozása lehetséges. Ez azonban jelentős beavatkozás, ami nem veszélytelen. A nem tenyészállatként tartott egyedek esetén ezért sokkal jobb megoldást jelent az ivartalanítás, vagyis a szuka ivari mirigyeinek (petefészkeinek) az eltávolítása. Az ivartalanítás megfelelő módon végrehajtva biztonságos, végleges, évekkel meghosszabbítja a szukák várható élettartamát és könnyebbé teszi a velük való együttélést is.

A tenyészállatok természetesen nem ivartalaníthatók. Azon ivarzások során, amikor a tenyésztő nem kívánja a szukát fedeztetni, a leginkább tanácsolható megoldás a szigorú elzárás. Az elhelyezés lényege, hogy megakadályozza a szuka kijutását és a kanok bejutását hozzá. Ilyenkor a lakás, vagy a különösen erős anyagból készített, lebetonozott és fedett kifutók ajánlhatók. A legjobb, ha a kifutó a kerítéstől távol kerül elhelyezésre. A sétáltatás is nagy körültekintést igényel, nem szabad gyermekekre bízni. Némi segítséget jelenthet a klorofill tartalmú tabletták és táplálék kiegészítők adagolása, mert ezek teljesen ártalmatlanok és mérséklik vagy elnyomják a tüzelő szuka szagát, ami csökkenti a kanokra gyakorolt vonzás intenzitását.

Az intakt szukák ivarzásának megakadályozására ma kétféle módszert alkalmaznak:

  1. Sárgatest hormon. Viszonylag olcsó és a közelmúltig sajnálatosan elterjedt megoldás volt a sárgatest hormon (progeszteron) adagolása. A legtöbbet mára kivonták a forgalomból, de még mindig kaphatók elhúzódó kiürülésű injekciós készítmények, amelyek egyetlen beadás után több hónapig, akár fél évig is megakadályozzák egy újabb ciklus kialakulását azáltal, hogy a szuka folyamatosan ban marad. Ezek használatát azonban a tenyészállatok esetében mindenféleképpen kerülni kell. A legkevesebb szövődményt a várható tüzelés előtti időszakban, vagyis az anösztrusz végén okozzák, de még ekkor adva is veszélyesek. A legtöbb káros hatás akkor jelentkezik, ha az első beadásakor már tüzel a szuka. A sárgatest hormonnak sokféle mellékhatása van, amelyek sorából a méh mirigyes-tömlős túltengése és gennykórja (pyometra) emelkedik ki, de emellett az elhízástól a cukorbetegségen át a tejmirigy daganatokig számos egyéb nemkívánatos következménye lehet. A tenyészállatoknál akár egyetlen alkalmazás is tartós cikluszavart idézhet elő, néhány örökre meddővé válik.
  2. GnRH. Az előbbinél inkább ajánlható megoldás az ivarzás megakadályozására a GnRH hatású (agonista) hatóanyagot tartalmazó implantátum alkalmazása. Ez olyan újdonság, ami kevésbé kockázatos. Eredetileg a kanok ivari tevékenységének átmeneti felfüggesztésére szánták, amire a gyakorlatban jól is vizsgázott. A beültetése után 6-8 héttel lecsökken a tesztoszteron termelése („hormonális kasztráció”), ami csak hosszú idő (6-12 hónap múlva) tér vissza. Ha szukába ültetik be, akkor az időzítéstől függően eltérő lesz a hatása. Az utóivarzás () idején, vagyis a már lezajlott tüzelés után alkalmazva hosszú ideig, nagyjából fél-egy évig elmarad az ivarzás, de néhány állatnál a méh gennykórja (pyometra) jelentkezhet. Az ivarilag inaktív időszak (anösztrusz) idején beültetve viszont előbb ivarzást vált ki. A megoldás legnagyobb hátránya az, hogy viszonylag drága és nem számítható ki pontosan az újbóli ivarzás időpontja.

Ha már megtörtént a baj, vagyis befedezték a szukát, akkor mielőbb fel kell keresni egy állatorvost. Ilyenkor a nem tenyészállat szuka a metösztrusz idején ivartalanítható, valamint több olyan gyógyszeres megoldás is létezik, amelyek megakadályozzák a vemhesség kialakulását vagy megszakítják azt. Az utóbbiakról bővebben a vemhesség művi megszakításának kapcsán lesz szó.

A leggyakrabban végzett beavatkozás az embrió beágyazódásának megakadályozása („nidáció gátlás”). Ilyenkor a párosodás után ösztrogén hormont adagolnak megfelelő adagban a szukának abban a reményben, hogy az egyrészt megakadályozza a megtermékenyült petesejtek méhbe jutását, másrészt megváltoztatja a méh nyálkahártyájának a magzatok megtelepedését elősegítő megvastagodását és váladéktermelését, ezáltal megakadályozza a beágyazódást. A beágyazódás hiányában az embriók felszívódnak, ami nem jár tünetek kialakulásával.

Ez egy viszonylag olcsó eljárás, de lehet sikertelen és járhat nemkívánatos mellékhatások kialakulásával is. Optimális esetben az első kezelés a véletlen párosodást követő 3. napon történik és ezt 48 óra múlva, vagyis az 5. napon megismétlik. A beavatkozás hatásfoka a párzás után később alkalmazva csökken és 1 hét után már általában eredménytelen. Emellett elhúzódhat miatta a tüzelés, megfertőződhet a méh, és a méh gennykórja (pyometra) alakulhat ki, ezért a tenyészállatok esetén jobb ennek is kerülni a használatát.

vissza az elejéhez

 

A méh gennykórja

 

A méh gennykórja (pyometra) a kutyák gyakori, a többi itt tárgyalt állatfaj (házi macska, vadászgörény és házi nyúl) esetében ritka betegség, ami a nem vemhesült nőstényeket érinti. Általában az idősebb állatokon és 2-12 héttel a tüzelés után keletkezik. Alapvetően két formája van:

  1. Ha zárt méhnyak mellett alakul ki, akkor általában a megnövekedett vízfogyasztás az első jele, majd fokozatosan elesettség, hányás és étvágytalanság lép fel.
  2. Ha a méhnyak nyitva van, akkor gennyes hüvelykifolyás is jelentkezik, amit általában könnyű felfedezni.

A méh gennykórja a tüzelés során kialakuló kedvező folyamatok következménye. A tüzelésre a magas tüszőhormon (ösztrogén) szint a jellemző, ami számos viselkedési és testi tünetet okoz. Egyik következménye az, hogy a tüzeléskor megnyílik a méhnyak, ami a lehetővé teszi, hogy a párzás során a hüvelybe került ondósejtek a méhnyakon, a méhtesten és a méhszarvakon át a petevezetőben található levált petesejtekhez jussanak. A tüszőhormonok másik, a méh gennykórjának kialakulását elősegítő hatása az, hogy akadályozzák a fagocita gennysejtek (neutrofil granulociták) kivándorlását (migrációját) a nemi utakba, hogy azok ne falhassák fel az ondósejteket. Mivel a méhnyak normálisan zárt, a méh steril, a hüvely viszont a külvilág része, ezért mindazon kórokozókkal fertőzött, amelyek a kutya bőrén is megtalálhatók. Ezek, ha nem kerülnek be a szervezetbe (pl. a bőr alá vagy a méhbe), akkor nem tudnak betegséget okozni (fakultatív patogén kórokozók). Az idősödő szukáknak általában elhúzódik a tüzelése, ezért tovább állnak a tüszőhormonok hatása alatt, vagyis tovább marad nyitva a méhnyak és tovább gátolt a fagocitózis is a nemi utakban. Ez meggyengíti a szuka védelmi rendszerét, ezért nő a kórfokozók megtelepedésének és elszaporodásának a valószínűsége a méhben.

A beteg szukákkal minél előbb állatorvoshoz kell fordulni. A pyometra általában a fizikális vizsgálat alapján is megállapítható, ha kitapintható a nagy méh és/vagy ha van hüvelykifolyás. Emellett tanácsos hasüregi ultrahang- vagy röntgenvizsgálatot és vérvizsgálatot is végeztetni. A leghatékonyabb gyógykezelés a beteg méh és a petefészkek műtéti eltávolítása. Ha a szuka tenyészértékének a megmentése a cél, akkor meg lehet próbálkozni antibiotikum és (nyitott méhszáj esetén) méhösszehúzók kombinációjával, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy ebben az esetben rosszabb a gyógyulási esély, sőt, nagyobb a szuka elpusztulásának a veszélye is, mint az időben végrehajtott műtét esetén, emellett a következő tüzelésnél feltétlenül meg kell termékenyíteni a szukát, ellenkező esetben nagy valószínűséggel visszaesik.

vissza az elejéhez

 

Álvemhesség

 

A szukák álvemhessége két formában jelentkezik:

  1. A fiziológiás vagy rejtett álvemhesség tulajdonképpen a időszakát jelenti, aminek csupán annyi látható tünete van, hogy a szuka nem ivarzik és megnagyobbodnak a tejmirigyei. Ez tehát minden normálisan lezajló ciklusban megtörténik és a  teljes időszakát magában foglalja.
  2. A másik formát klinikai vagy nyílt álvemhességnek is nevezik, ami gyakran, de nem minden tüzelés után jelentkezik. Általában a végén alakul ki. Azonban valójában ez a forma sem betegség, hanem a kutyák biológiai tulajdonsága, ami már a farkas ősöknél is fontos szerepet játszott a fajfenntartásban. Az álvemhes nőstény farkasok ugyanis segítettek a vehem kihordásától legyengült nőstények kölykeit felnevelni.

A kutya spontán peteleválású állatfaj, és az ivari ciklusára jellemző, hogy a levált tüszők helyén a metösztruszban sárgatestek alakulnak ki. Ezek sárgatest hormont (progeszteron) termelnek, ami előkészíti a méhet az embriók befogadására, a tejmirigyeket pedig a tejtermelésre. A nem vemhesült szukákban ez okozza az álvemhesség fiziológiás formáját, vagyis minden szabályos ciklus során jelentkezik.

Sárgatestek tehát még a meg nem termékenyült állatokban is kialakulnak és hormonálisan aktívak. A hormontermelésüket az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődő tejtermelési hormon (prolaktin) szabályozza. Ez egy visszajelzési folyamat (negatív feedback) segítségével történik: ha csökken a sárgatest hormon termelése, akkor több, ha pedig nő a sárgatest hormon termelése, akkor kevesebb tejtermelési hormon termelődik. Végül a sárgatestek lassan felszívódnak, miközben a sárgatest hormon mellett a tejtermelési hormon termelése is csökken.

Ha a vemhes állatokban az ellés, illetve a nem vemhes állatokban a végén a sárgatestek felszívódása hirtelen történik, akkor a sárgatest hormon szintje hirtelen csökken, a tejtermelési hormon termelése pedig megugrik és ennek hatására beindul a tejtermelés. Ez történik a vemhesség végén is. Ilyenkor a kutyák nem csak tejelni kezdenek, de emocionálisan is megváltoznak. A jellemző viselkedési tünetek kezdetben a nyugtalanság, az aktivitás csökkenése, az étvágytalanság és az alomkészítés. Olykor agresszió, a has nyalogatása és különböző tárgyak (pl. a játékok) gondozása is jelentkezik. Később testi tünetek is kialakulnak, mint a tejmirigyek duzzanata és a tejtermelés, ritkábban a has megnagyobbodása, és még áltolófájások is jelentkeznek. Ezek a viselkedési és testi jelek a magasra ugró prolaktin, vagyis tejtermelési hormon szintnek köszönhetők. Ezt nevezzük klinikai vagy nyílt álvemhességnek, és ha a szakemberek egyszerűen álvemhességről beszélnek, általában ezt értik alatta. A klinikai álvemhesség, ha a legenyhébb tünetekben megnyilvánuló eseteket is beleszámítjuk, a ciklusosan ivarzó, meg nem termékenyült szukák 50-75%-át érinti.

Annak ellenére, hogy a kutyák felsorolt viselkedési és testi tünetekben megnyilvánuló klinikai álvemhessége sem betegség, hanem egy biológiai megoldás a kölyöknevelés terheinek falkán belüli megosztására, sok probléma adódik abból, hogy a tejelő szukák többsége nem szoptat. Ilyenkor ugyanis a tejmirigyekben felgyülemlő tej gyulladásos elváltozásokat idéz elő, ami idővel daganatok kialakulásához vezethet. Ez olyan gyakori, hogy a klinikai álvemhességet a tejmirigy-daganatok megelőző (prekurzor) állapotának tekintjük, ezért is igyekszünk mielőbb megszüntetni a nem szoptató szukák tejtermelését.

Gyógykezelés céljából enyhébb esetekben elegendő, ha átmenetileg kevesebbet kapnak a szukák enni vagy koplaltatják őket, és a szokásosnál kevesebbet foglalkoznak velük, vagyis nem vesznek tudomást róluk, és nem simogatják vagy jutalmazzák. Mivel az agyalapi mirigy működése közvetlen idegi szabályozás alatt áll, az esetek egy jelentős részében ez az álvemhesség gyors megszűnéséhez vezet. A sokáig fennálló, makacs és súlyos esetekben viszont az elmondottakat ajánlott a tejtermelési hormon (prolaktin) termelődését gátló gyógyszeres kezeléssel kombinálni.

Az egyes állatok különböző mértékben hajlamosak a klinikai álvemhesség kialakulására. Van olyan, amelyiknél soha sem jelentkezik, másoknál pedig minden tüzelés után. Azokat a szukákat, amelyek hajlamosak az álvemhességre, és nem kimondottan tenyésztési célból tartják, a leghelyesebb mielőbb ivartalaníttatni. Érdemes figyelmet fordítani arra is, hogy a műtét ne a sárgatest fázis (), hanem az ivarilag inaktív szakasz (anösztrusz) idején történjen, különben a petefészek eltávolítása miatt hirtelen csökkenő sárgatest hormon miatt megugorhat a prolaktin termelés, és álvemhesség alakulhat ki. Ez ugyan az utolsó álvemhesség lesz a szuka életében, de ugyanolyan következményekkel járhat, mint a többi, ezért ajánlott a megfelelő időzítéssel elkerülni.

vissza az elejéhez

 

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.