Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  MACSKATARTÓKNAK

ki tartson?

új cica a háznál

összeszoktatás

nevelés

takarmányozás

ápolás

egészségvédelem

betegségek

tenyésztés

vissza

mentsen életet

  KUTYATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

Felkészülés a macskatenyésztésre

 

A legtöbb macskatenyésztő egyetlen macskával kezdi és fokozatosan alakítja ki a tenyészetét. Ez általában a tenyésztő lakásában, annak egy vagy több helyiségében működik, de vannak olyan tenyésztők is, akik külön épületben helyezik el a tenyészállatokat, különösen a kandúrokat. Fontos, hogy az épület jó állapotban legyen, és alkalmas legyen arra, hogy a macskák biztonságban és egészségesen éljenek benne. Mivel a macskatenyésztésben alapvető követelmény a retrovírusoktól (FeLV és FIV) és más kórokozóktól (pl. klamidiózis, bolhásság és fülrühösség) való mentesség, ezért a tenyészállatokat és az azokkal érintkező macskákat megbízható módon kell elkülöníteni az idegen macskáktól.

A felkészülést a lakásban és a ház körül kialakítható macskatenyészetek bemutatásával kezdjük, majd röviden érintjük a tenyésztésre szánt macskák felnevelését és takarmányozását.

 

Macskatenyészet kialakítása a lakásban

 

Ma a legtöbben a lakásukban tenyésztik a macskákat. Ilyenkor az egyik legfontosabb alapelv a lakhatóság fenntartása mellett a megfelelő életkörülmények biztosítása,  beleértve azt, hogy az állatok elérhessék a lakás különböző részeit, hacsak nem áll fenn valamely kizáró ok, mint a gyermekszoba, a télikert vagy az éléskamra esetén. Ahol több macskát tartanak, ott általában az erre kijelölt helyiségekben helyezik el őket, amiket úgy rendeznek be, hogy a macskák számára is megfeleljen, és ahol olykor tágas ketreceket állíthatnak fel az egyes állatok vagy állatcsoportok elkülönítésére. A ketrecben tartás legalapvetőbb szabálya, hogy minden állatot ki kell engedni naponta legalább néhány órára.

A macskák etetésére és itatására leginkább a porcelán, emellett az üvegtálak javasolhatók. A macskák nem hajlamosak sem szétrágni, sem felborítani a műanyag tálakat, de gyakran mutatkoznak érzékenyeknek azok anyagára, ezért nem ajánlott a használatuk. Sok macska részesíti előnyben a folyóvizet az állóvízzel szemben, ezért ajánlott naponta többször is megnyitni a csapot a számukra, hogy ihassanak. Az utóbbi években egyre divatosabb és valóban nagyon hasznos eszköz a kisállat szökőkút (pet fountain), ami egy az ivóvizet tároló, azt forgató és szűrő elektromos önitató. Ebből a macskák szívesebben és többet is isznak, mint a hagyományos itatótálakból, ami segíti az egészségvédelmüket. Ha valaki ilyen eszközt vásárol, előfordulhat, hogy a macskák eleinte kerülik, de egy idő után megszokják és többet isznak belőle, mint az állóvízből.

A macskák ösztönösen szobatiszta állatok, ezért ha egészségesek és gondoskodtak megfelelő alomtálcáról és alomanyagról is a számukra, akkor maguktól azt használják, erre nem kell őket tanítani. Alomtálcából legalább annyit kell kihelyezni, ahány macska él együtt, különben előbb-utóbb valamelyik elkezd mellé járni. Hasznos, ha a tálca oldala olyan magas, ami még nem zavarja a bejutást, de akadályozza az alomanyag kikaparását. A tálca alapterülete legyen legalább akkora, hogy a macska kényelmesen meg tudjon fordulni benne. A túl kicsi vagy alacsony falú tálcák a környezet szennyeződéséhez vezetnek. A fedett macskavécék használata nagyon célszerű, de csak addig, amíg megfelelően takarítják őket. A befedésüknek ugyanis az a célja, hogy a szagok bennmaradjanak, ami jó a családnak, de nem biztos, hogy megfelel a macskának is. Ha ritka a takarítás vagy rossz az alomanyag, akkor kellemetlen szag alakul ki belül, ezért előfordulhat, hogy a macskák kerülni kezdik. Hogy ez a gond, azt abból lehet felismerni, hogy a macskák visszaszoknak, ha eltávolítják a doboz tetejét. A fedett macskavécéket ezért különösen jó szagszívó képességű alomanyaggal érdemes feltölteni, és rendszeresen ki kell takarítani.

A kereskedelmi forgalomban sokféle különböző anyagú, alakú és illatú alomanyag kapható. A kiscicáknak kezdetben inkább az olcsó, nem illatosított, de megfelelő ammónia megkötő tulajdonságú alumínium-szilikát ásványi alomanyagokból (pl. zeolit vagy bentonit) készült alomanyagok ajánlhatók, mert ezek megkönnyítik a szobatisztaság kialakulását. Később inkább egy nagyobb nedvszívó képességű, úgynevezett csomósodó alomanyagot érdemes választani. Fontos szempont, hogy ezt a macska is kedvelje és ne csak a tenyésztő. Hiába szeretünk mi egy alomanyagot a nedvszívó képessége vagy az illata miatt, ha a macskák nem hajlandók használni, akkor másikat kell választani. Az összeállt, ürülékkel szennyezett részeket az állatok számától függően naponta legalább egyszer vagy többször ki kell merni egy alomlapát segítségével, emellett általában legalább hetente, vagy az alom gyártója által ajánlott időközönként ki kell cserélni a maradékot is. Ilyenkor ki kell mosni az alomtálakat, az oldalukon található felrakódást ecettel eltávolítani, majd kiöblíteni és használat előtt megszárítani.

A kereskedelmi forgalomban már kapható automata öntisztító alomtálcák használata viszont megfontolandó. Ezek, legyenek is bármely kényelmesek a számunkra, gyakran megijesztik és tartósan rettegésben tartják a macskákat.

A macskáknak ösztönös igényük van a kaparásra. Ez a lakásokban a problémák egyik legjelentősebb forrása, ami sokakat riaszt el a macskatartástól és tenyésztéstől, pedig megfelelő módszerek alkalmazásával általában megelőzhető a károkozás, és a macskák kaparása kordában tartható. A legfontosabb azzal tisztában lenni, hogy ez nem rosszaság vagy valamiféle bosszúállás, mint azt sokan gondolják, hanem a házi macska egyik természetes biológiai tulajdonsága, ezért sem megelőzni, sem pedig megszüntetni nem lehet, csak átirányítani. Ha bántják vagy valami bántja a macskát, válaszul gyakran kezd intenzívebb kaparásba, innen a legenda a bosszúállasról. Hiába veszekszik valaki a macskájával, az legfeljebb azt tanulja meg, hogy az illető jelenlétében nem szabad kaparni, de a távollétében továbbra is karomélesítésre használ bármit, a falat, a bútorokat vagy az egyéb berendezési tárgyakat. A kaparást ezért is nem szabad tiltani, hanem át kell irányítani, vagyis egy a macskák és az emberek számára is elfogadható mederbe kell terelni.

Számos különböző kaparó és kaparófa típus kapható és házilag is sokféle készíthető. Vannak olyan macskák, amelyek függőleges felületen szeretnek kaparni, ezért kaparófa hiányában a bútorok oldalát, az ajtófélfát vagy a falat kezdik el rongálni, mások pedig a vízszintes felületeket részesítik előnyben, ezért a szőnyegeket vagy az ülőlap kárpitjának szövetét kezdik ki. A leghelyesebb ezek megelőzésére törekedni, és olyan kaparó alkalmatosságokat beszerezni, ami megfelel a különböző igényű állatok számára. A kaparófával kapcsolatos legfontosabb szabály az, hogy legyen olyan magas, hogy a felnőtt macskák is kényelmesen kinyújtózva használhassák és olyan helyre kell állítani, ahol senki és semmi sem zavarja ebben a macskát. Ez a terület legyen tabu, vagyis olyan kizárólag a macskák számára fenntartott hely, ahol semmi kellemetlenség sem érheti őket. Előnyös, ha a kaparó alkalmatosság aljában búvóhelyet, a tetején pedig fekvőhelyet alakítanak ki, ami még vonzóbbá teszi a használatát. Ennek érdekében érdemes játékokat is akasztani rá és jutalomfalatot tenni a polcaira és a tetejére. A macskák általában a nádfonatból készült kötéllel bevont, vagy más durva anyaggal burkolt felületeket kedvelik, de van olyan macska is, amelyik a sima fafelületet részesíti előnyben, amit érdemes figyelembe venni. A legjobb kaparó többféle lehetőséget kínál, vagyis különböző irányú (függőleges és vízszintes) és különböző anyaggal burkolt felületek vannak rajta. Fontos az is, hogy a szerkezet elég stabil legyen, mert a felborulása elriaszthatja a macskát. És az sem árt, ha egy nagy lakásban több, illetve többféle van belőle.

A pihenés és az elvonulás is fontos. A macskák igényesek a fekhelyükre. A számukra berendezett helyiségekben és a ketrecekben is alkalmas fekvőhelyről kell gondoskodni a számukra. A kaparófa alján kiképzett doboz vagy az azon található felületek is fekhelyként szolgálhatnak. Mivel szeretik nézegetni az utca forgalmát és télen előnyben részesítik a meleg helyeket, ezért az ablak belső párkányára vagy az ablak alatti fűtőtestre is fekhelyeket érdemes felszerelni. A legtöbb macska szeret elbújni, amire egy szekrény, más bútor vagy erre a célra beszerzett egy vagy több búvóláda is lehetőséget biztosíthat. Bebizonyították, hogy néhány bejárattal ellátott cipős doboz az ágyak alatt vagy más félreeső helyen jelentősen csökkenti a stresszt.

A testmozgás nélkülözhetetlen, de a már elmondottak miatt sem a tényészmacskákat, sem a velük érintkező macskákat nem szabad közterületre engedni. Általában a lakásban szabadon, annak egy helyiségében, illetve azon belül jól berendezett, kényelmes ketrecekben tartják őket, de minden nap a lehetővé kell tenni a számukra, hogy legalább néhány órára a lakás egy részében vagy az egész lakásban szabadon mozoghassanak. A mozgatásra az egyik legjobb megoldás egy a házhoz csatlakozó teljesen zárt és izolált kifutó kialakítása. Ez jelentősen javítja a macskák komfortérzetét, és nem veszélyezteti a biztonságukat. A kifutóra alapvetően ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a kutyák kennelére, vagyis védett helyre kell telepíteni, megfelelően fel kell szerelni és rendszeresen kell takarítani. A kifutó oldalát és tetejét úgy kell beburkolni, hogy az lehetetlenné tegye az idegen macskákkal való érintkezést. Az is jó megoldás, ha egy részben zárt udvarra engedik ki a macskákat, aminek a kerítése áthatolhatatlan, hogy a macskák ne tudnak kijutni, vagy idegen állatok bejutni. A kifutóba vagy az udvarra történő szabad kijárás macskaajtó felszerelésével segíthető elő.

Kiállításra vagy állatorvoshoz minden macskát szállítani kell, ezért a tenyészet egyik alapvető felszerelése a macskaszállító doboz. Ennek jól zárhatónak és elég nagynak kell lennie. A legjobb, ha legalább akkora, hogy megfordulhasson és kényelmesen elnyújtózhasson benne a macska, illetve a gyakran és a hosszú távon utazó állatok számára itató alkalmatosság és macskavécé is elhelyezhető legyen benne. Szállító doboz nélkül veszélyes a macskával közlekedni. Sokan próbálják pórázzal és nyakörvvel vagy hámmal helyettesíteni, de ezek csak akkor használhatók, ha a macska tűri. Ilyenkor az okozhat problémát, ha megijed valamitől. Ezért ha hámmal és nyakörvvel indulnak útnak, mindig vigyen magával egy szállításra akár csak ideiglenesen alkalmas táskát vagy szatyrot. Jó kényszermegoldás lehet még egy párnahuzat is a macskák szállítására.

A macskák elhelyezése során figyelembe kell venni a csoportépítő képességük korlátait. A kandúrok kizárólag elkülönítve tarthatók, de a nőstények általában jól megférhetnek egymással, különösen, ha együtt nevelkedtek fel. A csoportokon belül bármikor keletkezhetnek feszültségek. Minden új jövevény beilleszkedése komoly kihívást jelent mind a macskák, mind a tenyésztő számára.

Az újonnan érkezett macskák, a betegek és a vemhesség végétől az anyák is külön elhelyezést igényelnek. A felsoroltak miatt lehetőséget kell teremteni a macskatenyészetekben az egyes állatok vagy állatcsoportok elkülönítésére, vagyis külön helyiségben, illetve ketrecben való elhelyezésére, és ezekben is minden említett felszerelést és elegendő helyet kell biztosítani a macskák számára.

A kutyákhoz hasonlóan nálunk nem terjedt el a macskák ideiglenes ketrecbe zárása sem, pedig számos előnye van. Van azonban néhány szempont, amit figyelembe kell venni. Mivel a lakáson belül a testmozgás hiánya jelenti az egyik legnagyobb problémát a macskák számára, ezért a ketrec legyen akkora, hogy mozoghasson is benne a macska. Jó, ha magas építésű, a szokásos felszerelések mellett néhány polc és sok játék is belefér. Az aljzat ne sértse a macskák lábát, a rácspadozat ezért elfogadhatatlan. A macskák ketrecét általában nem a nappaliban, hanem valamelyik kis forgalmú, nyugodt helységben (pl. a macskáknak fenntartott külön szobában vagy egy hálószobában) állítják fel és lehetőleg olyan magas bútoron helyezik el, ami jó rálátást biztosít a környezetre a macska számára és egyben könnyű kezelést tesz lehetővé. És ha megfelelő méretű a ketrec, akkor is ki kell engedni a macskákat naponta legalább néhány órára.

A macskák ellető ládájának is akkorának kell lennie, hogy a nőstény szabadon megfordulhasson benne, a pereme pedig legyen elég alacsony ahhoz, hogy kilásson belőle. A könnyen takarítható (pl. műanyag) megoldások tekinthetők a legjobbaknak, de szükség esetén egy kartonpapírpapír doboz is használható erre a célra. Az ellető láda alját a fialás előtt több réteg újságpapírral ajánlott kibélelni, hogy a felső, beszennyeződött réteget viszonylag könnyen, az anya és az újszülöttek minimális zavarásával el lehessen távolítani fialás közben és utána.

vissza az elejéhez

 

Macskatenyészet kialakítása a ház körül

 

A lakás mérete jelentősen korlátozza a tartható állatok számát. Ha kimondottan a macskatenyésztés céljára alakítanak ki egy külön épületet, akkor abban megfelelő, a lakáséhoz hasonló világításról, fűtésről és szellőztetésről kell gondoskodni, és az is fontos szempont legyen, hogy könnyen lehessen takarítani és fertőtleníteni. A takarításra és a szellőzésre különösen nagy hangsúlyt kell fektetni, mert a macskák rosszul viselik a magas páratartalmat és a kellemetlen szagokat. Ha kifutót is építenek az épülethez, azt minden oldalról és felülről is zárni kell olyan módon, hogy a tenyészet macskái semmiféleképpen ne érintkezhessenek kóbor állatokkal. Amúgy a lakáson kívüli épületben elhelyezett tenyészetek felszerelése és üzemeltetése nem sokban különbözik a lakáson belüliekétől.

vissza az elejéhez

 

A tenyészállatok kiválasztása és felnevelése

 

A macskákat akkor tekintjük tenyészérettnek, amikor már legalább egy évesek és lezajlott több ivarzási ciklusuk. A legtöbb nőstény 7 és 10 hónapos kora között válik ivaréretté, vagyis ekkor ivarzik először. Ilyenkor az átlagsúlyuk 2,3-3,2 kg között van. Az egészséges nőstények évente 2 almot nevelve akár 8-10 éves korukig is tenyésztésben tarthatók. Azokat a nőstényeket, amelyek 5 éves korig nem kölykeztek, már nem tanácsos tenyésztésbe fogni, mert nagy a komplikációk veszélye. Azokat az állatokat pedig, amelyeket nem kívánnak tovább tenyészteni, ajánlatos mielőbb ivartalaníttatni. Az ivartalanítás a macskák esetében még a kutyáknál is jelentősebb mértékben növeli a várható élettartamot. A nőstényekét legalább 4, a kandúrokét pedig legalább 7 évvel hosszabbítja meg.

A tenyészállatokat fel kell készíteni a tenyésztésre. Erre csak akkor alkalmasak, ha addig is megfelelő körülmények között nevelkedtek és éltek, ezért egészségesek, megfelelő a kondíciójuk, valamint mentesek a fertőző és az örökletes betegségektől. Ezért tenyésztésbevétel előtt is a külvilágtól izoláltan kell tartani és meg kell vizsgáltatni legalább retrovírus (FeLV és FIV) fertőzésre őket, mert az ezektől való mentesség garantálása minden tenyésztő kötelessége. A köznyelvben tévesen FIP vírusnak is nevezet koronavírussal ma a legtöbb tenyészállomány fertőzött. Ez a vírus ugyanis akadálytalanul terjed a kiállításokon is. A kérdés ezért valójában az, hogy mennyire veszélyes törzs kerül be az állományba? A koronavírus ugyanis általában nem okoznak megbetegedést, hanem tünetmentesen szaporodik a macskák bálcsatornájában, és a bélsárral ürül. Ez egy RNS-vírus, s mint az ilyeneknek általában a koronavírusnak is az a jellegzetessége, hogy gyakran mutálódik. Emiatt egyik pillanatról a másikra jelentősen megváltozhatnak a vírus tulajdonságai. Bizonyos mutációk lehetővé teszik, hogy a vírus bekerüljön a véráramba, és ilyenkor olyan betegséget (fertőző hashártyagyulladás, FIP) okoz, ami minden esetben az érintett macska elpusztulásával jár. Ezt a megváltozott vírust azonban a macskák már nem ürítik a bélsarukkal, így a fertőzés minden esetben a jóindulatú (enterális) koronavírussal következik be és mindig az adott macskában alakul ki belőlük a FIP vírusa. Vannak olyan koronavírus törzsek, amelyek szinte soha vagy csak nagyon ritkán okoznak FIP-et, és vannak olyanok is, amelyek gyakran. Mivel a fajtatiszta macskákban gyakrabban jelentkezik a fertőző hashártyagyulladás, az utóbbi törzsek sok problémát okoznak. A ritkán és a gyakran mutálódó, valamint a FIP vírussá vált törzseket egyelőre nem tudjuk megbízható módon elkülöníteni egymástól a gyakorlatban, ezért az lenne a legjobb, ha a tenyészetek mentesek lennének minden koronavírustól. Ez állománycserével vagy kisebb állományokban mentesítéssel érhető el.

Azoknak az örökletes betegségeknek a körét, amelyektől mentes tenyészállatokat szabad csak tenyésztésben fogni, és a szükséges vizsgálatokat is általában a tenyésztői szervezetek határozzák meg. Sok fajta esetén a macskák policisztás vesebetegsége (PKD) és hipertrófiás kardiomiopátiája (HCM) számít olyan örökletes betegségnek, amelytől a tenyészállatoknak feltétlenül mentesnek kell lenniük. Ajánlás hiányában beszélje meg ezt a kérdést az állatorvosával. Ez a két betegség monogenetikus, ezért általában jól szűrhető, de mindig az adott fajtára kidolgozott eljárást kell használni, ezért nem minden fajta szűrhető. Néha előfordul az is, hogy több mutáció is hasonló örökletes betegséget okoz, ezért az egyikre szűrve a másik még felütheti a fejét.

Legalább 2 héttel a kiválasztott tenyészállat első pároztatása előtt gondoskodni kell a szükséges védőoltások beadatásáról és a paraziták elleni kezelésekről is. Az oltatlan anyák kicsinyei gyakran betegszenek meg és pusztulnak el fertőző betegségekben. A vemhes nőstényeket viszont nem szabad beoltatni, mert az gyakran magzatkárosító hatású.

A kandúrok kiválasztása ugyanolyan gondos körültekintést igényel, mint a kutyakanoké, hiszen több nősténnyel is párosodhatnak. Nem csak arra kell tekintettel lenni, hogy kívánatos küllemi és viselkedésbeli jegyeket örökítsenek, és megfeleljenek az adott nőstényhez, de alapvető elvárás az is, hogy mentesek legyenek a genetikai és a fertőző betegségektől. Habár nincsen rá tudományos bizonyíték, mégis sok tenyésztő osztja azt a megfigyelést, hogy az utódok a küllemükben inkább az anyjukra, a viselkedésükben pedig inkább a kandúrra hasonlítanak majd.

vissza az elejéhez

 

Tenyésztésre szánt macskák takarmányozása

 

A kiválasztott tenyészállatok kezdettől fogva jó minőségű táplálékot igényelnek. Ma már általános a gyári tápok etetése, mert házilag összeállított táplálékkal nehezebb és költségesebb is a macska igényeinek a maradéktalan kielégítése. A tenyészkutyákhoz hasonlóan a tenyészmacskáknak sincsenek különleges igényeik, de az optimális fejlődéshez és az ivarszervek kifogástalan működéséhez is elengedhetetlen a jó minőségű kölyök, majd egy éves kortól egy hasonlóan jó minőségű felnőtt macskatáp etetése, amin a fedeztetést megelőző időszakig nem szükséges változtatni. A legtöbb tenyésztő a kis rosttartalmú, koncentrált tápok etetését részesíti előnyben, amivel el lehet kerülni a hiányos táplálás mellett a nagy has kialakulását is, emellett könnyebb kielégíteni vele az állatok szükségleteit a nagyobb igénybevétel időszakában, emellett segítenek megelőzni a különben gyakori bélsárrekedést is. Ha jó minőséget fogyaszt a macska, akkor általában nincsen szüksége más kiegészítésre, mint a különböző szőroldókra.

vissza az elejéhez

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

 VISSZA A NYITÓ OLDALRA

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.