Újpest:
787-2637

i

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  NEVELÉS

alapelvek

szocializáció

kiképzés

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  TAKARMÁNYOZÁS

A társállatok nevelésének alapelvei

 

A nevelés lényege a tanítás, a tanulás pedig tulajdonképpen egy alkalmazkodási folyamat, aminek a segítségével az ember és az állatok képesek gyorsan alkalmazkodni a környezet változásaihoz. Ha a környezet megváltozik, akkor az állatok reagálnak rá, vagyis megváltozik a fizikumuk (pl. megizmosodnak vagy téli bundát növesztenek) vagy megváltozik a viselkedésük. Az utóbbi lehet ösztönös folyamat eredménye, mint amikor a fájdalom mozgást vált ki vagy a vízivás ha szomjas az állat, de tanult folyamat következménye is, amikor az állat megtanulja, hogy mi a jó és mi a rossz reakció az adott helyzetben, ezért az előbbi gyakoribbá, az utóbbi ritkábbá válik. Az ismétlés megerősíti a tanultakat, a gyakorlás hiánya viszont gyengíti.

Bármilyen kisemlős társállatot tart valaki, annak nevelése a gyermekneveléshez hasonló alapelveken nyugszik, leginkább csak a módszerekben van különbség. Az alapelveket minden állattartónak ajánlott megismerni, ugyanis ezek képezik a sikeres nevelés és egyben a sikeres együttélés alapját. A továbbiakban a legfontosabb nevelési alapelveket foglaljuk össze.

 

A cél meghatározása

Az egyik legfontosabb szabály az, hogy előbb a saját fejünkben kell rendet teremteni, mielőtt egy állat nevelésébe kezdünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit kell és szeretnénk elérni. A válasz sokféle lehet, de csak azokat a célkitűzéseket szabad követni, amelyek egyaránt megfelelnek nekünk, az állatnak és a környezet számára is. El kell vetni minden olyan elképzelést, ami nem összeegyeztethető ezekkel. Ne hagyjuk, hogy az állat magától nőjön fel, mert abból csak baj lehet, hanem irányítsuk, hogy elősegítsük a beilleszkedésre képes személyiség jegyeinek kialakulását. A másik túlzás sem ajánlott, vagyis ne akarjunk egy gépies, szolgai alattvalót nevelni belőle. Az elvárások teljesítése és az egyedi képességek kibontakozásának elősegítése finom egyensúlyozást igényel az állatok nevelése során, hasonlóan ahhoz, mint ami a gyereknevelésben vár ránk. Ha valaki átgondolja, hogy mit szeretne a következő egy-másfél évtizedben, akkor szinte magától adódik, hogy egy értelmes, alkalmazkodó, elviselhető és ártalmatlan, ugyanakkor boldog társat szeretnénk magunknak, akivel együtt lehet élni, aki maga is elégedett, és aki nem teszi tönkre a környezettel ápolt kapcsolatunkat.

 

Pozitív megerősítés

Az állatok nevelésének alapját az képezi, hogy igyekszünk kapcsolatot kialakítani az állat viselkedése és annak következményeivel között annak érdekében, hogy irányítani tudjuk az állatot. Amúgy ő is ezt teszi velünk. Ez a kapcsolat lehet pozitív és negatív is. A modern állatnevelés alapja a pozitív megerősítés, vagyis hétköznapi szóval a jutalmazás tudatos alkalmazása. A pozitív megerősítés szerepe az állat motiválása és a visszajelzés, lényege pedig az, hogy annál jobban jutalmazzuk, minél inkább azt teszi, amit elvárunk tőle. A jól megválasztott motivációval és a rendszeres pozitív visszajelzéssel szinte bármit elérhetünk, ami reális. Az motivál a legjobban, amit az állat meg szeretne kapni, el szeretne érni, és ami nem árt neki. Az egyik legelterjedtebb megoldás a jutalomfalat. Ezzel azonnal megerősítheti a kívánatos magatartást és alkalmas arra, hogy erősítse a hajlandóság mellett a bizalmat is. A legjobb, ha nem emberi táplálékot vagy más megbízhatatlan összetételű jutalomfalatot választ, hanem az állat életkorának és testméretének megfelelő komplett tápot vagy más egészséges finomságot használ erre a feladatra, amit kis mennyiségben adagolhat. Ne feledje el az így megetetett ételmennyiséget mindig le kell vonni a napi táplálékadagból. Természetesen megfelelő jutalom a dicséret és a simogatás, valamint a kölcsönös nagy örömködés is. Ezekkel érdemes tudatosan élni, vagyis céltudatosan és arányosan adagolni, feltételekhez kötni és úgy biztosítani az állat számára, hogy értékes maradjon. A nevelésben és a kiképzésben nagyon elterjedt módszer egy hangadó eszköz, a kattanó hangot adó klipper használata, amit jutalomfalat ésszerű használatával összekötve hatékonyan lehet alkalmazni a tanulás felgyorsítására. A játék is motiváló tényező lehet, amit tudatosan alkalmazhat a gyakorlatok közben és után, illetve maga a játék is tartalmazhat olyan feladatokat, amelyek a képzés részei. A kutyák számára a sétáltatás vagy a kutyafuttató felkeresése is lehet jutalom, amit összeköthet a gépjárművel való utazás gyakorlásával vagy leültetési és visszahívási gyakorlatokkal. A kutyák általában örülnek a mozgáslehetőségnek és hamar megtanulják, hogy a séta során mozoghatnak és kalandok is adódnak. A ketrecben tartott állatok is hajlandóak bizonyos feladatok végrehajtására, hogy kijuthassanak. Ezért a sétáltatás is lehet a jutalom a számukra. Bármelyik jutalmazási módszert is alkalmazza, törekedjen arra, hogy egyiket se vigye túlzásba, vagyis megfelelően adagolja kis részletekben és közvetlenül a sikeresen végrehajtott feladat után, hogy össze tudja azzal kötni az állat. Fontos annak tudatos keresése, hogy melyik jutalmazási módszer a legcélravezetőbb az adott állatnál az adott feladat sikeres végrehajtása érdekében. Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy milyen állatfajjal foglalkozunk, hiszen a többi állatfaj intenzívebb motivációt igényel, mint a kutyák.

 

Negatív megerősítés

A negatív megerősítés lényege abban áll, hogy igyekszünk elriasztani az állatot attól, amit nem szeretnénk, ha csinálna. Ilyenkor büntetjük vagy kényszerítjük annak érdekében, hogy valamely magatartást gyakrabban ismételjen, vagy elveszünk valamit a kutyától, amit szeretne megtartani.  

A büntetés az, amikor az állat kellemetlen vagy fájdalmas visszajelzést kap annak érdekében, hogy ne ismételjen meg egy nem kívánatos magatartást (pl. az engedetlenséget). Alapvetően kétféle büntetés létezik:

  1. A pozitív büntetés lényege az, hogy a nem kívánatos cselekedet jelentkezése esetén olyasmit alkalmazunk, amit az állat nem kedvel, ezért csökken az ismétlés valószínűsége. Erre példa a táplálék elfogadására nevelés. Az idősebb generáció talán még emlékszik, hogy a régi könyvekben úgy ajánlották elérni, hogy a kutya kizárólag parancsszóra egyen, hogy egy villára finom falatot húztak, amit a kutya orra elé tartottak, és ha azt engedély nélkül akarta megenni, akkor a villát gyorsan megforgatva a nyelével a kutya orrára koppintottak. Sok ilyen ajánlás létezik, amelyek közös jellemzője, hogy egyrészt következetesen, vagyis minden esetben és azonnal, másrészt közvetlenül a nem kívánt cselekmény után, harmadrészt pedig részarányosan, vagyis az elkövetett bűn súlyával megegyező mértékben kell végrehajtani a büntetést, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Ha a három feltétel egyike nem teljesül, a büntetés haszontalanná válik. Ám a pozitív büntetést helyesen alkalmazva sem javasolható a kölyöknevelés, a kiképzés vagy a viselkedési problémák korrigálása során. Meg lehet vele állítani egy viselkedési folyamatot, de nem alakul ki helyette a helyes viselkedés, vagyis egy „viselkedési vákuum” keletkezik. A sok büntetés elkedvetleníti az állatot és nemkívánatos következmények kialakulásához vezethet, mint a tanult tehetetlenség vagy a szökés. Veszélyezteti és idővel szorongóvá is teheti az állatot, félelmet, esetleg félelmi agressziót válthat ki, ami a büntetést alkalmazó személy számára is veszélyt jelenthet. Az állatok hamar hozzászoknak, ezért idővel fokozni kell a büntetést, ami végképp tönkreteszi a tulajdonos és az állat kapcsolatát. Ráadásul sokan csak azért alkalmazzák, mert türelmetlenek vagy rossz a hangulatuk. Mindezek eredményeként romlik miatta a tanulási folyamat eredményessége.

  2. A negatív büntetés lényege pedig abban áll, hogy elveszünk az állattól valamit annak érdekében, hogy ne ismételjen meg egy nem kívánt magatartást. Pl. ellopja az ételt az asztalról, akkor eltesszük előle a falatokat, amivel csökken annak a valószínűsége, hogy asztalról próbál élelmet szerezni.

A büntetések szerepe egyre jobban visszaszorul a társállatok nevelésben. Ma már tudjuk ugyanis, hogy sokkal inkább csak elbizonytalanítják az állatokat, mint nevelik. Tipikus példa az ugatás gátló elektromos nyakörv használata is, ami következetesen negatív visszajelzést ad minden ugatásra, ezért a kutya megtanulja, hogy ne ugasson. A siker azonban látszólagos, mert a módszer szorongást alakít ki a kutyában, különösen, ha gyakran csengetnek, ami minden alkalommal ugyanolyan áramütést eredményez, mint az ugatás. A kényszerítést tartósan alkalmazva félelmet és szorongást okoz, ráadásul az eredményessége is megkérdőjelezhető, mert az állat egy idő után nem tudja majd, hogy az-e a veszélyes, amit maga csinál, vagy inkább a büntető személy a veszélyes a számára? Vagyis a sok büntetés rombolja a tulajdonos és az állat kapcsolatát, és nem arra tanítja meg az utóbbit, hogy mit ne tegyen meg, hanem arra, hogy kit kell kerülnie.

Ma már azt is tudjuk, hogy a kényszerítés is kerülendő, legfeljebb kivételes esetekben használható nevelési módszer. A kényszerítő eszközök, mint a szöges, a fojtó vagy az elektromos nyakörvek használata csupán egészen kivételes esetekben, szakemberek által meghatározott módon kerülhet szóba, de ezek a helyzetek is inkább kerülendők. Különösen a távirányítású elektromos nyakörvek tűnnek vonzónak sokak számára, amivel megakadályozható, hogy a szabadon engedett kutya ne fogadjon szót, de vele nem nevelik az állatokat, hanem gépies, szolgai engedelmességre szoktatva kínozzák. Ugyanakkor meghatározott esetekben lehet szerepük a kutyanevelésben. Ha egy agresszív kutyát arra szeretnénk rávenni, hogy leüljön az idegen kutyák jelenlétében, akkor egy szorító nyakörv ebben segíthet, mert a hatása azonnali és rögtön elmúlik, ha az állat engedelmeskedik, vagyis leül.

Ezért fontos alapszabály az, hogy az állatok nevelése során lehetőleg kerülni kell a büntetést és a kényszerítést is. A hangsúlyt a jutalmazásra fektesse és bánjon csínján a negatív visszajelzésekkel. Minél több pozitív és minél kevesebb negatív visszajelzést alkalmaz, annál szívesebben vesz részt az állat a folyamatban és annál eredményesebben haladnak. A leghelyesebb, ha a család minden tagja összebeszél, és megállapodnak egy olyan rövid és magas hangfekvésű tiltószóban, amit a kutya könnyen megért, mint a „nem!”, és ezt használják következetesen minden olyan esetben, amikor az állat olyasmit tesz, amit nem tartanak helyesnek. Ejtsék ki határozottan, érthetően, de nem kiabálva. Az állatok akkor is meghallják és megérthetik, hogy mi az, amit nem nézünk jó szemmel, ha finoman közöljük velük, és akkor is meghallják és megérthetik, ha üvöltve tesszük ezt, de az utóbbi esetben az üvöltözéshez szoknak. Ha nem hallgat a szóra, akkor sem a kiabálás vagy a testi fenyítés a megoldás, inkább más negatív visszajelzést használjon, mondjuk, hagyja abba a játékot, zárja külön kis időre vagy egyszerűen ne vegyen tudomást róla. Közben gondolja át, mi lehetett a hiba, ami a kudarchoz vezetett, és próbálkozzon más módszerrel eredményt érni. A leggyakrabban azzal követjük el a hibát, hogy akarva akaratlanul megjutalmazzuk az állatot akkor is, amikor nem a kívánatos módon cselekedett.

 

Következetesség

A nevelés egyik legfontosabb tényezője a következetesség. Rendkívül nehéz helyzetbe kerül egy állat, ha a tulajdonos elvárásai óráról órára, mondjuk, hangulati alapon változnak. Ezért mindig gondolja át a stratégiát, mielőtt cselekszik. Ne jutalmazza az állatot akkor, ha az nem megfelelően viselkedik, és ne szidja meg azért, amiért tegnap még jutalmat kapott. Bármely állatot megzavarhat, elbizonytalaníthat, sőt megijeszthet, ha a tulajdonosa hirtelen megváltoztatja a szabályokat vagy a már kialakult szokásokat. Törekedjen ezért egységes napi rutin kialakítására, mind a kiképzés során, mind pedig a mindennapi életben, és legyen következetes az elvárásaiban. Ne változtasson semmin sem pusztán a hangulata szerint. Tegye félre a problémáit, vagy inkább ne foglalkozzon az állattal, amíg a hatásuk alatt áll. A következettségnek a visszajelzések alkalmazásában is meg kell nyilvánulniuk. Erre, elvileg, két lehetőség áll a rendelkezésünkre:

  • A folyamatos megerősítés azt jelenti, hogy valahányszor a megfelelő magatartást tanúsítja az állat, mindig gépiesen jutalmazzuk. Ezen az elven alapultak Pavlov kísérletei. A módszer hátránya az, hogy nem lehet mindig, minden esetben visszajelezni, ezért az állat gyakran abbahagyja a megtanult viselkedést.

  • A változó vagy arányos megerősítés lényege abban áll, hogy a teljesítmény arányában igyekszünk az állatot jutalmazni. Az első visszajövetel vagy leülés nagyobb teljesítmény, mint a sokadik, ezért idővel csökkenthető a jutalmazás intenzitása, vagyis annak mértéke vagy gyakorisága, de így fenntartjuk, hogy az állat később is elvégezze a feladatát, amikor mondjuk, csak minden harmadik alkalommal kap jutalomfalatot. Ebben az esetben tartósan fennmarad a kívánatos magatartás, ezért ez a módszer inkább ajánlható.

 

Érthetőség

Az érthetőség is fontos alapelv. Mindig használja ugyanazokat parancsokat és jelzéseket, és egyeztesse ezeket az állattal foglalkozó többi személlyel is. A parancsok akkor jók, ha egyértelműen összekapcsolódnak a jelentésükkel, emellett ha rövidek és érthetők is. A saját kutyám még a „jó kutya!” szavakat is úgy értelmezi, hogy „jutalomfalatot kapsz!”, és ez nem fordítási hiba, hanem a tapasztalatok alapján kialakított logikus következtetés. A legtöbb állat nem tud mit kezdeni a hosszú beszédekkel. Hiába olvas fel egy kiképzési szabályzatot, aligha értenek majd belőle egy szót is. A nehezen érthető, „ülsz-fekszel-iszol-mászol-alszol-fázol” típusú parancsokkal is hasonló a helyzet. Világos, egyértelmű, elérhető célokat kell kitűzni, és ennek megfelelő parancsokat kell használni. Emellett a parancsokat hasznos külön kézjelekkel is összekötni, ami lehetővé teszi, hogy idővel elhagyjuk a szavakat.

 

Ésszerűség

Az ésszerűség is elengedhetetlen. Ne várjon el az állattól olyan teljesítményt, amire az képtelen. Ne tegye ki túlzott megterhelésnek, az odafigyelést igénylő foglalkozások legyenek kellően rövidek, de rendszeresek. Kerüljön minden olyan jutalmazási formát, ami ártalmas (pl. csokoládé, cukorka, hizlaló ételek). A bonyolult feladatsorokat igyekezzen részelemeire szétbontva begyakorolni. Emellett hangsúlyt kell fektetni arra is, hogy a visszajelzés arányos és mértékletes legyen, mert a dicséretek vagy büntetések eltúlzása egyaránt hiba. Az időzítés is fontos. A legtöbb állat nem érti meg, ha hosszú idő telik el a cselekedet és a visszajelzés között, ezért a leghelyesebb azokat azonnal alkalmazni. Jól megválasztott módszerekkel viszont még olyasmit is elérhet, amit mások reménytelennek tartanak.

 

Felügyelet

Végül a legfontosabb alapelvek közé tartozik az is, hogy mindig a tulajdonos a felelős az állatért, ezért tartsa állandóan a felügyelete alatt. Tegye biztonságossá a környezetét, és akadályozza meg a szökését, hogy biztonságban maradjon, és ne veszélyeztethessen másokat. A kutyák sajnos abban is hasonlítanak az emberekre, hogy bandába verődve felügyelet nélkül hagyva még a legjobban nevelt egyedek is veszélyessé válhatnak a környezetükre. Ugyanúgy, mint az otthon jól nevelten viselkedő futballhuligánok! Emellett vannak állandóan agresszív vagy kiszámíthatatlan viselkedésű állatok is, amelyek veszélyt jelenthetnek a családtagokra, az idegenekre vagy az állatokra nézve. Ez minden esetben különleges odafigyelést és elővigyázatosságot követel meg az állat tulajdonosától. Mivel az agresszió általában idővel romlik, felelős magatartásnak csak az nevezhető, ha a tulajdonos azonnal állatorvoshoz és a kiképzésben járatos személyhez fordul segítségért már az első jelre, és végrehajtja azok utasításait. Aki nem így cselekszik, az gondatlanul veszélyezteti a környezetét és könnyen összeütközésbe kerülhet a joggal.

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.