Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  NEVELÉS

alapelvek

szocializáció

  kiképzés

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  TAKARMÁNYOZÁS

A társállatok kiképzésének alapjai

 

Ma már szinte természetes, hogy fajtától és mérettől függetlenül minden kutyát ajánlott legalább engedelmességi alapképzésben részesíteni. Nélküle nehezebb az együttélés velük, több a probléma, és nehezebb azokat megoldani. Arról nem is beszélve, hogy a kiképzés, ha a megfelelő módon végzik, jelentős minőségi javulást hozhat a tulajdonos és az állat kapcsolatában is és segít fenntartani az állat szocializációját is. Az utóbbi miatt viszont érdemes a többi állatfaj kiképzésével is próbálkozni, mert a sikeres tanítás jelentősen javítja a tulajdonos és az állata kapcsolatát, emellett fontos környezetgazdagítási tényező is.

Az állatok kiképzése feladatok tanításából, illetve tanulásából áll. A tanulás tulajdonképpen egy alkalmazkodási folyamat, aminek segítségével az ember és az állatok is képesek alkalmazkodni a környezet változásaihoz. Ha a környezet megváltozik, akkor az állatok többféleképpen reagálnak rá, vagyis megváltozik a testük, a fizikumuk (pl. megizmosodnak vagy téli bundát növesztene), és megváltozik a viselkedésük is. Az utóbbi lehet ösztönös folyamat eredménye, mint amikor az éhség mozgást vált ki, de tanult folyamat következménye is, amikor az állat megtanulja, hogy mi a jó és mi a rossz reakció az adott helyzetben. Az ismétlés megerősíti a tanultakat, a gyakorlás hiánya gyengíti.

Az állatok kiképzése eredetileg a klasszikus kondicionálási módszereken alapul. A kiképzők kezdetben pavlovi csengős etetéshez hasonló megoldásokkal igyekeztek irányítani a kutyát. Megszólal a csengő, jön az étel (pozitív megerősítés), ezért folyik a nyál, illetve ennek mintájára elhangzik a parancs, le kell feküdni, mert ennek hiányában a kiképző kényszerítést alkalmaz (rálép a pórázra), vagy büntet (negatív megerősítés), míg a feladat gyors végrehajtása esetén dicsér (pozitív megerősítés). Ezt a kiképzési módszert instrumentális kondícionálásnak is nevezzük, aminek a lényege abban áll, hogy az állat számára semleges stimulust, mint a „feküdj” parancs vagy egy ennek megfelelő kézjel, egy akaratlagos válasszal (lefekvés) kötünk össze. A cél az állat részéről a feltétel nélküli, azonnali, akaratlan reakció elérése volt. A motiváció sokáig a büntetés (pl. kiabálás, verés) elkerülése és a pozitív megerősítés volt, vagyis a feladat végrehajtásának megjutalmazása. Általában ezek kombinációja jelentősen csökkentette az állat ellenállását és növelte a megfelelés gyakoriságát, mert az állat megtanulta, hogyan kerülje el a büntetést és érje el a jutalmat. Idővel fokozatosan erősödött a jutalmazás és csökkent a büntetések szerepe. A negatív megerősítés lényege ugyanis abban áll, hogy igyekszünk elriasztani a kutyát attól, amit nem szeretnénk, ha csinálna. Ilyenkor büntetjük vagy kényszerítjük annak érdekében, hogy valamely magatartást gyakrabban ismételjen, vagy elveszünk valamit a kutyától, amit szeretne megtartani. Ezért az állat szorong.

A büntetés az, amikor az állat kellemetlen vagy fájdalmas visszajelzést kap annak érdekében, hogy ne ismételjen meg egy nem kívánatos magatartást (pl. az engedetlenséget). Alapvetően kétféle büntetés létezik:

  • A pozitív büntetés lényege, hogy a nemkívánatos cselekedet jelentkezése esetén olyasmit alkalmazunk, amit az állat nem kedvel, ezért csökken az ismétlés valószínűsége. Erre példa a táplálék elfogadására nevelés. Az idősebb generáció talán még emlékszik, hogy a régi könyvekben úgy ajánlották elérni, hogy az állat kizárólag parancsszóra egyen, hogy egy villára finom falatot húztak, amit a kutya orra elé tartottak, és ha azt engedély nélkül akarta megenni, akkor a villát gyorsan megforgatva a nyelével az orrára koppintottak. Sok ilyen ajánlás létezik, amelyek közös jellemzője, hogy egyrészt következetesen, vagyis minden esetben és azonnal, másrészt közvetlenül a nem kívánt cselekmény után, harmadrészt pedig részarányosan, vagyis az elkövetett bűn súlyával megegyező mértékben kell végrehajtani a büntetést, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Ha a három feltétel egyike nem teljesül, értelmetlen büntetni. Ám a pozitív büntetés helyesen alkalmazva sem javasolható a kölyöknevelés, a kiképzés vagy a viselkedési problémák korrigálása során. Meg lehet vele állítani egy viselkedési folyamatot, de nem alakul ki helyette a helyes viselkedés, vagyis egy „viselkedési vákuum” keletkezik. A sok büntetés elkedvetleníti az állatot és nemkívánatos következmények kialakulásához vezethet, mint a tanult tehetetlenség vagy a szökés. Veszélyezteti és idővel szorongóvá is teheti a kutyát, félelmet, esetleg félelmi agressziót válthat ki, ami a büntetést alkalmazó személy számára is veszélyt jelent. Az állatok hamar hozzászoknak, ezért idővel fokozni kell a büntetést, ami végképp tönkreteszi a tulajdonos és az állat kapcsolatát. Ráadásul sokan csak azért alkalmazzák, mert türelmetlenek vagy rossz a hangulatuk. Mindezek eredményeként romlik miatta a tanulási folyamat eredményessége.

  • A negatív büntetés lényege pedig abban áll, hogy elveszünk a kutyától valamit annak érdekében, hogy ne ismételjen meg egy nem kívánt magatartást. Pl. az állat ellopja az ételt az asztalról, akkor eltesszük előle a falatokat, amivel csökken annak a valószínűsége, hogy az állat az asztalról kíván élelmet szerezni.

A büntetések szerepe egyre jobban visszaszorul az állatok nevelésében. Ma már tudjuk, hogy sokkal inkább csak elbizonytalanítják őket, mint nevelik. Tartósan alkalmazva félelmet és szorongásokat okoznak, ráadásul az eredményességük is megkérdőjelezhető, mert az állat egy idő után nem tudja majd, hogy az-e a veszélyes, amit maga csinál, vagy inkább a büntető személy a veszélyes a számára? Vagyis a sok büntetés rombolja a tulajdonos és az állat kapcsolatát, és nem arra tanítja meg az utóbbit, hogy mit ne tegyen meg, hanem arra, hogy kit kell kerülnie.

Ma már azt is tudjuk, hogy a kényszerítés is kerülendő, legfeljebb kivételes esetekben használható nevelési módszer. A kényszerítő eszközök, mint a szöges, a fojtó vagy az elektromos nyakörvek használata csupán egészen kivételes esetekben, szakemberek által meghatározott módon kerülhet szóba, de ezek a helyzetek inkább kerülendők. Különösen a távirányítású elektromos nyakörvek tűnnek vonzónak sokak számára, amivel megakadályozható, hogy a szabadon engedett kutya ne fogadjon szót, de valójában nem kiképzik vele az állatokat, hanem kínozzák és terrorizálják. Aki másként nem tud eredményt elérni, annak nem való a kutyatartás.

A pozitív megerősítésen alapuló módszerek alkalmazása során az állat nem azért hajtja végre a parancsot, mert különben kényszerítik vagy bántalmazzák, hanem a jutalomért vagy a dicséretért. Olyasmit kap, ami értékkel bír a számára, ezért megteszi azt, amit kérnek tőle. A pozitív megerősítés lényege a jutalmazás, amivel elérhető, hogy a kívánatos magatartás nagyobb valószínűséggel ismétlődjön. A megerősítés, vagyis a jutalmazás lehet elsődleges, amikor az állat jutalmul valami olyasmit kap, amire alapvető szüksége van (pl. táplálékot), míg a másodlagos megerősítés tulajdonképpen egy olyan eredetileg semleges inger, amit összekötünk az elsődleges jutalmakkal. Másodlagos megerősítés lehet a dicséretet vagy egy klikker (a kiképzésben használatos eszköz) hangja.

A kiképzés során is egyre inkább nő a pozitív megerősítésen alapuló módszerek jelentősége, mert ezek nem csak humánusabbak, de eredményesebbek is, mint a negatív megerősítés. A büntetések (hangos szidás, verés) alkalmazása ugyanis mérhetően csökkenti a kiképzés hatékonyságát és eredményességét, míg a jutalmazás növeli az állat motiváltságát, ezért szívesebben vesz részt a munkában és gyorsabban halad.

Van még néhány további kiképzési alapelv, amelyekre a kezdetektől fogva érdemes tekintettel lennie:

  • Az állat életkora, érettsége, mérete, és temperamentuma szabja meg a kiképzése ütemét, és ne egy előre összeállított elméleti program. Ezért ne feszélyezze, hogy felzárkózzon másokhoz, hanem haladjon az optimális tempóban.

  • Az alapvető engedelmességi képzésre különösen igaz a mondás, hogy az "ismétlés a tudás anyja". Koncentráljon az alapfeladatokra, vagyis az ülésre, a fekvésre, a helyben maradásra, a követésre és a behívásra. Ezeket rendszeresen ismételje és így haladjon tovább.

  • Kis lépésekben haladjon, csak annyit gyakoroljanak, amíg az mindkettejük számára örömöt jelent. Törekedjen arra, hogy inkább olyan közös munka legyen a kiképzés, amikor minden sikert jutalom követ és ahol csak fokozatosan nő a követelményrendszer. A gyakorlatok ne legyenek hosszúak és fárasztók, hanem rövidek és szórakoztatók.

  • Hagyjon elegendő időt a feladatok elsajátítására és fokozatosan nehezítse azokat. Kezdetben pórázon, majd hosszú vezetőn, kiképzőpórázon gyakoroljon minden feladatot, majd póráz nélkül zárt helyen, aztán a szabadban, eleinte olyan helyeken, ahol nem vonja el semmi az állat figyelmét és ahol biztonságban van.

  • Az első perctől kezdve ugyanazokat a parancsszavakat, hanglejtést és karmozdulatokat használja, mert ez javítja a kommunikációt. Az szinte teljesen mindegy, hogy mit mond, az állat a tónust érti, ezért a kiképzés során az legyen határozott, de ne kérő vagy rendreutasító.

  • Minden sikert jutalmazni kell! A motivált kutya keményebben dolgozik, mert akar. Megteszi a simogatás és a dicséret is, de vannak más módszerek is, különösen a klikker használata terjedt el és a jutalomfalat, emellett az együttlét, a mozgás, a séták és a játék öröme a kutyák életében a legjobb motiváció.

Elvileg bármire megtaníthatja az állatot, amire szeretné, ha az nem árt neki vagy másoknak vele. Így az alapok mellett néhány "kunsztot" is érdemes elsajátítani, ami nagymértékben növeli a közös sikereket. Sokan lenézik ezeket, mert megalázónak tartják a pitizést vagy a tréfás mutatványokat, mint a „Hogyan csinálnak a rossz lányok?” kérdésre való hanyattfekvést, pedig ezek, ha örömmel végzi az állat, egyáltalán nem ártanak neki, sőt, a velük elérhető kis sikerek tovább erősítik az állat és a tulajdonos kapcsolatát.

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.