Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  NEVELÉS

alapelvek

szocializáció

kiképzés

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  TAKARMÁNYOZÁS

Korai szocializáció és habituáció

 

A szocializáció és a habituáció az állatok tanulási folyamatai. A szocializáció segítségével válnak képessé együttműködni a fajtársaikkal, más állatokkal és az emberekkel, a habituáció segítségével pedig az megismerik az élettelen környezeti tényezőket, vagyis e két folyamat segítségével illeszkednek be a környezetükbe. Mindkét folyamat az alomnevelés időszakában kezdődik el, amikor működni kezdenek a kölykök érzékszervei, csak kezdetben nagyon intenzív, de az állatok élete végéig tart. Ezt megelőzően az újszülöttek csak az anyjukkal képesek kapcsolatot fenntartani, mert még nem működnek azok az érzékszerveik, amelyek lehetővé teszik a kapcsolattartást és a tanulást. A kisemlősök általában 2-3 hetes korukban kezdenek látni és hallani. Ezt követően kezdődik el és eleinte rendkívül intenzíven zajlik a szocializáció és a habituáció folyamata.

A legintenzívebb szakasz megközelítőleg 2-3 hetes korban kezdődik és 2-3 hónapos életkorig tart, vagyis a választást követő hetekben zárul. Ezért ezt az időszakot – megkülönböztetendő a későbbi folyamattól – korai szocializációs és habituációs időszaknak is szokás nevezni. Ebben az időszakban valójában olyan érzékeny periódusok sorozata követi egymást vagy zajlik párhuzamosan, amelyek során a kölyök rendkívül könnyen megismer és elfogad valamit. Ezek az érzékeny periódusok nagyjából 1-2 hétig tartanak, és közben egyre táguló körben a különböző élő és élettelen környezeti tényezőkre válnak az átlagosnál fogékonyabbá a kölykök. Előbb az alomtársaikkal, majd más állatokkal és az emberekkel is képesekké válnak kapcsolatot kialakítani, miközben fokozatosan megismerik a közvetlen majd a tágabb környezetüket is. Az eredményt egy életre elraktározzák. Ezen különösen érzékeny periódusok végül egyszer és mindenkorra lezárul, és ezzel vége szakad a kölykök legintenzívebb tanulási és alkalmazkodási képességének is. Ez tehát kritikus időszak, aminek a során a kölykök megtanulnak megfelelően viselkedni és otthonosan mozogni a megismert szociális és élettelen környezetben. Azoktól a külső tényezőktől viszont, amelyekkel nem találkoztak ebben az időszakban, a továbbiakban félni fogak. Ezeket később már nem vagy csak nehezen fogadják el, vagyis a korai szakaszban meg nem szerzett ismeretek később nehezen pótolhatók. Mindkét folyamat folytatódik ugyan, de a továbbiakban kevésbé hatékony.

Az elmondottak miatt a korai időszak meghatározó jelentőséggel bír az állatok egész további életében. A medvék például nyugodtan besétálnak a lakott településekre, ahová az anyjuk már kölyök korukban is elvitte őket kukázni, míg a farkasok messze elkerülik azt, mert az anyjuk sem látogatta velük, ezért félnek tőle. A kisemlős társállatok közül különösen a vidéken elzártan felnövő kutyák mutathatnak félelmet egész életükben a felnevelési körülményeiktől gyökeresen eltérő városi környezetben. A házi macskák pedig az életük végéig képtelenek harmonikus kapcsolat kialakítására az emberekkel, ha az anyjuk a korai szocializációs időszakban az embertől rejtve nevelte őket.

Az korai időszak hatásait az a megfigyelés is hangsúlyozza, hogy azok az állatok, amelyeket sokféle pozitív vagy semleges hatás ért a korai időszakban, vagyis ingerekben gazdag környezetben nőttek fel, később könnyebben alkalmazkodnak azokhoz az újdonságokhoz is, amelyekkel korábban nem találkoztak, szemben az ingerszegény környezetben nevelt társaikkal. Ezért minden tenyésztőnek ismernie kell ezeket a folyamatokat és képesnek kell lennie tudatosan kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket.

A külkönböző állatfajok életében eltérő jelentőséggel bír ez az időszak. Kutyák esetében ilyenkor dől el az állat számos személyiségi jegye és az is, hogy alkalmassá válnak-e a városi tartásra. A többi állatfaj esetén  pedig elsősorban az a tét, hogy milyen mértékben lesznek képesek az emberekkel való együttműködésre. A nem szocializált házimacskákból nem lehet házi kedvenc.

A siker érdekében minden tenyésztőnek megfelelően átgondolt és felépített szocializációs és habituációs programmal kell rendelkezniük, amelyet valamennyi alom nevelése során következetesen végrehajtanak. Az első élethetekben elegendő az anyai gondoskodás az újszülöttek számára, de ahogy működni kezdenek az érzékszerveik, vagyis 2-3 hetes kor körül el kell kezdeni a program egyes elemeinek a végrehajtását. A fejlődési szakasznak megfelelően egyre többet kell foglalkozni a kölykökkel és egyre változatosabb környezeti behatásoknak (pl. zajoknak, fényeknek, tárgyaknak és tartási helyeknek) kell kitenni őket. A választás időszakában el kell kezdeni a rendszeres ápolás i feladatok, a nyakörv- és a pórázhasználat, a rövid egyedüllétek és a szobatisztaság gyakorlását. Vagyis a szocializációt és habituációt a nevelési programmal is össze kekk kötni. Mindennek a tenyészetekben előre meghatározott menetben, rutinszerűen kell zajlania, ellenkező esetben problémás állatokat állítanak elő, ami a tenyésztői munka csúfos kudarca.

Emellett az új tulajdonosoknak is tisztában kell lenniük e két folyamat jelentőségével, hiszen azok a választás körüli időszakban még intenzíven zajlanak. Nekik kell befejezniük a korai szocializációt és habituáció, különös tekintettel a városi forgalom és az idegenek megismerésére, ami a tenyésztői ismeretterjesztés jelentőségét húzza alá.

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.