Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  TAKARMÁNYOZÁS

emésztés

tápanyagok

takarmányok

etetés

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

A társállatok etetése

 

Az állatok takarmányozásának vonatkozásában a táplálék minősége mellett az etetés módja is jelentős tényező. Alapvetően kétféle módon lehet etetni az állatokat, korlátlanul vagy kiadagolva. Az előbbit igény szerinti (ad libitum), az utóbbit pedig adagolt etetésnek nevezzük. Az igény szerinti esetés azt jelenti, hogy egyszerűen kihelyezik az állat elé az eleséget és hagyják, hogy az igényei szerint fogyasszon belőle. Az adagolt etetés során pedig a napi adagot egy vagy több részletben adják oda az állatnak.

Az igény szerint etetett állatoknak csupán egy része eszik annyit, amitől jó kondícióban marad, mások viszont többet esznek a kelleténél, és elhíznak, vagy kevesebbet, és lesoványodnak. A természetben az állatok sok időt töltenek és jelentős energiát fordítanak a táplálék megtalálására, megszerzésére és elfogyasztására, ami bizonytalan eredménnyel jár, esetenként nem vezet a kívánatos mennyiségű és minőségű táplálék felvételéhez, de ezt az állatok kompenzálják a sikeres napok többletfelvételével. A fogságban tartott állatok viszont viszonylag gyorsan vehetnek fel nagy mennyiségű és megfelelő minőségű táplálékot. Ez unatkozáshoz vezet, ezért az állatok akár unaloműzőként is táplálkozhatnak, és összességében az igényeiket jelentősen meghaladó mennyiséget fogyaszthatnak el. Máskor meg egyszerűen elveszítik a táplálékkal szembeni érdeklődésüket. Ennek ellenére néha szükség van az igény szerinti etetésre, különösen a kistestű vagy legyengült, valamint a szoptató állatok esetében.

A modern ajánlások az adagolt etetésnek kedveznek, mert az jobban megfelel a természetes körülményeknek és az egyéb elvárásoknak. Ennek segítségével könnyebb fenntartani az ideális étvágyat és testkondíciót, ugyanis ezek rendszeres ellenőrzése alapján szabhatjuk meg a napi adagot és az etetések számát. Emellett további kérdéseket kell még eldönteni.

  1. Minden állatfaj vonatkozásában kiemelten fontos az etetések időzítése. A legfontosabb szabály az, hogy mindig ugyanabban az időpontban kapjanak az állatok enni, mert az fontos része az életüknek és a rendszeresség segít kivédeni az emésztőszervi és anyagforgalmi megbetegedéseket.

  2. A napi etetések számával kapcsolatban az utóbbi időben is változott a szemlélet. Míg korábban ritkábban, de nagyobb adagokkal ajánlották etetni az állatokat, a kutyák esetén még heti koplalónap beiktatását is indokoltnak tartották, addig ma inkább a naponta több kis részletre szétosztott etetést tartjuk a legjobbnak. Ennek biológiai hátterére és következményeire az egyes állatfajok táplálásának tárgyalása során térünk ki. A legtöbb állatfajnál a napi két etetés a leginkább elfogadott.

  3. A mennyiség kérdése szintén megválaszolandó. A gyári termékeken általában fel van tüntetve az ajánlott napi adag, de ez inkább csak tájékoztató jellegű információ. Az egyes állategyedek igényei különbözhetnek, ezért az egyik elhízik a feltüntetett adagtól, míg a másik lesoványodhat ugyanettől. Az állatok táplálása ezért mindig az aktuális igények figyelembevételével kell történjen, vagyis az egyes táplálékokat minden esetben az adott állat számára pillanatnyilag megfelelő mennyiségben kell etetni.

Az állatok igényeit számos tényező befolyásolja, ami döntő jelentőséggel bír a takarmányozásuk során:

  • állatfaj

  • fajta

  • testméret

  • életkor (kölyök, felnőtt, érett, idős)

  • szaporodási állapot (inaktív, vemhes, szoptató)

  • egészségi állapot (egészséges, beteg, lábadozó)

  • tápláltsági állapot (sovány, megfelelően táplált, túlsúlyos)

  • aktivitás (munkavégzés)

  • környezet (időjárás, mozgási lehetőség stb.)

  • etetés módja

A társállatok táplálása során kiemelkedő cél a fenti tényezőkből fakadó változó igények kielégítése. A legalapvetőbbnek azt tartjuk, hogy az állat a fajának és az életkorának megfelelő táplálékot fogyasszon, de az optimális fejlődés és teljesítmény, valamint az egészség megőrzése érdekében a többi felsorolt tényezőből fakadó igényeit is figyelembe kell venni. Ezt, természetesen, nem minden esetben lehetséges maradéktalanul megvalósítani. Szerencsére az állatok képesek ideig-óráig kompenzálni a hiányosságokat, de hosszú távon törekedni kell az ideálist megközelítő megoldásokra. Az igényeket befolyásoló számos tényező miatt nem hagyatkozhatunk kizárólag a receptúrák tökéletességére és a vásárolt táp minőségére, hanem ezek vizsgálata mellett rendszeresen ellenőrizni kell az állat állapotát is. Erre minden állat esetében legalább két tényező, a testtömeg mérése és a testkondíció vizsgálata ajánlható, de lehetséges további szempontok (pl. teljesítmény, szaporulat) figyelembevétele is.

 

Testtömeg

Csak a testtömeg mérése önmagában alkalmazva félrevezető lehet, hiszen az egy fajhoz vagy fajtához tartozó állatok is jelentős eltéréseket mutathatnak a testméret, az izomzat, a vehem és más okok miatt, emellett a növekedésben levő állatok fejlődését különösen nehéz csak mérlegeléssel megítélni. Ezért a testtömeg mellett érdemes tekintettel lenni az állatok testkondíciójára is. Így megbízhatóbb kép nyerhető egy-egy állatról, mint kizárólag a testtömeg mérésével. Ennek ellenére ajánlott legalább havi rendszerességgel mérlegelni az összes állatot, és feljegyezni az adatokat, mert ez is tájékoztat a változásokról.

 

Kondíció

A testkondíció vizsgálatára több módszer használható. A leginkább talán az terjedt el, ami 5 testkondíció csoportba sorolja az állatokat.

A testkondíció lehet:

  1. Sovány. Az állat vékony benyomást kelt, bordái, lágyékcsigolyái és medencecsontjai messziről láthatóan kiemelkednek. A has erősen felhúzott és felülről nézve is nagyon karcsú a dereka. Egyáltalán nem tapintható zsírszövet a bordák felett és csekélynek mondható az izomzat is.

  2. Alultáplált. Az állat medence kiszögellései és lágyékcsigolyáinak nyúlványai csak részben láthatók. A bordák könnyen kitapinthatók és olykor láthatók is, mert alig van zsírszövet a mellkas bőre alatt. A has nagyon felhúzott és felülről nézve is kifejezett a derék.

  3. Ideális. Az állat bordái nem láthatók, de a felettük levő kevés zsírszövet alatt kitapinthatók. A has enyhén felhúzott, és némi derék is látható. Az izomzat megfelelő, és sehol sem tapintható jelentős zsírpárna.

  4. Túltáplált. Az állat húsos benyomást kelt. A bordái nehezen érezhetők a felettük található zsírszövet miatt. A lágyéktájékon, a faron és a hason is van némi zsírlerakódás. Oldalról a has alig felhúzott, felülről pedig nem látható derék.

  5. Kövér. Az állat kimondottan vaskos, kerekded benyomást kelt. A bordái és gyakran még a csigolyái sem tapinthatók a sok zsírszövet miatt. A has megereszkedett, a derék nem látható. A nyakon, a háton, a faron és a hasaljon is nagy zsírpárnák tapinthatók.

Az alábbi angol nyelvű táblázat ezeket mutatja be:

A testkondíció rendszeres vizsgálata hasznos segítség az állatok megfelelő táplálásának fenntartásában. Ebben a mennyiség ugyanolyan fontos szempont, mint az, hogy jó minőségű táplálékot kapjanak. Más volt szó arról, hogy a teljes értékű tápok megfelelő összetételben tartalmazzák a tápanyagokat az állatok számára, ezért manapság a legtöbb probléma nem a minőséghez, hanem az etetéshez és az életmódhoz kapcsolódik. A túletetés és a mozgáshiány miatt ma a súlyfelesleg egyre általánosabb, így az állatokról is elmondható, hogy felnőtt az, ami befejezte a növekedést a két végén, és középen gyarapszik. Márpedig az elhízás az állatok esetében is elkerülhető, sőt, elkerülendő, mert számos egészségügyi problémát okozhat.

Végül érdemes arról is szót ejteni, hogy valamennyi állatfaj esetében lassú és fokozatos tápváltások ajánlhatók. A legtöbb állat rosszul viseli a hirtelen változtatásokat. Előfordulhat, hogy nem eszik meg a felkínált új eledelt, mert megszokták a régi ízét. A macskák és a görények gyakran szoknak hozzá annyira egy táplálékhoz, hogy később nem hajlandók mást elfogyasztani. Ha pedig megeszik, akkor annak emésztőszervi tünetek (gázosodás, hányás, hasmenés, esetleg bélsárrekedés) kialakulása lehet a következménye. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy hirtelen tápváltás esetén az addig ismeretlen táplálék hatására hirtelen megváltozik a bélflóra összetétele. A baktériumok olyan számbeli és minőségi változáson esnek át, ami rontja az emésztés hatásfokát, egyben káros bomlástermékek és baktériumtoxinok is keletkezhetnek.

Megelőzésként a lassú és fokozatos átmenet tanácsolható, vagyis az, hogy minden esetben keverje a régi és az új tápot úgy, hogy a néhány napra elegendő maradék tápba egyre több újat kever bele, és ennek segítségével lassan, 7-10 nap alatt jusson csak el a teljes tápcseréhez. Ha mégis étvágytalanság vagy valamely más emésztőszervi tünet jelentkezik, akkor állítsa le a váltást, lépjen vissza és kezdje el újra, de ezúttal türelmesebben. Vannak, akik nem végzik a váltásokat ennyire precízen, hanem a maradék néhány napi mennyiséget a megbontott új táp tetejére öntik, így az a kimerés során elkeveredik az újjal. Ez nem minden esetben kielégítő megoldás, de érdemes keverni a régit és az újat még akkor is, ha elvileg ugyanolyan új tápot vásárol, mint eddig, mert még ilyenkor is okozhat meglepetést a receptura megváltozása.

 

© MANCSOK, 2017.

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő