Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

összeszoktatás

nevelés

takarmányozás

ápolás

egészségvédelem

tenyésztés

                    vissza

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A vadászgörény vemhesítése

 

A tulajdonképpeni tenyésztés folyamata a vadászgörények esetében is a nőstények vemhesítésével, vagyis megtermékenyítésével kezdődik. A témát a következő részletek tárgyalásával mutatjuk be: az ivarzás, az elhúzódó ivarzás, a nem kívánt ivarzás, az ivarzás kiváltása és a pároztatás.

 

A nőstények ivarzása

 

A macskákhoz hasonlóan a szezonális poliösztrusz és a provokált (indukált) peteleválás a jellemzi a nőstény vadászgörényeket, azonban a macskáktól eltérően egy-egy ciklusuk nem néhány hétig tart csupán, hanem hosszú ideig, akár 5 hónapra is elhúzódhat.

A szezonalitás elsősorban annak köszönhető, hogy a fényviszonyok jelentősen befolyásolják a vadászgörények ivari tevékenységét. Tavasszal a nappalok meghosszabbodása váltja ki az ivarzási szezon kezdetét. Ez mesterséges megvilágítási programmal előrébb hozható, vagyis a vadászgörény szaporodása a megvilágított órák számának szabályozásával viszonylag könnyen befolyásolható. Ha a tenyésztő erős mesterséges fényforrással 14 óra fölé növeli a napi világos órák számát, azzal felgyorsítja az ivarérést és az ivarzás kialakulását, ha pedig 8 órára korlátozza azt, azzal akadályozza a további ciklusok kialakulását. Vagyis ezzel a módszerrel nem csak előrébb lehet hozni, de ki is lehet tolni a szezon kezdetét, illetve a szezon meghosszabbítható vagy megrövidíthető, szükség esetén pedig a nőstények akár egy évig is tüzeléstől mentesen tarthatók. Ez egy hasznos eszköz a tenyésztők kezében.

A tenyészidőszakban a tenyészállatokat általában folyamatosan 14-16 órás nappali megvilágításban tartják annak érdekében, hogy a nőstények évente 2-5 alkalommal tüzeljenek, és így optimális esetben akár évi 2-3 almot is neveljenek.

A nőstényekhez hasonlóan a hímekre is jellemző a szezonalitás. Ősszel jelentősen megkisebbednek a heréik, gyakran nem is tapinthatók, mert visszacsúsznak a lágyéktájék bőre alá. Tavasszal viszont a általában korábban válnak késszé a párzásra, mint a nőstények, amit a heréik akár 5-6-szoros méretnövekedése is jelez. A hímek az ivarilag aktív időszak idején intenzíven jelölik a területüket és agresszívebbé válnak, emellett a szezon alatt mindkét nemhez tartozó állatok jellegzetes szaga is fokozódik. Ez a szag csak ivartalanítással mérsékelhető.

A vadászgörények ivarzásának másik jellegzetessége a poliösztrusz. Ez azt jelenti, hogy a nőstények tavasszal és nyáron többször is ivarzanak. Egy szezon alatt 2-5 ivarzás a jellemző.

További vadászgörény tulajdonság, hogy a peteleválás a macskához hasonlóan a párzás, vagyis provokáció (indukció) hatására következik be. Azonban a macskákkal ellentétben az érett petesejtek általában sokáig nem szívódnak fel a petefészek kéregállományából, hanem tartósan fennmaradnak, ami miatt elhúzódik a tüzelés.

A vadászgörények ivarzásának szembetűnő testi jelei vannak, ezért is helyes tüzelésnek nevezni. A nőstények péraajkai szembeötlően megduzzadnak és rózsaszínűvé válnak. Egy hónapon át a péra egyre nagyobbra nő és a tüzelés csúcsán úgy néz ki, mint egy jól fejlett csicseriborsó vagy egy kisebb cseresznye. Ilyenkor halvány rózsaszínű, vízszerű váladék ürül belőle. A fedeztetést követően a duzzanat általában 1-3 hét alatt teljesen visszaalakul. Azonban érdemes tisztában lenni azzal is, hogy hasonló duzzanat olykor más okból, így a mellékvesék megbetegedése miatt is kialakulhat.

A vadászgörények párosodása során a hímek rendkívül durván bánnak a nőstényekkel. Bizonyára azért van szükség a különösen magas tüszőhormon szinttel járó, hosszan elhúzódó és erőteljes ivarzásra, hogy az amúgy brutális hímekhez hajtsa és párzásra kényszerítse a nőstényeket. Párosodás hiányában a nőstény vadászgörények elhúzódó ivarzása akár elhullásához is vezethet. A vadászgörények érett petefészek tüszői ugyanis sokáig nem szívódnak fel, és sok tüszőhormont termelnek, ami idővel egészségügyi problémák kialakulásához, elsősorban a vérképzés zavarához vezet.

Az ivari ciklus lezajlása változó lehet. A nőstények előivarzása (proösztrusz) általában 2-3 hétig tart. A valódi ivarzás (ösztrusz) pedig addig, amíg a nőstény párosodik, mesterségesen peteleválást váltanak ki nála, illetve ősszel a megvilágított órák számának a csökkenésével elkezdődik az ivarilag inaktív szezon (szezonális anösztrusz). Vagyis a nőstény vadászgörények ivari ciklusára csak az előivarzás és az ivarzás, valamint a vemhesség vagy a hasonló ideig tartó álvemhesség, valamint az ivarilag inaktív szezon tekinthető jellemzőnek.

vissza az elejére

 

Az elhúzódó ivarzás

 

Az elhúzódó ivarzás (hiperösztrogenizmus) az ivarérett nőstény vadászgörények egyik jellemző problémája, amiért a sokáig fel nem szívódó érett tüszők által termelt tüszőhormon (ösztrogén) a felelős. Ennek magas szintje számos következménnyel jár, amelyek közül az egyik legjellemzőbb a csontvelő károsodása. A gyakran 5-6 hónapon át magas tüszőhormon (ösztrogén) szint gátolja a csontvelőben a különböző sejtek termelődését, ezért valamennyi ott termelődő sejttípusból, vagyis a vörösvértestekből (eritrociták), többféle fehérvérsejtből (granulociták és monociták) és a vérlemezkékből (trombociták) is kevesebb keletkezik a kelleténél. Ennek elsősorban ún. nemregeneratív vérszegénység (aplasztikus anémia), valamint a fertőzések iránti fokozott érzékenység és vérzékenység lesz a következménye, és az érintett állatok akár el is pusztulhatnak.

A már elmondottak mellett a tartósan tüzelő nőstények köztakarója is károsodik. Gyakori jelenség a szőrhullás, ami először a faroktőn és a lábak belső felületén jelentkezik és a terület teljes megkopaszodásához vezet, majd ez fokozatosan továbbterjed, végül olykor csak az állat farka hegyén és a fején marad némi szőr. Ez az állapot gyakran társul étvágytalansággal és lesoványodással. Ezek a tünetek lehetnek megtévesztők, mert a mellékvese megbetegedése is hasonló következményekkel jár.

Végül a húgyszervek is gyakran megbetegednek, hólyaggyulladás és hólyagkövek alakulnak ki. A tüzelések alatt a nőstény hüvelyéből váladék szivárog, amiben különféle baktériumok szaporodhatnak el, ami gyakran vezet a húgyhólyag felszálló fertőzéséhez, hólyaggyulladáshoz és olykor hólyagkövek kialakulásához is.

Mivel az elhúzódó ivarzás a vadászgörények egyik biológiai és egyben kórtani jellegzetessége is, ezért fedeztetés hiányában minden ivarérett nőstény esetén számolni kell a kialakulásával. Ezért ha nem tenyésztenek egy nőstényt, mert nem tenyészállat vagy pihentetik, akkor lépéseket kell tenni a megelőzésére, ha pedig már kialakult a probléma, akkor mielőbb pároztatni vagy kezeltetni kell a nőstényt.

vissza az elejére

 

Az ivarzás megelőzése és kezelése

 

Az elhúzódó ivarzást a leghelyesebb megelőzni. Ebből a célból a nem tenyésztési célból tartott nőstényeket a leghelyesebb ivartalaníttatni, amire az első tüzelés legelső 2 hete javasolható a leginkább. Vagyis a vadászgörények esetében nem javasolható a kutyák és a macskák esetén ajánlott korai ivartalanítás, mert az a vadászgörények egy másik gyakori egészségügyi problémájára, a mellékvese megbetegedésére hajlamosít. Ez a többi állatfajtól eltérően a vadászgörények esetében az ivari hormonok túltermelődésével jár és a ma ismert legjellemzőbb oka az ivarérés előtti ivartalanítás.

Az ivarzás a már említett megvilágítási program alkalmazásával is megelőzhető, illetve ha már elkezdődött a tüzelés, akkor az megállítható. Megfelelően alkalmazva ezzel a módszerrel akár az egész szezonban megelőzhető a nőstények és a hímek ivari aktivitása.

Lehetőség van gyógyszeres beavatkozásra is. A progeszteron készítmények használata még a macskánál elmondottaknál is súlyosabb következményekkel járhat, ezért állatvédelmi okból kerülendő. GnRH analóg implantátum alkalmazásával viszont veszélytelenül lehet 1,5-2 évig, vagyis 2 teljes szezonra gátolni a nőstények és a hímek ivari működését. A kezelés 2 évente ismételhető.

Ha már ivarzik a nőstény, akkor többféle kezelés alkalmazható. A tüzelés vazektomizált hímmel való pároztatással és gyógyszeresen is megszakítható. Mindkettő csak a tüzelés 10. napja után lehet eredményes, addig nem és csak rövid időre (általában 6 hétre) oldják meg a problémát, ezért érdemes összekapcsolni őket valamelyik megelőzési módszerrel. A párzás brutalitása és veszélyei miatt inkább a gyógyszeres beavatkozás ajánlható. Az ivartalanítás és az egyéb beavatkozás hatására is 2 héten belül csökkennek az ivarzás tünetei.

vissza az elejére

 

Az ivarzás kiváltása

 

Néha az a probléma, hogy a tenyésztési célból tartott nőstény nem ivarzik. A vadászgörények esetén is egy a tartáskörülményekre is kiterjedő alapos állatorvosi vizsgálat az első lépés. Ha nincs kimutatható testi és egyéb (tartási, szezonális) ok, akkor megkísérelhető a gyógyszeres beavatkozás az ivarzás kiváltására.

vissza az elejére

 

Pároztatás

 

Mivel a nőstény vadászgörények tüzelései sokáig elhúzódnak, a pároztatásra tág időintervallumban kerülhet sor. Ráadásul a tüzelés jelei nagyon feltűnőek. Ha valamiért mégis szükségessé válik betekinteni a nőstények ivari ciklusába, akkor az a gyakorlatban a legegyszerűbben hüvelykenet sejttani vizsgálatával végezhető.

Pároztatás céljából a már legalább 10 napja ivarzó nőstényeket viszik el a hímekhez. A párzás mindig a hím területén történik. Ne számítson romantikus jelenetekre. Az aktus rendkívül durva lesz, ezért a nőstény tulajdonosa számára egészen biztosan túl hosszú ideig tart majd. Kerülni kell a laikus nézőközönséget is. A hímek ugyanis a tüzelő nőstények jelenlétében rendkívül agresszívvé válnak, ezért az utóbbiak ezért általában vérző sérüléseket szenvednek. A hímek minden udvarlás és teketória nélkül elkapják a nőstények grabancát, magukkal vonszolják őket a ketrecben, majd lefogják és párzanak velük. Aztán újra és újra. A nász akár órákig vagy egy napig is tarthat. Nem ritkán olyan fájdalommal jár, hogy a nősténynek sírnak, de a hímek nem sokat törődnek ezzel sem. Többször is párzanak, mindig hasonló durvasággal, az aktusok után pedig hosszú ideig összeragadva maradnak. Sérüléseket okozhat, ha ilyenkor megpróbálják szétválasztani őket. Az aktus durvasága mellett az is segíti a peteleválás kiváltását és a megtermékenyítést, hogy a hímek pénisze tövét a macskákéhoz hasonlóan nyálkahártya tüskék borítják, emellett a péniszük a kutyákéhoz hasonlóan péniszcsontot is tartalmaz.

Néhány óra után a pár megpihen, tisztálkodnak, esznek és isznak, majd kezdik elölről az egészet. Ezért a legjobb, ha egész napra együtt hagyják őket. Ezután szétválasztják és megvizsgálják a nőstény sérüléseit. A következő napokban figyelni kell, hogy jelentkeznek-e nála a hüvelygyulladás jelei. Normálisan a péra ivarzási duzzanata a sikeres párzást követően 3-4 nap múlva elkezd csökkenni, és általában 1-3 hét alatt teljesen megszűnik. Ez jelzi egyben a párzás sikerét is. Ha 5 nap után sem kezd el lappadni és még 2-3 hét múlva is duzzadt, akkor biztos, hogy nem sikerült elérni a peteleválást, így a megtermékenyülés sem következhetett be, ezért vissza kell vinni a nőstényt a hímhez vagy egy másikhoz.

vissza az elejére

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

 VISSZA A NYITÓ OLDALRA

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.