Krisztinavárosi Mancsok Rendelő

Cím: 1013 Budapest, Roham u. 3.
Telefon: 1/201-0052
és 30/695-1797
Rendelési idő:
H - P: 10:00 -18:00
Sz: Zárva
V: 10:00-13:00

 

Újpesti Mancsok Rendelő

Cím: 1045 Budapest, Chinoin u. 4.
Telefon: 1/787-26371/3603270,
és 30/504-7012
Rendelési idő:
H - P: 09:00 - 20:00
Szo: 10:00-20:00
V: Zárva

 

Vadászgörény harapása

Könnyű rávenni a vadászgörényeket, hogy játszanak velünk. Azonban meglehetősen vastag bőrű állatok. Minden gond nélkül elviselnek akár komolyabb harapásokat is, és bennünket is hasonlónak gondolnak. Sok konfliktus forrása, hogy ez a számukra a legtermészetesebb játékforma. Emellett számos más okból, így a kicsinyeik védelmében, fájdalom vagy éppen ijedtség miatt is haraphatnak, de a leggyakoribb harapási ok az önfeledt játék. Ha nem játékból teszik, akkor figyelmeztető testtartással előre jelzik a támadást. Ilyenkor a farkukat felborzolják, majd felhorkantva támadnak. A játék közben viszont a legtermészetesebb a számukra, hogy egyszerűen a játszótársukba harapnak, a legtöbbet a kezünkbe, és néha kitátott szájjal rohannak le minket, majd boldogan belénk marnak. De haraphatnak szinte minden egyéb helyzetben is. Mielőtt hozzánk kerül a kölyök, néha csak az alomtársaival kialakított játéktapasztalatokkal rendelkezik. Ha a tenyésztő meg is kezdte a harapásról való lenevelését, attól nem várható nagy eredmény. Ezért a harapásról nekünk kell mielőbb lenevelni őket, vagyis az egyik legelső és legfontosabb feladat az, hogy meg kell tanítani őket arra, hogy velünk másképp kell bánjanak.

Szerencsére a vadászgörény kölykök intelligensek, ezért általában hamar megértik, hogy az emberekkel másképp kell játszanak, mint a fajtársaikkal. A siker első feltétele az, hogy a kölyökkel foglalkozó valamennyi személy vegye komolyan a feladatot. Alakítsanak ki egy közös tiltó szót és taktikát a harapások kivédésére. Fontos a következetesség is, vagyis hogy a legkisebb harapás esetén is azonnal rászólással (pl. egy határozott, emelt hangon ejtett rövid „Nem!” vagy „Hé!”) kell figyelmeztetni az állatot, hogy helytelen, amit tett, és meg kell szakítani a játékot vagy az egyéb foglalkozást vele. A fizikai büntetés a vadászgörények nevelésében is pont ugyanolyan zsákutca, mint a többi állatfaj esetében, vagyis előbb-utóbb visszaüt. Helytelen gyakorlat és rossz tanács, hogy az állat orrukra pöccintve kell leszoktatni őket a harapásról, mert az a leginkább csak a kapcsolat rombolására alkalmas. Helyesebb azzal próbálkozik, hogy a kezére vagy ujjára a vadászgörénynek gyártott finomságot ken, és hagyja, hogy lenyalja az állat. Ezzel békés és pozitív tapasztalatokra tesz szert az emberi kézzel kapcsolatban, és azt tanulja meg, hogy jobb nem megharapni, ha jutalmat akar. Az azonnali reakció, a magas hangszínű, rövid, csattanós szóbeli figyelmeztetés mellett elsősorban a bezárás a leginkább ajánlható nevelési eszköz. Fontos, hogy mindezekre a harapás után azonnal kerüljön sor, különben nem tudja a büntetést a harapással összekötni. A bezárást sincs értelme hosszúra nyújtani, mert néhány perc után már nem fog emlékezni az okára, vagyis nem fogja összekapcsolni a harapással. Ezért a legjobb, ha a büntetés súlyossága helyett annak azonnaliságára és rendszeres ismétlésére fektetik a hangsúlyt. Néhány perc minden vadászgörénynek elég ahhoz, hogy lecsillapodjon. Azonban minden vadászgörény más, ezért eltérő megoldásokat követelhetnek. Sokan azt javasolják, hogy a grabancánál fogva kell elkapni és kis ideig le kell szorítani a bűnöst. Mások a grabancuknál fogva javasolják megemelni és visszatenni a ketrecükbe. Az ugyanis nem szerencsés, ha leteszi a harapó állatot. Ez nem büntetés, hiszen az állat örül a szabadságnak, ezért azt tanulja meg ilyenkor, hogy harapnia kell, ha szabadulni akar. Ezért ilyenkor ne a földre tegye, hanem zárja be, ha nem elegendő a rászólás. És van olyan is, aki a harapás után bedugja az ujját az állat szájukba. De ezeknél sokkal jobb megoldás, ha türelmes és következetes marad. Ha netalán mégis enyhe büntetésre kerül sor, utána szeretgesse meg, hiszen a durva játékstílus mindig érzékeny lelket takar. A szeretettel teljes bánásmód a legjobb lecke a számukra.

A vadászgörény néha félreértik a reakcióinkat. Néha azt hiszik, hogy a magas hangú figyelmeztetés, a sikítás vagy a felkiáltás még vadabb játékra szólítja őket fel. Ez nem a gonoszság vagy agresszió jele, de mindenféleképpen ok arra, hogy megváltoztassa a reakcióját, például az ajánlott magas helyett kimondottan mély hangon figyelmezetni az ilyen állatot. Emellett vannak a születésüktől fogva süket görények is, amelyek egyáltalán nem reagálnak a rászólásra. Ilyenkor a grabancnál való finom megragadás az egyetlen lehetőség. Ha pedig hagyja kölyökkorában szabadon harapni a vadászgörényét, az ne csodálkozzon, ha az állat felnőtten is harapós marad. És van néhány dolog, amit ajánlott elkerülnie. Ne hordjon csak zoknit a foglalkozások alatt, különösen ne fehéret. Húzzon inkább cipőt vagy papucsot, ha nem akarja, hogy beleharapjanak a lábába. Emellett ne játsszon a görénnyel durva játékokat, erre inkább adjon olyasmit neki, amit nyugodtan ráncigálhat. Egy erős kitömött bábú jobb erre a célra, mint az Ön keze.