Krisztinavárosi Mancsok Rendelő

Cím: 1013 Budapest, Roham u. 3.
Telefon: 1/201-0052
és 30/695-1797
Rendelési idő:
H - P: 10:00 -18:00
Sz: Zárva
V: 10:00-13:00

 

Újpesti Mancsok Rendelő

Cím: 1045 Budapest, Chinoin u. 4.
Telefon: 1/787-26371/3603270,
és 30/504-7012
Rendelési idő:
H - P: 09:00 - 20:00
Szo: 10:00-20:00
V: Zárva

 

Engedelmességi alapképzés

Az engedelmességi alapkiképzés és a vele járó közös munka ugyanolyan fontos része a nevelésnek és az egészségvédelemnek is, mint a játék és a sportok, a védőoltások vagy az ivartalanítás. A kutyák az engedelmességi alapkiképzés során sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat, mint a leülést, a lefekvést, a helyben maradást, a követést és a behívást. Ezért a kutyák esetén az alapkiképzés hiánya megbosszulja magát, mert a kezelhetetlen állatokat gyakrabban éri baleset, és gyakrabban kénytelen megválni tőlük a tulajdonosuk viselkedési problémák miatt. Ilyenkor a hibát a tulajdonos követi el, mégis a kutya fizet meg érte.

Az alapelvek vonatkozásában az engedelmességi kiképzésre is igazak az állatnevelés általános bemutatásánál felsoroltak, mint a korai kezdés, a folyamatosság, a rendszeresség és a következetesség, valamint a pozitív megerősítés alkalmazása, vagyis a jutalmazás. A cél az, hogy az ember és a kutya kapcsolatát nem rombolva, hanem azt erősítve jussunk el az engedelmesség kívánt szintjéhez, amit nevezhetünk jólneveltségnek vagy akár szófogadásnak is. Ez a modern felfogás alapján egyáltalán nem poroszos fegyelmet, szolgai alávetettséget, gépies parancskövetést jelent, hanem együttműködést és bizalmat jelent. Ez csak úgy érhető el, ha játszva és jutalmazva, a kutya képességeinek és terhelhetőségének megfelelő ütemben haladva végezzük a kiképzését és nem kényszerítjük büntetésekkel, pláne nem alázzuk meg vagy terrorizáljuk közben. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor a kutya úgy tanul, hogy örömmel vesz részt a foglalkozásokon, amit kezdetben akár játéknak is tekinthet, és közben fokozatosan jutunk el oda, hogy engedelmeskedik a vezényszavaknak.

A kutyakiképzés eredetileg a klasszikus kondicionálási módszereken alapult. A kiképzők kezdetben ugyanis a pavlovi módszerekkel igyekeztek irányítani a kutyát. Megszólal a csengő, jön az étel (pozitív megerősítés), illetve ennek mintájára elhangzik a parancs, le kell feküdni, mert ennek hiányában a kiképző kényszerítést alkalmaz (rálép a pórázra), vagy büntet (negatív megerősítés). Ezt a kiképzési módszert instrumentális kondícionálásnak is nevezzük, és a lényege abban áll, hogy a kutya számára semleges stimulust, mint a „feküdj” parancs vagy egy ennek megfelelő kézjelet egy kívánatos válasszal (lefekvés) kötünk össze. A cél az állat részéről a feltétel nélküli, azonnali, akaratlan reakció elérése volt. A motiváció pedig gyakran kimerült a pozitív büntetés (pl. kiabálás, verés) elkerülésében, de része volt a pozitív megerősítés, vagyis a feladat végrehajtásának megjutalmazása is. Általában ezek kombinációja jelentősen csökkentette a kutya ellenállását és növelte a megfelelés gyakoriságát, mert a kutya megtanulta, hogyan kerülje el a büntetést és érje el a jutalmat.

A büntetésekről idővel kiderült, hogy valójában csökkentik a kiképzés hatékonyságát és eredményességét, míg a jutalmazás növeli a kutya motiváltságát, ezért szívesebben vesz részt a munkában és gyorsabban halad. Ezért újabban a pozitív megerősítésen alapuló megoldások terjedtek el. Ilyenkor a kutya nem azért fekszik le, mert különben kényszerítik vagy bántalmazzák, hanem jutalomért, vagyis mert olyasmit remél, ami értékkel bír a számára, ezért megteszi azt, amit cserébe kérnek tőle. A pozitív megerősítés lényege tehát a jutalmazás, amivel elérhető, hogy a kívánatos magatartás nagyobb valószínűséggel ismétlődjön. A megerősítés, vagyis a jutalmazás lehet elsődleges, amikor a kutya jutalmul valami olyasmit kap, amire alapvető szüksége van (pl. táplálékot), míg a másodlagos megerősítés tulajdonképpen egy olyan eredetileg semleges inger, amit összekötünk az elődleges jutalmakkal. Másodlagos megerősítés lehet egy dicséretet vagy egy klikker (a kiképzésben használatos hangadó eszköz) csettintés is.

Van még néhány további alapelv, amelyekre a kezdetektől fogva érdemes tekintettel lennie:

  1. Mindig a kutya kora, mérete, érettsége és temperamentuma szabja meg a kiképzése ütemét, és ne egy előre összeállított program. Ne feszélyezze, hogy felzárkózzon másokhoz, hanem haladjon az optimálisnak vélt tempóban.

  2. Az alapvető engedelmességi képzésre különösen igaz a mondás, hogy az "ismétlés a tudás anyja", ezért a már elsajátított gyakorlatokat rendszeresen ismételv haladjon tovább.

  3. Kis lépésekben haladjon, csak annyit gyakoroljanak, amíg az mindkettejük számára örömöt jelent. Törekedjen arra, hogy inkább olyan közös munka legyen a kiképzés, amikor minden sikert jutalom követ és ahol csak fokozatosan nő a követelményrendszer. A gyakorlatok ne legyenek hosszúak és fárasztók, hanem rövidek és szórakoztatók.

  4. Hagyjon elegendő időt a feladatok elsajátítására és fokozatosan nehezítse azokat. Kezdetben pórázon, majd hosszú vezetőn, kiképzőpórázon gyakoroljon minden feladatot, majd póráz nélkül zárt helyen, aztán a szabadban, eleinte olyan helyeken, ahol nem vonja el semmi a kutya figyelmét és ahol biztonságban van.

  5. Az első perctől kezdve ugyanazokat a parancsszavakat, hanglejtést és karmozdulatokat használja, mert ez javítja a kommunikációt. Az szinte teljesen mindegy, hogy mit mond, a kutya a tónust érti, ezért a kiképzés során az legyen határozott, de ne kérő vagy rendreutasító.

  6. Minden sikert jutalmazni kell! A motivált kutya keményebben dolgozik, mert akar. Megteszi a simogatás és a dicséret is, de vannak más módszerek is, különösen a klikker használata terjedt el és a jutalomfalat, emellett az együttlét, a mozgás, a séták és a játék öröme a kutyák életében a legjobb motiváció.

  7. Elvileg bármire megtaníthatja a kutyát, amire szeretné, ha az nem árt neki vagy másoknak. Így az alapok mellett néhány "kunsztot" is érdemes elsajátítani, ami nagymértékben növeli a közös sikereket. Sokan lenézik, mert megalázónak tartják a pitizést vagy a tréfás mutatványokat, mint a „Hogyan csinálnak a rossz lányok?” kérdésre való hanyattfekvést, pedig ezek, ha örömmel végzi a kutya, egyáltalán nem ártanak neki, sőt, a velük elérhető kis sikerek tovább erősítik a kutya és a tulajdonos kapcsolatát. Ezért engedjen bátran szabad teret a fantáziájának!

A kiképzést egészen fiatal korban el kell kezdeni. Már a tenyészet kiválasztásának is jelentősége van, mert a megfelelő viselkedésű kutyák tenyésztése csökkenti bizonyos viselkedési zavarok előfordulásának valószínűségét és javíthatja a tanulékonyságot, bár érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a gének egymagukban korántsem döntenek el mindent, de befolyásolják a megfelelő eredmény valószínűségét. a tenyésztőnek emellett figyelemmel kell lennie a kutya igényeire, képességeire, vérmérsékletére és a fajta tulajdonságaira is, megfelelő szocializációt és habituációt kell biztosítania a kölykök számára és el kell kezdenie a kiképzésüket is. Az első 3 hónap jelentősége meghatározó a későbbi tanulékonyság vonatkozásában.

A választás utáni időszakban a tulajdonos mielőbb megtaníthatja a kutyát leülni és hívásra bejönni jutalomfalatok segítségével, ha addig nem tanulta meg ezeket a tenyésztőnél. Ahogy megtörténtek a kölyök minimális alapoltásai, irány a kutyaóvoda. Ez optimális körülményeket biztosíthat a kutya szocializációjának folytatására és a kiképzés megkezdésére. Itt a kutya a korosztályába tartozó kutyákkal találkozhat, ezért játszva, a testi épségének veszélyeztetése nélkül tanulhatja meg azt, hogyan kell viselkedni és hogyan nem. Ez a tulajdonos számára is jó iskola, hiszen megismeri azt, hogy a kutyája miként viselkedik a fajtájabeliekkel és azok hogyan reagálnak rá, miközben egyre többet ért meg a kutya jelzéseiből. A kiképzők segítenek az esetleges problémák korrigálásában, ezért képet kap a helyes nevelési és kiképzési eljárásokból, emellett a segítségére lesz az is, ha egy kicsit mások szemével is láthatja a kutyáját. Ne ugorjon be azoknak a tévhitnek, hogy csak valahány hónapos kor után lehet elkezdeni a kutya kiképzését, hiszen az gyakorlatilag a harmadik élethéten megkezdődik, még ha esetleg nem is tudatosan. A nevelés, és annak részeként a kiképzés egy hosszú folyamat, aminek nem jó kihagyni az első lépéseit. Az óvodai szocializációt és habituációt kösse össze a tanítással, amit lehetőleg a kutyaiskola kövessen, ha a kölyök már elég érett rá.

Ha a kutya már elég érett, csatlakozzon egy kutyaiskolához. Megpróbálhatja szakkönyvek és gyakorlott kutyatartók segítségével egyedül is tovább képezni a kutyáját, de ha engedelmességi vagy munkavizsgát szeretne letenni, ami javasolható, vagy ha nincsen elegendő gyakorlata, akkor jobb, ha szakképzett kiképző irányítására bízza magát. A tapasztalatlan kutyatartóknak feltétlenül ajánlott a kiképzéshez szakember segítségét kérni, de még a tapasztaltaknak is érdemes egy kutyaiskolához csatlakozniuk, ahol más szakemberek, idegen emberek és kutyák közreműködésével tovább szocializálhatják a kölyköt, miközben sikeresebben végezhetik el az engedelmességi alapok elsajátítását is. Kiképzés közben a kiképző is tanul. Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a kutyakiképzés során számos módszerrel érhet el eredményt és sokféle eszköz is igénybe vehető. Ajánlott ezért már jó előre felkészülni és megkérdezni a kutyás ismerősöket, az állatorvost, a kozmetikust és az ismerős kutyatartókat, hogy mik a tapasztalataik a kutyaóvodákkal és a kutyaiskolákkal. Válassza a legjobbat, aminek jó híre van és ahol képzett instruktorok irányítják a munkát. Az sem árt, ha a kiszemelt helyet előre meglátogatja, hogy a saját szemével győződjön meg az ott folyó tevékenységről.