A cekotróffal általában nem sok dolga akad a nyúltartóknak, annak ellenére, hogy ez egy különleges tápanyag, amit minden nyúl rendszeresen fogyaszt, és aminek hiányában elpusztulnak. A cekotrófot ugyanis a nyulak maguk állítják elő. A nyulaknak kétféle ürülékük van, vagyis a normális, bogyós ürülék mellett van még egy hosszúkás, zöldes árnyalatú, lágy és átható illatú bélsaruk is, amit cekotrófnak nevezünk. Ezt a vakbél mikroflórája állatja elő. Azonban ezek a nyúl számára nélkülözhetetlen tápanyagok nem tudnak felszívódni, mert a vastagbél fala erre nem alkalmas. Ezért a vakbélben keletkező és létfontosságú aminosavakból, zsírsavakból, vitaminokból, valamint ásványi anyagokból álló cekotróf tovább halad. A vastagbél elülső, gurdélyos szakasza nyálkaburokkal vonja be, így a nyúl képessé válik a bogyós bérsártól elkülönítve kiüríteni. Ezt általában éjszaka vagy napközben, a táplálék elfogyasztása után néhány órával teszik, majd azonnal el is fogyasztják. Ilyenkor a felületes szemlélőben az a benyomás alakulhat ki, hogy a nyúl a végbélnyílása környékét takarítja.
A cekotróf rendszeres fogyasztására minden nyúlnak szüksége van. Ezért a növendék állatok és a kifejlett példányok maguknak, a nyúlfiókák számara pedig az anyjuk termeli. Azok az állatok, amelyek nem tudnak elegendő cekotrófot termelni vagy fogyasztani, elpusztulhatnak. Erre általában akkor kerül sor, ha leáll a cekotróf előállítása, mert helytelen (rostban szegény) táplálás vagy szakszerűtlen antibiotikum-kezelés miatt felborul a vakbél mikroflórája. Az elárvult fiókák esetében az vezet a hiányhoz, hogy nekik még nem alakultak ki ezek a mikroorganizmusok a vakbelében. Az egészséges, kifejlett egyedek esetében pedig előfordulhat, hogy elegendő cekotrófot termelnek ugyan, de nem jutnak hozzá kellő mennyiségben, mert teljes egészében rácsos padozaton tartják, ami átengedi az ürüléküket.